„Erdészeti erőforrások a Kárpát-medencében” címmel 2010. október 8-án Erdészeti nyílt napot rendezett az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottsága Erdészeti albizottsága az Országház Felsőházi Termében
A rendezvény egyben a XIV. ERDŐK HETE nyitó alkalma volt. Jakab István felszólalásával a tanácskozás első része véget ért, és a szünetben sajtótájékoztató következett.
A szünet után Náhlik András, a NymE Erdőmérnöki Kar dékánja kapott szót.
Az erdőmérnökképzés kezdeteit és a magyar szakmai nyelv megteremtését idézte föl a professzor. Wagner Károly, Lázár Jakab, Fekete Lajos, Illés Nándor és Szécsi Zsigmond munkásságát emelte ki. Az eredetileg német nyelven folyó képzést három év alatt átállították magyarra, időt adva a nem magyar anyanyelvű diákoknak a felzárkózásra.
Ez ugyan azt jelentette, hogy kevésbé maradt meg az Alma Mater nemzetközi jellege, de a magyar nyelvű képzés ellenére továbbra is voltak szép számmal más országok polgárai a hallgatók között.
Trianon után Turner Mihály soproni polgármester fogadta be a főiskolát, és ajánlotta fel az egyetem mai területét és a rajta álló épületeket. 1921 az ágfalvi csatáról nevezetes a főiskola és Sopron szempontjából. Akkor halt hősi halált Szecsányi Elemér bányamérnök- és Machatschek Gyula erdőmérnök-hallgató. Ezt követően zajlottak az ismert események, és maradhatott Sopron magyar.
1956 újabb fontos fordulópont az Alma Mater életében. Mintegy 200 hallgató s a tanárok egyharmada kényszerült emigrációba. A Vancouverben alakult magyar divízión végzettek már itthon vehették át aranydiplomájukat.
1962 az egyetemmé válás éve volt. A rendszerváltást követően a határon túli területekről is iratkoztak be hallgatók és szereztek oklevelet Sopronban.
A dékán elmondta, hogy a tanárok emlékét ma már 22 szobor őrzi az egyetem botanikus kertjében.
A legfontosabb sikerként azt említette, hogy visszatérhettek az ötéves képzéshez. Köszönetét fejezte ki ezért a szakmának.
A professzor sajnálattal említette meg, hogy nagy a lemorzsolódás. A középiskolai képzés színvonala folyamatosan csökken.
Kifejezte szándékát, hogy megindíthatják a szervezett tovább képzéseket.
Megoldandónak tartja a kutatások finanszírozását, amely hosszú távú kutatások már is sérültek, a vidékfejlesztési minisztériumtól várja a megoldást e téren.
Befejezésül utalt az erdész szakma fegyelmezettségére, amit a hatalom illetve a tulajdonos eldöntött, azt az erdészek végrehajtották. Amikor Trianon után csökkent az erdőterület, az Alföldfásításnak láttak neki. Máskor az országnak építőanyagra volt szükség, akkor a fenyvesítés került napirendre. Ha kellett, akkor kopárokat fásítottak, ha papírra volt szüksége a hazának, akkor beindult a nemes nyár program.
Jó volna, ha az erdésztársadalom világos útmutatást kapna arra, hogy a hatalomnak, a jelenlegi tulajdonosnak mi az elvárása az erdészekkel szemben. Világos jövőképre van szükség, amiatt is, hogy ne a tő melletti erdész vagy erdőmérnök kerüljön konfliktusba a társadalommal vagy a természetvédőkkel. Ez az iránymutatás az oktatás számára is fontos volna – fejezte be előadását a dékán. Z.Z.