Szabó Vendel magánerdészeti szakirányító és a Vas Megyei MGSZH Erdészeti Igazgatósága Tarvágásból szálalásba címmel a folyamatos erdőborítás üzemmódjainak bevezetéséről és gyakorlatáról kétnapos tanfolyamot szervezett. A házigazda Kronekker József, a Szombathelyi Erdészeti Zrt vezérigazgatója volt.
Tobisch Tamás, az ERTI tudományos segédmunkatársa a természetes folyamatok, és a lékvágás kapcsolatát elemezte, továbbá összehasonlította a fokozatos felújítóvágást és a lékvágást. Az előbbi esetében az újulat megmaradási esélyei jóval nagyobbak.
A lékméret hatásáról elmondta, hogy a háromféle szokásos lékméret közül a 15 méteres lékben jelent meg a legtöbb újulat, mert azt a területet tudta beszórni makkal az anyaállomány.
A nagyobb lékekben a szedresedés a fő veszély. A fahossznyi, kör alakú lékben nő a konkurencia.
Az előadó az elnyújtott, kisebb lékek kialakítását javasolta.
Nagy Dániel, az FVM TEFO főosztályvezetője a folyamatos erdőborítás szabályozásának erdőpolitikai hátteréről és célkitűzéseiről beszélt.
Kijelentette, hogy a gyakorlat kezdte el a folyamatos erdőborítás alkalmazását. Akkor kezdődtek a gondok, amikor az erdőpolitika igyekezett a gyakorlatot lekövetni.
Ennek első nyomai a NEP-ben találhatóak meg.
Megállapította, hogy a tarvágás hagyományai erősek. A jogszociológiai környezetről szólva elmondta, hogy bár már Kaán Károly is írt erről e témáról, alkotmányjogi, erdészeti jogi viták vetődtek fel a törvényalkotás során.
A jelenség kezeléséhez új és módosított jogintézmények váltak szükségessé.
A törvény célja az erdőgazdálkodók, a szakszemélyzet, a tulajdonos, a kisebbségi tulajdonos és az erdészeti hatóság kapcsolatának szabályozása.
Meg kellett határozni az ügyféli jogállást, ami számos vitát váltott ki. A társadalmi szervezetek belépése ellehetetlenítette volna a hatósági munkát.
A törvény kimondja, hogy az állami erdő korlátozottan forgalomképes.
Az előadó leszögezte, hogy a főosztály álláspontja szerint az üzemmódot a tulajdonosnak és a gazdálkodónak kell eldönteni, megválasztani.
Az üzemmód választást támogatásokkal szándékoznak befolyásolni, ösztönözni.
Az új erdőtörvény szerint a védelmi és közjóléti 1-3 termőhelyi fokozatú erdőket a folyamatos erdőborítású üzemmódban kell kezelni.
Jelenleg az állományok egyötödén folyik ilyen kezelés, amit fokozatosan növelni szeretnének.
A főosztályvezető hozzátette, vita folyt arról, hogy az állami tulajdonú erdők kezelését ki lehet-e adni.
Csóka György, az ERTI tudományos osztályvezetője a folyamatos erdőborítás erdővédelmi vonatkozásai kapcsán többek között új károsítók megjelenéséről számolt be.
Például a zöld karcsú díszbogár Zala megyében több mint 100 hektár területen okozott kárt, és egészségügyi termelést.
Ezt az tette lehetővé, hogy a századelőn egyenletesen megbontott állományban aszályos, meleg időben elszaporodhattak a kártevők.
Hangsúlyozta, hogy a jövőben még nagyobb valószínűséggel kell számolni a károsítók tömeges fellépésével.
Kiemelte a rezisztencia szelekció fontosságát, és a környezetkímélő megszüntető technológiák alkalmazását.
Olyan erdőgazdálkodási üzemmódot kell választani, amely az erdők immunrendszerének megerősödését eredményezi.
Felhívta a figyelmet arra, hogy Győrfi János már régen hangsúlyozta az elegyesség szerepét a táplálkozási hálózat miatt. Elmondta, hogy például a fürkészlegyet az elegyfajok mentik át a gyapjaslepke mentes időszakokon.
A holtfák, idős fák szerepéről szólva elmondta, hogy sok ezer faj kötődik hozzájuk.
A széncinkékről megemlítette, hogy költési időszakban csupán mintegy 30 méteres sugarú körben gyűjtenek, ugyanakkor naponta közel ezerszer etetnek.
