Erdészeti mag- és csemetenevelés múltja Zalaegerszegen (ForestPress)

Erdészeti, kertészeti mag és csemetetermelés Zalaegerszegen a XIX. század végén és a XX. század elején címmel tartott előadást Szakács László nyugalmazott erdész az „Újabb fejezetek Zalaegerszeg történetéből” címmel rendezett tudományos konferencián, a város díszteremében. Először Faragó Béla európai hírű mag- és csemetenevelő cégét mutatta be, külön kiemelte, hogy a magpergető mellett 120 holdon faiskolát létesített, ahol több millió példányban nevelték a különböző erdei fák csemetéit. Ferenc Józseftől elnyerte a császári és királyi udvari szállítói címet, melyet Zalaegerszegen nem kapott senki sem, de ritka volt Magyarországon is. Európa számos országába, exportált, legtöbbet Németországba és Franciaországba.
Európai városaiban rendezett kiállításokon összesen 25 arany, ezüst és elismerő oklevéllel tüntették ki. Ilyen európai hírnévre rajta kívül senki nem jutott Zalaegerszegen.
Rendszeresen írt a szakmai lapokba, - legtöbbet az Erdészeti Lapokba, - ahol ismertette a legfejlettebb német, svájci mag és csemetetermelési módszereket, beszámolt a várható magtermésről és saját tapasztalatairól. 13 jelentősebb cikket írt.
Az erdészet iránti mély elkötelezettségét jelzi, hogy az 1903-ban az Országos Erdészeti Egyesületnél, létrehozott 6000 koronás alapítványt, melyből évente három erdőtiszti vagy erdőőri árva részesült segélyben. Ezt Faragó Béla alapítványnak hívták az egyesületben. Halála után, végrendeletében 2000 koronával növelte az alapítványt összegét. Faragó hosszú időn keresztül segítette az Erdészeti zsebnaptár kiadását is. Ez nagy népszerűségnek örvendett, és Faragó-féle naptárként emlegették.
A kisebb csemetekertek ismertetése után egy olyan másik igen jelentős céget mutatott be, melynek nagysága megközelítette a Faragó vállalatát. A „Magyar erdészeti és kertészeti vállalat, mag és csemetekereskedés, Neumayr és Társa” nevű cég a tulajdonosa Faragónál dolgozott, onnét vált ki. Főképpen erdei csemetéket neveltek faiskoláikban és értékesítették nagy tételben hazai és külföldi piacon.
Érdekes, hogy Neumayr cég kizárólag a zalai erdeifenyő tobozból nyert magból nevelt csemetét értékesített, mert tapasztalataik alapján az egész országban ez növekedett legjobban.
Neumayr Pál szakírói tevékenységére is kitért, ugyanis 1937-ben egy kis könyvet adott ki „A csemetenevelés és erdősítés kézikönyve” címmel. A magvak éréséről, gyűjtéséről és a csemetenevelés, erdősítés módjáról olvashatunk benne, külön fafajonként ismertetve. Az igen alapos népszerű munka kedvelt volt a kor erdészei és kertészei közt.
Neumayrék sikeresen vitték tovább a Faragónál szerzett szakmai tudást és vállalatuk csodával határos módon még a Rákosi diktatúrában is helytállt, fennmaradt, ami hihetetlennek hangzik.
Legutoljára a legrégibb erdészeti csemetekerteket ismertette az előadó. Az állami erdészeti hivatal azért működtetet két csemetekertet Zalaegerszegen, hogy a kisebb birtokosokat Zala Megyében ellássa jó minőségű, szakszerűen nevelt csemetével. A két állami csemetekert 1888-tól 20-22 kh területen évente több millió csemetét nevelt 1945-ig.
Szakács László összefoglalásképpen megállapította, hogy a XIX. század végén és a XX. század elején Zalaegerszeg erdészeti és kertészeti mag és csemetenevelő nagyhatalom volt Magyarországon és 1915 előtt Európában is.  Az államerdészet és a két jelentős csemetenevelő cég, közel ötven évig működött, ez is rekord a város történetében.
A Zalaegerszegen a több száz dolgozó mellett nagyszámban alkalmaztak idénymunkásokat és Zala megyében legalább ugyanilyen létszámban maggyűjtőket.
Zalaegerszeg kis és nagyiparának történetében, az évszázadok alatt, - beleértve a mai kort is - senki nem ért el olyan Magyar és Európai hírnevet, dicsőséget és elismerést, mint Faragó Béla cége. Az erdészeti és kertészeti kultúra alapjait rakták le.  A végén sajnálkozva állapította meg az előadó, hogy a XXI. századra ebből igen kevés maradt meg.
A rendezvényen részt vettek a Zalaegerszegi Erdészet dolgozói is. Sz. L.