ForestPress fotók
Visegrád város önkormányzata és a Pilisi Parkerdő Zrt. a település millenniumi ünnepségsorozatának keretében rendezte meg 2009. június 18-án azt az erdészeti konferenciát, amely a Visegrádot övező, ma is páratlan szépségű természeti környezet megóvásának fontosságára irányította a szakma, a civil társadalom és a lakosság figyelmét.
Bidló András professzor előadásában az erdészeti oktatás múltját, jelenét és jövőjét mutatta be.
Selmecbányán 1770-ben a bányászok és kohászok tanrendjében a III. évfolyamban már szerepelt az erdészet, mint tantárgy.
Nem sokkal később a középfokú oktatás is beindult Liptóújváron, ahol az erdei munkások gyermekeit képezték ki az erdész szakmára.
1806-ban Keszthelyen a Festetics uradalomban indult meg az oktatás egy erdész-vadász oskolában.
Ezt számos más város is követte, Kismartontól Kárpátaljáig.
Egy év múlva pedig Selmecbányán elkezdődött a felsőfokú erdészképzés megszervezésének kissé hosszúra nyúlt folyamata. Végül 1809-ben Wilckens Henrik Dávid megtartotta az első tanórát.
A hároméves oktatás első évfolyamában alaptárgyakat, majd a két következőben már szaktárgyakat oktattak.
A Feistmantel Rudolf nevével fémjelzett időszakban, 1836-tól már botanikus kertje is volt az Akadémiának, amely 1846-ban felvette a Császári és Királyi Bányászati és Erdészeti Akadémia nevet.
A magyar erdészeti felsőoktatás jellemzően műszaki jellegű, szemben más országok képzésével, ahol jogászokból, hivatalnokokból lettek az első felsőfokú erdész szakemberek.
A kiegyezést és a magyar nyelvű oktatás bevezetését 1872-ben jelentős reform követte.
A képzés négyéves lett, és a budapesti Műegyetemhez hasonlóvá vált.
1890-ben fölépült az új erdészeti pavilon.
Az 1879-es új erdőtörvény okleveles erdészek alkalmazását írja elő az erdőtulajdonosoknak.
1883. október 10-én megalakul az első magyar erdőőri szakiskola is, amit továbbiak követnek.
A trianoni országvesztés döntésre kényszeríti a selmeci akadémiai vezetőket, és a költözés Sopronba irányul, ahova az akkori polgármester, Thurner Mihály invitálja a főiskolát. Nem sokkal később új tanszékekkel gazdagodik az Alma Mater.
A II. világháború során 12 hallgatót veszít az intézmény, és az épületkár 30 százalékos.
További veszteségek érik az egyetemet, mert egy 1949. évi törvény létrehozza a miskolci egyetemet, és oda helyezi a bányász és a kohász kart.
A soproniak kreatívan reagálnak a veszteségre, 1956. október 15-én megszületik a faipari szak alapításáról szóló rendelet, amely csak évekkel később realizálódhat.
’56-ban újabb veszteségek: az oktatók 30 százaléka távozik, és mintegy 200 hallgató menekül Nyugatra.
Néhány év múlva megalakul az Erdészeti és Faipari Egyetem, rektor irányítja az erdőmérnöki és faipari mérnöki karból álló intézményt. 1993-ban elindul a környezetmérnöki képzés.
1996-ban újabb átszervezés, egészen új oktatási területekkel bővül az egyetem: az óvónőképzéssel és a közgazdaságtudományi karral.
Az Erdőmérnöki Kar hat intézetté szerveződik át.
2000-ben pedig megalakul a Nyugat-magyarországi Egyetem, mosonmagyaróvári, székesfehérvári, győri karokkal, majd végül a szombathelyi centrummal is kibővül.
Néhány éve elindult a központilag elrendelt bolognai rendszer.
Az első két év felsőfokú képzést nyújt, 3és fél év után Bsc képesítést szereznek, majd a hallgatók egyharmada mehet tovább mesterképzésre, amely még két évet jelent. Ezt követheti a PhD fokozat megszerzése.
