Klímaváltozás az erdészet- és természettudományok fókuszában 2010. július 13.-án Balassagyarmaton, az Ipoly Erdő Zrt. központjának konferenciatermében, a társaság és az Országos Erdészeti Egyesület Balassagyarmati Helyi Csoportja, Nógrádi Erdészeti Klímafórum 2010 elnevezéssel, az erdészet és a klímaváltozás elméleti és gyakorlati oldalú közös metszéspontjait bemutató tematika mentén tartott tudományos előadássorozatot. Ahogy a rendezvény meghívója is megfogalmazta, a klímafórum a klímaváltozás és az erdő közötti összefüggéseket, illetve az erdészet szakmai feladatokra gyakorolt hatásokat, hatásmechanizmusokat kívánta e témakör meghívott neves kutatói, szakértői segítségével bemutatni, az erdészet- és a társ természettudományok legújabb eredményeket felvonultató közös kapcsolódási pontjain keresztül. A konferencia elsősorban a helyi, nógrádi erdészeti szakemberek számára kívánt új háttérismereteket nyújtani a ma rendkívül kurrens és sokakat érdeklő témában, de élve a meghívással az ország különböző vidékeiről is megjelentek az erdészek és erdőmérnökök. A több mint félszáz résztvevő között megjelent más szakmai orientáltságú szakemberek jelenléte is bizonyította - az MTA TAKI-tól, a WWF Magyarországon át, a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársáig – hogy az erdészeti klímafórum a nyári szabadságolások és az odakint tomboló kánikula ellenére is, élénk külső érdeklődésre is számot tartott.
A konferencia nyitóelőadása megalapozó természettudományi ismereteket közvetített dr. Nagy Balázs, az ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszékének adjunktusa, klímaváltozással kapcsolatosan ismert magyar Antarktisz-kutató segítségével. Prezentációja során rávilágított a klímaváltozások hosszú földtörténeti múltjának legfontosabb állomásaira, a Föld klíma-múltjára, az ősi éghajlatváltozások rövid jellemzéseitől egészen a közelebbi múltban zajlott kisjégkorszak változó éghajlati dinamikájáig. Különösen érdekes volt a Szucsavai Erdészettel Erdélyben közösen folytatott kutatómunka rövid bemutatása, melynek során jéggel kitöltött aknabarlangokba sok évtizeddel, évszázaddal ezelőtt belehullott idős-koros cirbolyafenyők évgyűrűinek elemzését használják fel, egy adott terület klímamúltjának kutatásában.
Az ezt követő előadás megtartására a hazai klímakutatás és modellezés egyik legnevesebb szakembere fogadta el felkérést, prof. dr. Mika János egyetemi tanár, az OMSZ főtanácsosa, az EKF Földrajz Tanszékének tanára személyében. Az előadás a jelenleg érvényesülő éghajlatváltozás mérhető és detektálható adataira, illetve a várható klímaforgatókönyvek kimeneteire, változataira, a világ, európai és hazai modellek bemutatására koncentrált, a tendenciák és hatások tükrében. A hazai változások legfontosabb modell eredményei az éves középhőmérséklet várható növekedését, a nyári félév és a nyári hónapok középhőmérsékleteinek emelkedését, csökkenő tenyészidei csapadékmennyiséget, illetve a téli félévre vonatkozóan a téli hónapok középhőmérsékleteinek emelkedését, a téli hónapok csapadékösszegeinek várható növekedését prognosztizálják.
Az előadóknak feltett kérdések, majd a válaszok és rövid szünet után, az erdészettudományok szakmai képviselői tartották meg előadásaikat. Elsőként prof. dr. Mátyás Csaba akadémikus a 2010. áprilisában, a világ vezető és mértékadó tudományos folyóiratában, a Nature-ben megjelent cikkének bővített formátumú bemutatását hallgathatták az érdeklődők. Az akadémikus a fafajok élőhelyeinek északra tolódása mellett, nagyobb odafigyelésre hívta fel a figyelmet - mind ökológiai, mind gazdasági oldalról - az erdőhatár alsó peremével kapcsolatban. Az ún. szárazsági erdőhatár jelenleg megfigyelhető dinamikus változásai, számos nem kívánt ökológiai, szociális és gazdasági hatással járhat. Az eddig elszigetelt és az adott területeken jelentkező aszályos időjárás számlájára írt erdőpusztulások, mára nagy kiterjedésű összefüggő rendszert alkotó súlyos probléma képét vetítik elénk, s hazánk sem jelent kivételt e világjelenség alól. Az utóbbi évek csapadékszegénységének és szélsőséges eloszlásának következtében a délnyugat-dunántúli klímafüggő domb- és síkvidéki bükköseinket már tömeges bükk kipusztulás és sok tízezernyi köbmétert jelentő kényszerkitermelés érte.
