2010. október 18. - „Erdészeti erőforrások a Kárpát-medencében” címmel 2010. október 8-án Erdészeti nyílt napot rendezett az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottsága Erdészeti albizottsága az Országház Felsőházi Termében. A rendezvény egyben a XIV. ERDŐK HETE nyitó alkalma volt. Náhlik András dékán után Borovics Attila, az Erdészeti Tudományos Intézet főigazgatója kapott szót.
Elöljáróban a főigazgató néhány újdonságot is ígért a hallgatóságnak. A kutatást útkeresésnek, új utak kitaposásának tekinti. Az út mentén táblákat igyekeznek állítani, amelyek a néhány ütemmel lemaradó gyakorlatot eligazítják.
Ez azt is jelentheti, hogy az alkalmazók helyett ők követik el az óhatatlanul bekövetkező hibákat.
A kísérletek testesítik meg ezt az útkeresést: ezek fenntartása, értékesítése és a következtetések levonása. Sajnos egyre kevesebb lehetőség nyílik a kísérletek kiérlelésére, és megalapozott döntések meghozatalára. Sokan jó szándékkal, féltően beszélnek az erdők érdekében, de általában tudományos megalapozottság nélkül.
A kísérletek legfontosabb típusa a tartamkísérlet, amelyet veszély fenyeget. Összefogásra van szükség a megmentésük érdekében. A legértékesebbek ezek közül az 50-60 éve emberi beavatkozás nélkül létező kontrollterületek. Ezek működésének megismerése alapján lehet kijelölni a gyakorlati gazdálkodás útját. Az erdőnevelési modellek termőhely, fafaj, korosztály tekintetében kézzel fogható utasításokat tartalmaznak. A jól végezett munka eredményeként megteremthető az összhang az erdei ökoszisztéma és a gazdálkodás között. Ez a legfontosabb feladat, hogy az erdei ökoszisztéma szabályait is figyelembe vevő, az erdőt fenntartható módon hasznosító gazdálkodás módszereit megtalálják és átadják a gyakorlat számára. A kutató akkor végzi jól a dolgát, ha az eredményeit nyilvánosságra hozza, előadásokat tart. A főigazgató bejelentette, hogy az Erdőmérnöki Karral együtt egy új erdészeti tudományos folyóiratot jelentetnek meg.
A kutató ezután a klímaváltozásról beszélt. Leszögezte, hogy a klíma a szakmapolitikát befolyásoló nagyon fontos tényező. Azt ritkán említik, hogy a klímaváltozásra adandó válasz alapvetően genetikai kérdés. Erre példaként a bükkösöket említette, ez az a fafaj, amely a genetikai változatosság terén világcsúcstartónak tekinthető. E szempont, mint szűrő mentén is vizsgálni kell a természetközeli gazdálkodással kapcsolatos javaslatokat és intézkedéseket.
A napjainkban talán legfontosabb kérdés a széndioxid kibocsátás és elnyelés. Magyarországon napjainkban 73 millió széndioxid tonna egyenértékű kibocsátás van, és csak 4,5 millió tonna elnyelés. Ennek a döntő többsége az erdőhöz köthető, s a mai piaci értéke több mint 30 milliárd Ft. Az ágazat eredményeivel érdemes összevetni ezt az összeget. El kellene érni ennek legalább részbeni visszaforgatását az erdészeti ágazatba, az erdőtelepítésbe. Tudni kell, hogy elsősorban a gyérítés előtti fiatalosok azok, amelyek ezt a megkötést teljesítik, nem pedig a már beállt idős állományok.
Az előadó a bioenergetika és a természetvédelem ügyét is tárgyalta. Gyakran találkozunk olyan sajtómegfogalmazásokkal, hogy az erdőből származó tűzifa rossz dolog. Az tény, hogy jó volna magasabb hatásfokkal elégetni, de ezt a fát más célra nem lehet felhasználni. Ugyanakkor a hazai 7 százalékos megújuló energia részarány a tűzifa nélkül nem lehetne ennyi.
A kutatás sérül azon a területeken, ahol az átalakító üzemmód és a folyamatos erdőborítás gyakorlati bevezetése folyik. Az az érzése kutatóként, hogy a gyakorlat több lépéssel a kutatás előtt jár a járatlan úton. A hibákat a kutatásnak kell kis területen elkövetni, s nem több tízezer hektáron. Például a bükkösökben szerzett tapasztalatokat nem lehet tölgyesekben vagy cseresekben alkalmazni. Reményét fejezte ki, hogy ez az egyensúly helyreáll.
Két fontos erdészeti sajátosságra hívta föl befejezésül a figyelmet: egyrészt a kutatások hosszú távú – évtizedes – jellegére, másrészt a közcélúságból adódódóan az állami szerepvállalás jelentőségére.
Az erdészetben az innováció, az eladható termék maga az életfeltételeinket biztosító erdő – fejezte be a főigazgató. Z.Z.