Az egyetem vezetése folyamatosan tiltakozott a bolognai rendszer ellen, és az Erdőmérnöki Kar a szakma támogatásával kezdeményezte az ötéves képzésre történő visszaállást.
A döntés még nem született meg.
A professzor végezetül elmondta, hogy a felvételi nélkül beiskolázott hallgatók, mintegy fele végez, a különböző felkészültség miatt.
Apatóczky István a parkerdő gazdálkodás 40 éves történetéről beszélt.
Elmondta, hogy a jubileum a parkerdő gazdálkodás 40 éves évfordulóját is jelenti.
A társaság a közjóléti erdőgazdálkodásra összepontosít. Ez indokolt, hisz’ növekszik a tömegturizmus. Hasonló hatást jelentett a szerveződő természetvédelem, és a legfontosabb a kétmilliós főváros közelsége.
1969-ben összevonással jött létre a Pilisi Parkerdőgazdaság. Az igazgató és a főmérnök 25 szakembert irányított.
Elkészült egy közjóléti és tájvédelmi program. A vállalat 9000 hektáron kiemelten ezt a célt szolgálta. A funkcióból adódó többletköltségeket a központi költségvetésből fedezték.
Létrehozták a parképítési fő-építésvezetőséget.
1979-ben elkészült a melegvizű Lepence strandfürdő, Visegrádon füvészkert létesült.
Az UNESCO bioszféra rezervátummá minősítette a területet.
Megélénkült az idegenforgalmi tevékenység: iroda és speciális erdészet alakult, úthálózat fejlesztési terv készült.
Megépült a Mogyoróhegyi Erdei Művelődési Ház.
Nagy változást jelentett, amikor áttértek a központi költségvetési elszámolásból a vállalati érdekeltségi rendszerbe.
Csépányi Péter főmérnök napjaink erdőgazdálkodásáról szólt. Elmondta, hogy a 65 ezer hektár 69 százaléka természetvédelmi oltalom alatt áll. Natura 2000 területbe tartozik 42 067 hektár.
A társaság filozófiája a természetközeli erdőkezelés, és az erdő hármas funkciójának teljesítése.
Területük 71 százalékán valósítják meg a természetes felújítást.
A társaság 78 ezer hektár üzemi vadászterületet is kezel.
A közjóléti tevékenységüket többek között a táborok, az erdei iskola jelzi, de ők üzemeltetik a Visegrádi Fellegvárat is.
Az állami támogatások elmaradása miatt egyre nehezebbé válik számukra is a közjóléti tevékenység.
Pályázati forrásokat igyekeznek elérni, amelyhez a tulajdonos (MNV ZRT) járul hozzá és saját erőt is hozzátesznek.
A természetközeli gazdálkodásnak előzményei voltak, a szálalás, a mageredetű állományok létrehozása, a Pro Silva módszer alkalmazása.
Elmondható, hogy a folyamatos erdőborításnak kialakultak a hagyományai, és mintegy 10 ezer hektáron már így gazdálkodnak.
A legutolsó időszakban nagyszabású természetvédelmi fejlesztéseket sikerült pályázati forrásból beindítaniuk. Megvalósítják a 21 éves Erdei Művelődés Házának a rekonstrukcióját, korszerű forwardereket (közelítő szállító járműveket) szereznek be a kíméletes kiszállításhoz, kötélpályákat telepítenek, irodaházakat korszerűsítenek.
De nem maradnak el a turisztikai fejlesztések sem, korszerűsítik a Rámszakadékot, és számos kilátót is felújítanak.
Zambó Péter vezérigazgató zárszavában kiemelte, hogy aki Visegrádra gondol, elsősorban a történelmi emlékeket idézi föl. De ezek mellett a társaság is országosan ismert és elismert gazdaság lett az elmúlt negyven év alatt. Kifejezte reményét, hogy a százéves jubileumi konferencián is hasonló büszkeséggel tekinthetnek vissza az utódok az eltelt időre. (Z.)