2010. november 3. - Az OEE Közönségkapcsolatok szakosztálya kihelyezett ülése a Zalaerdő Zrt.-nél.
Az erdőtanúsítás, mint közönségkapcsolati eszköz
Iványi Miklós, a Tanúsítási Rendszerek Szakosztály titkárának tájékoztatója a Közönségkapcsolatok Szakosztály zalai ülésén 2010. október 20-án. Az előadó bevezetőjében elmondta, azért kell a közönségkapcsolatokkal foglalkozókhoz szólni, mert a Tanúsítási Rendszerek Szakosztály az elégtelen tájékoztatásból származó ismerethiányt érzi a felismerés és az érvényesülés akadályának. Az erdőtanúsítást fontos közönségkapcsolati eszköznek tekintik, de ez nem tudatosult eléggé még az erdész szakmán belül sem. Ezért legjobb a tájékoztatással foglalkozókat ráébreszteni az ügy fontosságára, céljaink helyességére, hogy bármilyen közönségkapcsolati tevékenység során képviselni és terjeszteni tudják ennek fontosságát az erdészek és nem erdészek között is - hangsúlyozta.
Az erdészek gazdálkodásának célja: a tartamos erdőgazdálkodás, ezt szolgálja az erdőtörvényünk is. Erdészként úgy gondoljuk, hogy munkánkat az alapos szakmai és bőséges jogi szabályozásnak megfelelően, legjobb tudásunkkal a köz javára végezzük, de a kívülállók ezt nem így látják, sőt azt gondolják többet értenek az erdőhöz, mint mi.
Ismert az a mondás, hogy: Nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani! - figyelmeztetett Iványi Miklós.
Hát ez igaz a szakmánkra is. A szabályoknak megfelelően és jól végzett munka nem elég, külső, független szervnek kell ezt igazolnia, hogy a közönség is elhiggye.
A szakember elmondta, hogy az 1990-es évtized második felében az erdőgazdaságok néhány kereskedelmi partnere már ajánlotta, hogy érdemes valamilyen tanúsítási rendszert alkalmazni, mert üzleti előnyt jelenthet a többiekkel szemben. Nyugat-Európa példái alapján, először a minőségrendszerekre irányult a figyelem. A 2000. évben az ÁPV Rt-hez tartozó erdőgazdaságok feladatul kapták és be is vezették a PHARE pályázat keretében a minőségirányítási, majd a környezetirányítási rendszereket.
- Társerdőgazdaságoknál magam is segítettem a rendszer építését, így több rt.-től gyűjtöttem tapasztalatokat. Eleinte mindenki ellenszenvesnek találta, az ismeretlen, szakmánk sajátosságaitól idegen, merev szabályozó rendszert. Aztán a rendszerépítés során kiderült, hogy szakmai területen mennyi szabályozatlan, addig a helyi szokások szerint különböző módon végzett tevékenységet folytattunk. Amikor ezekre a minőségi követelményeknek megfelelő, és szakmailag is helyes szabályozást kellett alkotni, nagy segítséget jelentett, hogy másik erdőgazdaságnál már működő, kész szabályzatot tudtam mintaként adni.
A kölcsönös tapasztalatok kicserélésének és hasznosításának érdekében 10 éve tartották azt az alakuló ülést, amelyen létrehozták az OEE Tanúsítási Rendszerek Szakosztályát.
A tapasztalatokról szólva Iványi Miklós elmondta, hogy az erdőgazdálkodási gyakorlatban a minőségi rendszerek nem hoztak kereskedelmi hasznot, a tanúsítványok érvényességének megújítását a tanúsítók nagyon drágán végezték, ezért az erdőgazdaságok többsége nem újította meg a tanúsítványokat. De általában ott is érvényben hagyták a szakmai tevékenységre kidolgozott szabályozásokat, ahol nem működtetik a rendszert.
Az FSC már betört a magyar erdőgazdálkodásba isA faanyag-kereskedelemben viszont egyre inkább igényelték az FSC erdőtanúsítás igazolását.
Az FSC hihetetlenül ügyesen, tömeges igényt, keresletet tudott támasztani maga iránt!
El kellene tanulni tőlük, hogyan alakították közönségkapcsolataikat! - hívta föl a figyelmet a szakember.
Tény, hogy egyes vevők valóban jobb üzletet (magasabb árat, nagy mennyiségű vásárlást) ajánlottak annak, aki FSC tanúsítást tud igazolni. Még arra is hajlandók voltak, hogy vállalták az FSC rendszer bevezetése és a tanúsítvány megszerzése költségének jelentős részét.
Hazánkban néhány erdőgazdasági rt. üzleti érdekből vállalta az FSC bevezetését és tanúsítását.
A környezettudatos vásárlóközönség, amely hajlandó a szelektív hulladékgyűjtésre is, ma már tömegesen igényli az FSC-vel jelölt árut, pedig gyakran csak annyit tud, hogy „FSC fából” készült kerti bútort, vagy gyermekjátékot akar venni. Úgy tekinti, mintha egy olyan fafaj lenne, amely biztosan nem az őserdők kivágásából származik, ezért ha ilyet vásárolt, nyugodt lehet a lelkiismerete, nem rontotta a Föld ökológiai egyensúlyát.
A mexikói központú FSC (Forest Stewardship Council - Erdő Gondnoksági Tanács), tulajdonképpen az őserdők védelme érdekében, helyi intézkedések megkövetelésével igyekszik biztosítani a fenntartható fejlődést, a
Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan! - elvnek megfelelően.
