Zalai bükkös (Fotó: Szakács László)
A nemzetközi szemináriumon képviseltette magát Franciaország, Törökország, sőt Irán és Japán is. A rendelkezésre álló genetikai forrás elegendő-e az alkalmazkodáshoz, és a változások milyen sebességgel történnek. 2010 október 27-28-án a horvát és a magyar erdészeti tudományos intézetek a IUFRO-val (Erdészeti Kutatóintézetek Nemzetközi Szövetsége) együtt közös nemzetközi szemináriumot tartottak Varasdon a régióban jelentős bükk jövőjéről. A fafaj kutatásával és a gazdálkodással foglalkozó szakemberek több mint kétszáz főt delegáltak a rendezvényre, a környékbeli országokon kívül képviseltette magát Franciaország, Törökország, sőt Irán és Japán is.
Európa lombos erdeinek meghatározó részét teszik ki a bükk vagy bükkel elegyes erdők, ugyanakkor ez a fafaj érzékeny a termőhely megváltozására, így a klímaváltozással is leginkább érintett fafaj lehet, különösen igaz mindez a természetes elterjedésének déli határán. A konferencia megrendezésének célja az volt, hogy összefoglalja azokat az ismereteket és új kutatási eredményeket, amelyek az elmúlt időszakban születtek, és befolyással lehetnek a jövő bükkgazdálkodására.
A rendezvény nyitóelőadását Mátyás Csaba akadémikus tartotta, hangsúlyozva, hogy századunk egyik legnagyobb kihívása a klímaváltozás, amely jelentős mértékben érinti Dél-Európa erdeit, ezen belül is a rendkívül klímaérzékeny bükkösöket. A jövőkép meghatározásánál fontos kérdés, hogy a rendelkezésre álló genetikai forrás elegendő-e az alkalmazkodáshoz, és a változások milyen sebességgel történnek. Az európai erdők fragmentáltsága és a természetes migráció lassúsága megnehezíti a természetes bükkhatárok elmozdulását, de ez a határ mindenképpen magasabbra és északabbra tolódik. Az elterjedési határ közelében jelentősen romlik a fák egészségi állapota, csökken a növedéke. A fenyegetettség főleg az alacsonyabb tengerszint feletti magasságokban alakul ki. Az előttünk álló legfontosabb erdészetpolitikai feladatként fogalmazta meg az alkalmazkodás elősegítését és a kockázatok kezelését, valamint, hogy a természetes migráció elősegítését a fatermesztés jelentősége elé kell helyezni.
Fafajok területváltozása modell alapján:1961-1990
A következő előadásokban az egyes országok bemutatták azokat a modelljeiket, amelyekkel a bükk természetes elterjedésének változásait szimulálták felhasználva a különböző optimista és pesszimista klímaszcenáriókat. Eszerint a bükkösökben gazdag Szlovéniában az alacsonyabb tengerszint feletti magasságokban a bükk helyét termofil erdők foglalják el, amelyek növedéke elmarad a korábbi állományokétól, és a tűzveszélyességük is megnő. A hegyvidéki bükkösöknél nem számolnak változással, sőt a jegenyefenyő-bükkös állományok jobb növekedését jósolják. A francia modellek is a bükk előfordulásának csökkenését vetítik előre, de felhívták a figyelmet arra is, hogy az erdőgazdálkodás aktív szerepet játszik a fafaj visszaszorulásában az elterjedési terület határán.
Fafajok területváltozása modell alapján: 2036-2065
A Törökországban őshonos keleti bükkösök (Fagus orientalis) közül a déli reliktum bükkösök veszélyeztettek az egyre gyakoribb nyári aszályok és rendszertelen csapadékeloszlás miatt. Ezeknek a bükkösöknek a megőrzése - marginális helyzetük miatt - fontos génmegőrzési feladat. Lengyelországban a bükk északi elterjedési határán van, a klímaváltozás hatására várható, hogy a jövőben újabb területeket hódít meg.
A magyarországi bükkösök elterjedését egy aszályindexszel (FAI) definiálják, amely a nyári kritikus hőmérsékletű hónapok átlaghőmérsékletéből és a csapadékösszegből számított mutató. Az előrejelzések szerinti klímaváltozás következtében hazánk, ma legjelentősebb bükkösei esnek áldozatul, és csak a középhegységek magasabb területein maradnak fenn.