Fotó: Greguss László Géza és ForestPress
Az Országos Erdészeti Egyesület Közönségkapcsolatok szakosztálya három témát tűzött napirendjére június 25-én.
A Közönségkapcsolatok szakosztálya és az Erdők a Közjóért szakosztály közös alkalmán élénk érdeklődés övezte mindhárom előadó témáját. A szakmai kiadványaink színvonalának emelése érdekében hívtunk egy olyan előadót – Sütő Ildikó mérnöktanárt – a szakosztályülésre, aki orientált a nyomdával való kapcsolattartás, tárgyalás és formaválasztás dolgában.
Molnár Katalin PhD, főiskolai docens egy olyan vizsgálatról számolt be, amely az erdővel kapcsolatos ismereteket kutatta gyermeket nevelő családok körében. Szakterülete a nevelésszociológia, és az erdészekkel való együttműködése még Mészáros Károly idejében kezdődött.
A 2003-ban indult interdiszciplináris kutatás témavezetője dr. Héjj Botond egyetemi docens. A felmérés 488 család internetes kérdőívvel történt kikérdezésére alapult. A technika úgynevezett hólabda módszerre alapult, vagyis a kérdezettek küldték tovább ismerőseiknek a kérdőívet. Ez a módszer nyilván nem felelhet meg a reprezentativitás követelményeinek, de a kellően magas elemszám lehetőséget ad tendenciák megállapítására, következtetések levonására.
A mintában a válaszadók nemek szerinti megoszlása 1/3 férfi és 2/3 nő volt. A családokban a gyermekek életkori szóródása meglehetősen nagy volt.
Az egyik legfontosabb vizsgált témakör az iskola, mint szociális mező volt. Hogy’ viszonyulnak a szülők az iskola által felkínált programokhoz, milyen az ezekkel kapcsolatos attitűdjük?
Ismeretes, hogy számos társadalmi intézmény törekszik a gyermekek formálására, érdekeinek megfelelő befolyásolására.
Kíváncsiak voltak, hogy milyenek a családok környezetkapcsolatai, milyen a családok értékprioritása, értékközvetítő szerepe.
Igyekeztek felmérni a családok társadalmi aktivitását, az ökológiai gondolkodás nyomait, a különböző rendezvények ismeretét, a részvétel aktivitását. A kérdezés során kiderült, hogy pl. az Európai Erdők Hetéről csak minimális arányban tudtak.
Az elemzés három dimenzióban vizsgálta a hatásokat: kognitív (értelmi), affektív (érzelmi, indulati) és viselkedéses változó mentén.
A kemény szociológiai adatok közé sorolható az, hogy a kérdezettek többsége mintegy 5 km-re lakott az erdőtől. A faluban lakók még ennél is közelebb, kb. 3 km-re éltek az erdőtől.
A kognitív változók elemzése során többek között arra keresték a választ, hogy milyen, a tanulást segítő viszony alakult ki a szülő és a gyermek között. A kérdezettek 62 százalékának gyermeke már vett részt erdei óvodai/iskolai programon.
Ugyanakkor 91 százalékuk nem tudja, hogy vajon beleszólhat-e az erdő dolgainak alakulásába.
A kérdőív tartalmazott a fafajokra vonatkozó ismeretkérdést is, s e téren elég jól teljesítettek, a legelterjedtebb fafajokat ismerték. Az állatfajok felsorolása is megfelelő volt.
Az érzelem változó kapcsán arra voltak kíváncsiak többek között, hogy mit gondolnak az erdő és az ember kapcsolatáról. A kérdezettek 28 százaléka említette a felelősséget.
A viselkedés változó körében azt tudakolták, hogy kapcsolatban vannak-e a természettel, járnak-e kirándulni.
Mint megtudtuk, a kutatás várhatóan tovább folytatódik az EMK Erdővagyon-gazdálkodási Intézet keretében. Fontos volna, hogy az ismeretek hasznosíthatósága érdekében a sajtó szerepével kapcsolatban is szert tegyenek információra, s mindez reprezentatív mintán alapuljon.
Tislér Diána természetvédelmi mérnök A természetvédelem és a vadgazdálkodás megítélése az írott és elektronikus sajtó tükrében címmel védte meg diplomatervét a NymE Erdőmérnöki Karán. Elemzéséről számolt a szakosztályok tagjainak.
Elöljáróban föltette a kérdést, mi a jobb, ha kevesebb, vagy ha több információt közölnek.
A gyakorlatban azzal szembesült, hogy a civil, nem szaksajtó nem jár utána a pontos ismereteknek, tényeknek.
Az írott sajtó kínálatából a Természet-Búvár című lap 2004-2008 között megjelent számait elemezte. Megállapította, hogy a magazinban a vadgazdálkodásról egyetlen írás sem jelent meg, az erdőgazdálkodásról is csupán egyetlen cikket talált.
Az egyik fontos megállapítása tehát, hogy a publikációk nem terjednek ki a kapcsolódó szakmai területek eredményeinek tárgyalására vagy szakértőik álláspontjának bemutatására.
Az elektronikus sajtót a termeszetvedelem.hu oldalon megjelent publikációk alapján vizsgálta.
Elemezte, hogy az állami természetvédelem, a nemzeti parkok miként tükröződnek az írásokban.
Kiválónak találta a Hortobágyi Nemzeti Park oldalát és a kapcsolódó Debreceni Egyetem élővilág adatbázisát.
Az Index hírportál összeállításában a Zengő-ügy kapcsán megállapította, hogy keverednek a fogalmak: kik a zöldek, a természetvédők, a greenpeace-esek.
Leszögezte, hogy a szakmánknak kell nyitnia a sajtó felé, hogy legalább a szakmai pontosságot sikerüljön elérnünk.
A vadgazdálkodás bemutatását a Nimród című magazin alapján vizsgálta.
Annak ellenére, hogy a vadászati kultúra és a művészet tág teret kap a lapban, a vadászatot és a vadászokat nagyon negatív megítélés övezi.
A nagyközönségnek fogalma sincs arról, hogy vadgazdálkodók milyen sokat tesznek a természet megőrzésért.
Egy profán kérdést is fölvetett: a természeti értékeinket védjük vagy a kóbor macskát-kutyát?
Elemzése során nem kerülhette meg a vadkár problémát sem.
A vizsgálata során kb. 120 elektronikus úton kiküldött kérdőívet is feldolgozott.
Egyik kérdése így szólt: Mi jut eszébe a természetvédőről?
A válaszok között ilyeneket olvashatott: akik kikötik magukat a fákhoz; betiltják a libatömést; a nemzeti parkok dolgozói; akik odafigyelnek a természetre.
Álláspontja szerint a nem szakmai sajtónak alaposabban ellenőriznie kell az információkat, tájékozódjon a szakemberektől.
A szakmánknak pedig fejlesztenie kell a kommunikációs lehetőségek tárházát (webkamerák alkalmazása, az erdei iskolák szerepének fokozása).
Mindegyik szakterületnek nyitnia kell a társadalom felé. (Z.)