Fotó: Szakács László
A nemzetközi szemináriumon képviseltette magát Franciaország, Törökország, sőt Irán és Japán is. Az éghajlattal összefüggő szelekciós hatás létezik A konferencia további részében rendkívül sokféle kutatási téma bemutatása hangzott el a bükk témakörben, így mindenki találhatott a maga számára ismertebb területet, de újdonságokkal is gyarapíthatta tudását. A teljesség igénye nélkül vázoljuk fel az elhangzott főbb témacsoportokat.
A felújítás – legyen az akár mesterséges, akár természetes – meghatározó eleme a bükkmakk, amelyet elsősorban a vadon élő állatoktól kell megvédeni, másodsorban a legoptimálisabb csírázási feltételeket kell biztosítani, amihez ismerni kell a mag fiziológiáját. Török kutatók vizsgálatai szerint a rövid távú tárolásra a +3 fok a legalkalmasabb, míg hosszabb távon a -5C - -15 C fok a javasolt hőmérséklet, a csírázás optimális hőmérséklete +15 C fok. A csíranövény nem egy, hanem 5-10 gyökeret is ereszthet, vízre nagyon érzékeny. Iránban is fontos szerepe van a magtárolásnak a ritkán jelentkező bő makktermő évek miatt.
A tömeges makktermés kialakulásának okát kutatták japán tudósok. A génvizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a belső tápanyagviszonyok befolyásolják a rügyek osztódószövetének sorsát.
Horvátországban az utóbbi időben figyelték meg, hogy egyes helyeken a bükk nem újul természetes módon, amelynek oka a termőhelyi viszonyok megváltozásából és az erdőgazdálkodási tevékenységből adódik. Ennek következtében a csemetekertekben megnövekedett az előállított bükkcsemete mennyisége.
Irán is előnyben részesíti a természetes felújítási módokat, így a lékes felújítást, amelynél az optimális lékméretet igyekeztek meghatározni. Értékelésük szerint a kis és közepes lékek növényzete és újulata között nem volt lényeges különbség, a gyertyán előretörése azonban meghatározó volt. Javaslatuk szerint a lék ne haladja meg a 300-400 m2-t - az iráni viszonyok között.
A török kollégák is hangsúlyozták, mennyire fontos náluk, hogy 1,7 millió hektárnyi bükköseikben megfelelő legyen a természetes felújítás, amit nagyban befolyásol a talaj, a felső talajréteg tápanyag-tartalma és a mag egészségi állapota. Ez utóbbihoz hozzájárul a magtermő fák kondíciója is.
Mátyás Csaba akadémikus és munkatársai a bükk származási kísérleteket a klímaváltozás szemszögéből értékelték. A különböző európai származású bükkök magassági növekedését elemezték a magyar, szlovén és szlovák kísérleti helyeken. A mérések és értékelések alátámasztják, hogy az éghajlattal összefüggő szelekciós hatás létezik, illetve a populációk között jelentős fenotípusos különbségek jelentkeznek, ugyanakkor megkérdőjelezik a helyi viszonyokhoz való szoros alkalmazkodást. A bucsutai kísérletben a keleti származásúak sokkal jobbnak bizonyultak a többieknél.
A hazai bükkösök egészségi állapotáról Csóka György és társai számoltak be, külön kiemelve a 2003-2004 években jelentkező kárláncolat tömeges pusztulást okozó hatását. Kiváltó okként jelölték meg a megelőző aszályos éveket, majd a legyengült állományokat már könnyen megtámadó kártevőket és kórokozókat. A pusztulás közvetlen kiváltói a zöld karcsú díszbogár és a bóbitás bükkszú, valamint a Biscogniauxia gombafaj voltak. A záródáshiány (bontott erdőrész) sérülékennyé tette állományokat, és jelentősen befolyásolta későbbi egészségi állapotukat is.