Erdő és vadállomány konferencia az FVM-ben - 2009. október 27.
„A vad az erdei ökoszisztéma része. Az erdő a vad élettere.” – így hangzott a konferencia mottója. A kettő ugyebár ugyanaz. És úgy látszik, nem lehet elégszer hangoztatni.
Márványi Csaba, az MGSZH Központ Erdészeti Igazgatóság osztályvezetője A vadállomány hatása Magyarország erdőállományaira címmel tartott előadást. A szakember elmondta, hogy 300 mintavételi pont adatai alapján jut információhoz az erdészeti hatóság. A mintapont létesítésére kijelölt erdőrészletben két darab egyenként 100 m2-es mintaterületet (10 m x10 m) kell a gazdálkodóval egyeztetve kialakítani. Ez az alapja a Vadállomány okozta Élőhely Változás (VÉV) felmérésének.
A felvételek alapján a vadkár 2004-ig általában nagyobb volt, kivéve a gyapjaspille hernyókárt és a fagykárt.
A kerítéshosszak „vetélkedőjében” Kaposvár verhetetlen, mert Somogyban az összes erdősítés 60 százaléka fogságba van vetve.
A hazai kerítések minőségéről elmondta, hogy a többségük drótháló, de van panel is.
A minőségi vadkár mértékével kapcsolatban két adat: a szarvas 51, az őz 44 százalékát okozza. A mennyiségi vadkárnak pedig 52 százalékát a disznó.
A kerítések 2009. évi adatai: 8466 km hosszú drótakadály 45.003 hektárt véd. Ez egy év alatt
több mint 1000 km növekedést jelent. Ez még a történelmi Magyarország határait is másfélszer érné körbe.
A kerítések értéke megközelíti a 10 milliárd Ft-ot. (Csak az a kérdés, hogy hol számolják el.)
Az erdő- és vadgazdálkodás kölcsönhatása; erdei ökoszisztéma, folyamatos erdőborítás – ezt a címe adta előadásának Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. termelési és természetvédelmi főmérnöke. Bencze Lajost, a ’60-as évek egyetemi professzorát idézte a vadgazdálkodás kritikája kapcsán: mintha a vad nem az erdő része volna.
A szakember hangsúlyozta, hogy működő természetközeli erdőgazdálkodás esetén a vadgazdálkodás is természetközeli. Emlékeztetett, hogy a legtermészetesebb állapotok az őserdőben léteznek. Példaként a szlovéniai őserdőket említette, ahol az újulat és a csúcsragadozók „együttélése” figyelhető meg.
A Pilisi Parkerdő Zrt-nél 1996-ban indult a természetes erdőfelújítás, és megállapítható, hogy a felújításra fordított költségek csökkentek, a véghasználat pedig nőtt.
A vadlétszámra térve elmondta, hogy a Pilistetőn 2002-ben álltak át a szálaló üzemmódra, de ehhez a vadlétszám komoly apasztása szükségeltetett. Az induláskor gyakorlatilag nudum bükkösben az átállás után óriási csemeteszámot figyelhettek meg, s a sűrű újulat bő táplálékkínálatot biztosított a vadnak.
A költségcsökkenés másik forrása az ápolási munkák megszűnése.
A főmérnök javaslata szerint érzékenyebb vadállomány szabályozásra van szükség, a vadlétszám becsléséhez mintaparcellákat kell kialakítani, harmonizálni kell az erdőgazdálkodási és a vadgazdálkodási terveket.
A legfontosabbnak pedig a komplex szemlélet kialakítását tekinti.
Az erdő- és vadgazdálkodás kölcsönhatása; üzemgazdaság, szakmapolitika – ezekről a témákról dr. Takács László, a SEFAG Zrt. erdészetpolitikai menedzsere beszélt.
Bevezetésként hangsúlyozta, hogy két fontos nemzeti értékről és vagyonelemről van szó (az erdőről és a vadról).
Kiemelte, hogy a gazdasági környezetnek fontos szerepe van. Hasonlóan lényeges a tulajdonviszony és a jogi környezet.
De talán a legfontosabb a tulajdonosi akarat.
A jelenlegi helyzetet elemezve megállapította, hogy állami tulajdonról van szó, ökoszociális piacgazdasági (elméletileg – Z.Z.) környezetben, rendezett jogszabályi viszonyok (elméletileg – Z.Z.) közepette meghatározottak a gazdálkodás céljai, amelyek megfelelnek a társadalom elvárásainak. (Itt rögtön közbevethetnénk, hogy ideáltipikus esetben, amennyiben például a partikuláris érdekeket figyelmen kívül hagyjuk – Z.Z.)
Az előadó figyelmeztetett, hogy az intenzifikálás fokozása a változó költségek emelkedését vonja maga után. (Z.Z.)