Közvetlenül kapcsolódva Mátyás Csaba akadémikus előadásához e pusztulási folyamatok és a klímaváltozás közötti összefüggések genetikai oldalú megközelítését hallhatták a szakemberek, dr. Borovics Attila, az ERTI főigazgatójának előadásában. Ahogy az előadótól megtudhattuk a klímaváltozás következtében zajló pusztulási folyamatok erdőállományok és a fafajok genetikai szerkezetére gyakorolt hatásai, igen jelentősek a jövőre nézve. A genetikai diverzitás és a természetes génkészletek megőrzése, az egyes állományalkotó fafajok genetikai jellemzői szerinti alkalmazkodása a klímaváltozásból eredő környezeti stressz-hatásokkal szemben, a környezeti változások és a lehetséges genetikai következmények, illetve a mindehhez kapcsolható erdőművelési beavatkozások jelentették a széles kitekintésű előadás rész témaköreit. Borovics Attila a genetikai szempontok vizsgálatának fontosságát hangsúlyozta a különböző erdőművelési módszerek meghatározásakor, a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás során.
Az erdészettudományi előadói blokk utolsó előadását prof. dr. Csóka György az ERTI Erdővédelmi Osztályának vezetője tartotta, aki az erdővédelem oldaláról vizsgálta az éghajlatváltozás jelenlegi hazai hatásait és vázolta egyben a jövőre vonatkozó modellezéseket. Bevezetésében az Erdővédelmi Jelzőlapok fél évszázadot átölelő adatbázisának elemzése alapján bemutatta, hogy a 2007. évhez hasonlóan 2010 is az erdőkárok kiemelt éve lehet. Sőt az idei abiotikus eredetű erdőkárok (pl. széldöntések) következtében 1960-as évek óta rekord évnek számíthat majd. Az előadás során a szakemberek megismerkedhettek a hazánkban újnak számító és zömében délről terjeszkedő erdőkárosító rovarfajokkal és az általuk okozott károk vagy kárláncok lehetséges kimeneteleivel. E fajok tömeges elszaporodásra esetén új típusú biotikus eredetű erdőkárok tehetik kézzel foghatóvá a hazai éghajlatváltozás erdőkre gyakorolt hatásait.
Az előadókhoz intézett kérdések, vitaindító gondolatok, illetve az érkező válaszok és a fél órás szünet után, a konferenciát záró az erdészet és a természettudományok kapcsolódását bemutatni hivatott tematikai blokk vette kezdetét.
Első prezentációként dr. Standovár Tibor az ELTE TTK Növényrendszertani és Ökológiai Tanszékének egyetemi docense fejtette ki problémafelvető és gondolatébresztő kérdéseit, a klímaváltozás és az erdők természetességi állapotának változásai, illetve a lehetséges adaptáció és forgatókönyvei kapcsán. Ezt követően az Országos Meteorológiai Szolgálat két fiatal kutatója a hazai éghajlatváltozás miatt jelentkező és erdeinket abiotikus oldalról veszélyeztető időjárási jelenségeket mutatta be. Németh Ákos vezető tanácsos, a Magyar Meteorológiai Társaság Agro- és Biometeorológiai Szakosztályának titkára, a hazai erdőtüzek detektálásáról, előrejelzéséről, az erdőtűz kockázat vizsgálatok és riasztási rendszer hazai vonatkozásairól tartott bemutatót, míg Pátkai Zsolt tanácsos, az Időjárás-előrejelző Osztály munkatársa, a 2010 májusában bekövetkezett széldöntések időjárási hátterét vázolta, köztük a kiterjedt viharkárokat okozó Zsófia-ciklon kialakulásának és lefolyásának részletes bemutatásával.
A klímaváltozás a következő évek és évtizedek egyik legnagyobb és legsokoldalúbb szakmai kihívását jelenti majd az erdészek és egyben az erdő egésze számára. A probléma olyan sokrétű, hogy az erdészeti ágazat sem nélkülözheti más társtudományágak kapcsolódó kutatási eredményeinek felhasználást. E szakmai háttérismeretek nélkül a jelentkező kihívásokra jó gyakorlati válaszok nem születhetnek. Emiatt minden olyan fórum, ahol e szerteágazó problémakör mentén lehetőség teremtődik a legújabb kutatási eredmények elsajátítására és a gyakorló erdészek felé történő átadására, kiemelt jelentőséggel bír. Reméljük, a szervezők nevében, hogy a Nógrádi Erdészeti Klímafórum 2010 konferencia újabb kaput nyitott e témában és a jövőben lehetőség teremtődik majd, akár kárpát-medencei kitekintés mentén is, a folytatásra. Nagy László, okl. humánökológus, tudományos főmunkatárs