Példaként hozta fel, hogy Svédországban sok harkályfaj azért pusztult ki, mert a holtfákat gondosan eltávolították az erdőből.
Hangsúlyozta, hogy a túlszaporodott vad az erdő AIDS-betegsége.
A természetesség növelés és a folyamatos erdőborítás erősítheti az erdő immunrendszerét – fejezte be a kutató.
Veperdi Gábor, a NymE EVGI egyetemi docense az átalakító és a szálaló üzemmódok fatermési vonatkozásairól beszélt.
Elmondta, hogy az átalakító és a szálaló üzemmód állapotfelvételére a koncentrikus mintakörök a legalkalmasabbak.
Fontos, hogy egységes mintavételezési módszer legyen.
A mintakörök hálózata a faállomány minőségétől és fahasználati jelentőségétől függ.
Felelevenítette Palotay István kutatásait, a szilv és a fatömegtarifák fogalmát. A tarifa olyan fatömegtábla, amely az egyes fák fatömegét csupán a mellmagassági átmérő függvényeként tartalmazza.
Felhívta figyelmet Barton Zsolt tanulmányára az Erdészeti Lapok 2004. évi februári számában a szálaló erdők tervezéséről.
Az FNM (folyónövedék mérés) 322.615 db fa mérése alapján közöl adatokat 25 fafajra.
Kóródi Sándor, a KAEG vezérigazgató-helyettese a Ravazdi Erdészetnél végzett átalakítás első tapasztalatairól számolt be. A területen a korábban a Pannonhalmi Apátság által kezelt, zömmel cseres állományok találhatók. Mindegyik erdőtömb védett területen van.
A tervezett fahasználati módokról elmondta, hogy a például az akác visszaszorítását csak vegyszeres úton tudják megoldani. Lehetőségeik különbözőek a fiatalosokban, a gyérítési korú és az idős állományokban.
Megjegyezte, hogy természetes felújítás már száz évvel ezelőtt is folyt a területen.
Az ő vidékükön is a vaddisznó a fő ellenség, de többnyire megoldható a felújítás vadkerítés nélkül is.
A kocsányos tölgy felújítása viszont a ritka makktermés miatt nehezebb.
Hangsúlyozta a stabil kezelőszemélyzet fontosságát, és a megfelelő érdekeltségi rendszer kialakítását.
Vörös Attila, a TAEG erdőgazdálkodási igazgatója az Ojtozi átalakító tömbben szerzett első tapasztalatokról számolt be. Elöljáróban elmondta, hogy az ország második legnagyobb parkerdejéről, a Sopron város melletti védett területről van szó.
2008-ban jelölték ki erre a kísérletre.
Az átalakító fahasználatok között megemlítette a minőségi csoportos gyérítést, és a szálaló vágást.
A területet a NymE-mel közösen folyamatosan megfigyelik, és évente felmérik a lékeket, az újulatot és a gyepszintet.
Az okok között felsorolta az intenzív parkerdei igénybevételt, a talajvédelmi rendeltetést, a természetvédelmi szempontokat, a társadalmi elvárásokat, azt, hogy kialakítható a tömbszerűség, és hozzá tette, hogy ezt a tömböt külön erdész kezeli.
A remélt előnyökről szólva elmondta, hogy javul a lakossági elfogadottság, ezzel együtt a média figyelme is feléjük fordul. Rendezvényeket tartanak az erdők napján, és tájékoztató táblákat helyeznek ki.
A faanyagnyerési lehetőségekről szólva hozzátette, hogy a kitermelést a fenyvesből elegyes bontás során végzik. Az erdőművelési költségeik csökkenését is várják.
A gondokat sorolva megjegyezte, hogy a nem koncentrált termelésnek vannak hátrányai, nehéz az időbeli ütemezés, a lék körül fatttyúsodás figyelhető meg, feljön a szeder, és megjelennek az invazív fajok.
Tapasztalataik szerint a lékekben természetes úton feljött a tölgy: a fenyvesben egészségügyi termelés során kialakult lékekben és a mesterséges lékben is.
Az invazív fajokkal szemben vegyszerezéssel kénytelenek föllépni.
Ő is kérdésként vetette föl a lék optimális méretét.
Gondot okoz, hogy a vadat távol kell tartani, mert az őz és a vaddisznó lehúzódik a városig. (Z.Z.)