Erdő és vadállomány konferencia az FVM-ben
„A vad az erdei ökoszisztéma része. Az erdő a vad élettere.” – így hangzott a konferencia mottója. A kettő ugyebár ugyanaz. És úgy látszik, nem lehet elégszer hangoztatni.
Természetvédelem és vadgazdálkodás címmel tartott előadást Duska József, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója. Az előadó leszögezte, hogy más-más igényeket vetítenek az erdőre. A természetvédelemmel kapcsolatban megjegyezte, hogy ha a szarvas olyan ritka volna, hogy védetté kellene nyilvánítani, akkor minden további nélkül megtenné az illetékes hatóság. Ugyanis az értéket a ritkaság jelenti.
Az igazgató is a 10 x 10 m-es mintaparcellát mutatta be, ahol a vadkizáró kerítéssel védett területen belül dús bükk újulta volt, kívül nudum.
Fontos a lágyszárúak regenerálódásának vizsgálata, az erdei vadkár felmérése.
Egy kutatás során vizsgálták a diverzitás, a fajösszetétel változását. A kísérleti időszakban nem mutatkozott szignifikáns különbség a minta terület és a környezet fajösszetételében.
Az megállapítható, hogy a fitomassza a vadkizárt területen jóval magasabb, mint kívül. A fűnemű fitomassza nem különbözött a minta és a külső tér között. A fajok virágzási sikere a bekerített területen jobb volt.
Megállapította, hogy a nagyvadlétszám jelenlegi szintje a természeti értékek megmaradását veszélyezteti.
Ez annak ellenére így van, hogy egyes fajok produktuma az „optimális legelés” hatására nő. Van egy optimális állapot, ami nem képzelhető el legelés nélkül. Ebben az esetben a fogyasztás olyan mértékű, hogy nem okoz degradációt.
Hangsúlyozta, hogy az optimális fogyasztás – becslések szerint – a jelenlegi terhelés egytizede.
Mocz András, a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége alelnöke A vadgazdálkodás és az erdőgazdálkodás kapcsolata az erdőgazdálkodó nézőpontjából címmel tartott előadást.
Ismeretes, hogy a magán-erdőtulajdonosok kisebb területeken gazdálkodnak. Leszögezte, hogy nem a vad a hibás. Az előadó is számba vette az erdő-vad problémakör szereplőit.
Az erdész szakképzett személy, akinek alapvető érdeke, hogy a vad ne egye meg az összes növényt. Ne túrja ki a makkvetést, ne rágja le az újulatot, a mesterséges erdősítést, és járásával ne károsítsa a talajt. Hántással, rágással pedig a fa szövetét.
Megállapította, hogy az erdész szempontjából mindig sok a vad.
A vadász – nem a sportvadász, hanem a szakszemélyzet – szintén szakember, arra törekszik, hogy legyen minél több természetes takarmány. De vad is legyen minél több, ráadásul minél jobb minőségű. Ne legyenek kerítések, ugyanakkor ne kelljen a vadkárért fizetnie, és ne kelljen a védelmi költségekhez hozzájárulnia.
A vadásznak tehát mindig kevés a vad.
A vadgazdálkodás fogalmáról azt mondta, hogy a vadállomány sűrűségének és minőségének a szabályozása.
Kijelentette, hogy a vadkizáró kerítés ugyanannyiba kerül, mint az erdősítési beruházás.
A somogyi helyzet érzékeltetésére elmondta, hogy a dámteríték több mint 30 százaléka ott esik. Ez a vad a kemény teleken még a nyírt és az égert sem kímélte.
A gond az, hogy mérhetetlenül nagy a vadkár, és a kerítés nagyon sokba kerül.
Ebből csak az döntés jelenthet kiutat, ha drasztikusan csökkentik a vadlétszámot. Amennyiben ez nem történik meg, akkor további kerítéseket kell építeni. Mert enélkül a vad nullára rágja a csemetét.
Leszögezte, hogy a vadkárelhárító kerítések és berendezések költségeinek helyét meg kell határozni.
Álláspontja szerint a kerítések szükségességét az erdészeti hatóságnak kell elrendelni. (Z.Z.)