Mi is az az evolúciós ökológia? 2010 körül az első génmódosított ültetvények
A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya nyilvános osztályülése keretében 2005. február 23-án, a székház dísztermében tartotta meg székfoglaló előadását Mátyás Csaba, az MTA levelező tagja „Gének, ökoszisztémák, gazdálkodás: erdészet, paradigmaváltás után” címmel. A nagyszámú érdeklődő jelenlétében elhangzott előadás is paradigmaváltásként hatott a szakma számára. A professzor felidézte az erdővel kapcsolatos vagy az erdővel kapcsolatba hozható közelmúltbéli drámai eseményeket: az utóbbi években többször is előfordult tiszai árvizeket, amelyeket egyesek igyekeztek az erdészek nyakába varrni, indokolatlan erdőirtást emlegetve a Kárpátokban, aztán az elmúlt év nagy felvidéki viharkárait, és a Zengő-ügy kapcsán az erdészeket ért méltánytalanságokat.
Megállapította, hogy az erdő olyan emblematikus objektum, amely heves érzelmeket képes kiváltani, sőt, a globális felmelegedés okozta társadalmi szorongás érhető tetten ezekben a jelenségekben.
Az erdőgazdálkodással szemben is új követelmények fogalmazódnak meg, és megszűnt az erdészek autarchiája, más szakmák és érdekcsoportok jelentek meg az erdő környékén.
Nemcsak az erdőgazdálkodás és az erdészet változik, hanem az erdőről kialakult kép is.
Ebben sok minden szerepet játszik, a globális trendektől kezdve a gazdaság alakulása, a privatizáció, az urbanizáció és a társadalomban tapasztalható elidegenedés is. Mindezt tetézi egyfajta kommunikációs zavar.
Egyre többet hallunk az üvegházhatásról és a szénmegkötés fontosságáról.
Ugyanakkor napjaikban előtérbe került a biodiverzitás értéke, amely emocionális rezonanciát is kivált. De a biodiverzitás nem csupán a fajok számának kérdése, és a sokféleség esztétikája, hanem az élet titokzatossága és a teremtés csodája is.
A biodiverzitás megőrzésének fontosságát számos tudomány képviselői felismerték, a biológiától a pedagógiáig. A genetika nincs kiemelt helyen közöttük. A nemzeti biodiverzitás kötetek áttekintése után megállapítható, hogy a mintegy ezer oldalból összesen három oldal foglalkozik ezzel a tudománnyal.
Ismeretes, hogy míg az erdészet a biológia, a technika és az ökonómia alaptudományaira épül, addig a biodiverzitás védelme a biológián, a társadalmi értékeken és az érzelmeken nyugszik. A soproni Alma Mater létesített először olyan intézetet, ahol az ökológia és a genetika együtt talált otthonra.
Mi is az az evolúciós ökológia, tette föl a kérdést a professzor, majd így válaszolt: a természetes populációban zajló alkalmazkodási folyamatoknak a vizsgálata.
Előadásában áttekintette a jégkorszakoktól napjainkig ívelő evolúciós folyamatokat, taglalta az evolúciós és történeti folyamatok által meghatározott genetikai változatosság jellemzőit és térbeli strukturáltságát erdei fafajaink esetében, valamint ezek meghatározó szerepét a génmegőrzés, a szaporítóanyag-termesztés és a minőségi fatermelés tervezésében és szabályozásában.
Az emberi beavatkozások sorában fölemlegette a prehisztorikus időkben véghez vitt erdőégetéseket, később a legeltetést, a makkoltatást, majd a gazdasági érdekből végrehajtott erdőirtást (lásd a szlavontölgyek „esetét”!).
Az erdőgazdálkodás hatását a génállományra két területen ragadhatjuk meg: a szaporítóanyag termelésben és az erdőművelési gyakorlatban. Ez utóbbinak az előadó szerint csupán másodlagos a szerepe.
Biztatásként hallhattuk, hogy van genetikai tartaléka a szakszerű erdőmérnöki beavatkozásnak. Az Egyesült Államokban nem régen jelentették be, hogy az első géntérképpel rendelkező fafaj a nyár. (A növények között harmadik.)
Hat fafaj esetében folynak kísérletek a genetikai állomány módosítására. Többek között azért van nagy jelentősége ennek, mert ha a ligninháló feltörése kevesebb vegyi anyag felhasználásával valósítható meg, akkor a cellulóz és papírgyártás sokkal kevésbé lesz környezetkárosító.
2010 után várható az USA-ban és Brazíliában az első génmódosított ültetvények megjelenése.
A professzor hangsúlyozta, hogy ezek a folyamatok különösen fontossá teszik azt, hogy a hasznosítás társadalmi döntés eredménye legyen. Mindezek a kérdések pedig az etikai dimenziót helyezik előtérbe.
Végezetül kiemelte, hogy az erdő védelme és a gazdálkodás egymástól elválaszthatatlan tevékenység, és feltétlenül össze kell hangolni.
Ez a folyamatos szabályozás pedig igazi mérnöki feladat, az ágazat jövőjét meghatározó komoly kihívás.
Z.Z.