Mivel az őserdei viszonyokra kimunkált helyi intézkedéseket vár el a gazdálkodótól, éppen ezért nem illik Európába, csak bonyolult belemagyarázásokkal alkalmazható. A helyi viszonyokra megfogalmazott szabályozásokban a tanúsító cég azért hajlandó időnként az érthetetlent is megérteni (pl. „bennszülöttek” jogai), mert neki is jó üzlet a tanúsítás.
A tartamosság mérésének vannak konkrét, az erdőtanúsítási rendszerben meghatározott kritériumai. A kritériumok teljesítésének mérésére szolgálnak a döntő mértékben számszerűen meghatározható indikátorok. Ez utóbbiak szintjét és változásukat ellenőrzi a külső, független szervezet. Kedvező elbírálás esetén kapja meg az erdőgazdálkodó a tanúsítványt arról, hogy tartamosan kezeli a rábízott (vagy a tulajdonában lévő) erdőket.
Ez a tanúsítvány a civil társadalom és a kereskedelmi partnerek előtt egyaránt kedvező színben tünteti fel az erdőgazdálkodót, így válik az erdőtanúsítás fontos közönségkapcsolati eszközzé, és segíti a piacok megtartását, vagy újak megszerzését. A kedvező piaci pozíció pedig növeli az erdőgazdálkodók gazdasági stabilitását, és ez által még aktívabbá tehetik a közönségkapcsolati tevékenységüket.
Az erdőtanúsítás pénzbe kerül. Jelenleg az SGS QUALIFOR tanúsítás szavatolja, hogy a fa, illetve a termék olyan erdőből származik, melynek gazdálkodása az FSC által meghatározott társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi szempontok szerint történik.
Mivel az FSC nem jól alkalmazható az európai viszonyokra, ezért hozták létre Európában a PEFC (Pan European Forest Certification System - Pán-Európai Erdőtanúsítási Rendszer) erdőtanúsítási rendszert. Magyarországon kívánatos lenne ezt az európai viszonyoknak jobban megfelelő rendszert működtetni, ehhez szükséges a nemzeti PEFC rendszer kidolgozása és alkalmazása.
A PEFC Magyarország céljai:
- A tartamos és fenntartható erdőgazdálkodás igazolása és elősegítése.
- A tartamos és fenntartható erdőgazdálkodás közérthető megjelenítése.
- A tartamos és fenntartható erdőgazdálkodásból származó termékek láthatóvá tétele és piaci előnyhöz juttatása.
A PEFC tanúsítás működésének alapelvei:
- tartamos gazdálkodás
- közmegegyezés
- nyilvánosság
- folyamatos javítás szándéka
- tanácsadás és ellenőrzés.
PEFC kritériumai:
1. Erdei erőforrások fenntartása, lehetséges előmozdítása és ezek hozzájárulása a globális szénkörforgalomhoz
2. Erdei ökoszisztéma egészségének és életerejének fenntartása
3. Az erdők gazdasági funkciójának (fa- és másodlagos termékek) fenntartása és előmozdítása
4. Az erdei ökoszisztémák diverzitásának fenntartása, megőrzése és lehetséges javítása
5. Az erdőgazdálkodás védelmi funkcióinak (különösen talaj és víz) megőrzése és lehetséges előmozdítása
6. Az erdők szocio-ökonómiai funkcióinak és feltételeinek fenntartása
Hol tart jelenleg a PEFC?
A 2004. évben a Fővárosi Bíróság bejegyezte a PEFC Magyarország Egyesületet.
2007. októberében a Tihanyban rendezett FAGOSZ Fakonferencián jelentette be dr. Lengyel Atilla, a PEFC Magyarországi Egyesület főtitkára, hogy a PEFC Magyarország Egyesület és a NymE RET együttműködése keretében 2007. szeptemberétől megindult a PEFC magyar nemzeti szabvány kidolgozása. A cél az volt, hogy 2008. végére akkreditált PEFC magyar szabvány alapján a gyakorlati erdőtanúsítás regionális egységekben megindulhasson, illetve a faterméklánc-követési tanúsítás elterjedhessen. A szabványrendszer leírja az erdőgazdálkodás tartamos és fenntartható gyakorlatát, illetve követhetővé teszi a fatermék termékpályáját.
A tanúsított erdőgazdálkodó illetve faipari és fakereskedelmi cég, a tanúsítás során önkéntesen vállalja a hazai szabványrendszer betartását. Az önkéntes vállalás teljesítését igazolja a független tanúsító szervezet.
Az előadó információi szerint az országban 3 faipari cég rendelkezik PEFC faterméklánc-követési tanúsítással.
Iványi Miklós hangsúlyozta, Magyarországon a PEFC tanúsítási rendszer kidolgozása még nem fejeződött be, meg kellene vitatni és elfogadtatni. Ha működik, lehetőséget ad egyéni, csoportos és régiós tanúsításra is, ami költségcsökkentési lehetőség.
A magyar erdőgazdálkodás jelenlegi működése gyakorlatilag megfelelhet a PEFC erdőtanúsítás követelményeinek, nem kell átalakítani, csak ügyes tálalás és dokumentálás szükséges.
Ma a bevezetés feltétele: elsősorban szándék és a tanúsítási díj megfizetése.
Az OEE erre érzékeny szakosztályai kezdeményezhetnék, a magánerdő tulajdonosok támogathatnák a PEFC Magyarország kiépítését. A szabvány létrehozása néhány millió forintba kerülne, de a PEFC Magyarország Egyesületnek nincs pénze, a gazdálkodóknak kellene összeadniuk.
Az előadó kérte a Közönségkapcsolatok Szakosztály tagjait, főleg azokat, akiknél már működik erdőtanúsítási rendszer (FSC, PEFC), hívják fel a szakmabeliek figyelmét arra, hogy az erdőtanúsítás valóban üzleti előnyt és hasznot hoz, és segítsék a PEFC elterjesztését!