Pagony Hubert erdőmérnök, a soproni főiskola kutatója 1960. november 25-én kelt levélben kapta meg kinevezését az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) Erdővédelmi és Vadgazdálkodási Osztályának vezetésére. 2010. november 25-én, Mátraházán, az MTA üdülőházában tartotta az ERTI ünnepi emlékülését az erdővédelmi osztály megalakulásának ötvenedik évfordulója alkalmából.
A záró előadást Csóka György, az erdővédelmi osztály vezetője tartotta A következő 50 év erdővédelmi kihívásai címmel.
Nem bocsátkoznak jóslásokba, csupán a rendelkezésre álló ötven éves adatsorok birtokában némi előre jelzést tehetnek.
Hála illeti az elődöket, akik fél évszázaddal ezelőtt megkezdték az adatfelvételeket.
Az elmúlt ötven évben az erdőkárral érintett területek nagysága jelentős mértékben nőtt, mint az abiotikus (elemi), mind a biotikus károké.
A biotikus károkon belül a gombák, a rovarok által okozott károk is növekedtek. A 12 legjelentősebb rovarkártevő közül hatnak egyértelműen növekszik a kárterületi trendje.
A klímaváltozást illetően tény, hogy az utóbbi fél évszázadban növekedett az aszályok gyakorisága.
Az erdei rovarkárok gyakorisága is összefügg az aszálykárokkal. Két-három aszályos év követi egymást, akkor jelentős mértékben növekszik a rovarkárterületek nagysága.
A klíma előre jelzések szerint az aszályos évek száma 2-3 helyett 3-4 lesz.
A hazai tölgy és bükk állományok egészségi állapotára az aszályos időszakok komoly befolyással bírnak.
Összefüggenek az aszályos időszakok a kártevő lepkék fénycsapdákban fogott számával.
Az erdővédelmi gondokon túl a humán egészségügyi vonatkozásai sem elhanyagolhatóak, a lepkék allergiát okozó szőre miatt.
Az előadó áttekintette az elmúlt 130 évben az idegenhonos rovarfajokat. Az utóbbi két évtizedben több jelent meg az erdészetileg jelentős fajokból, mint előtte a száztíz évben. Nem lehetnek illúzióink, ez a trend folytatódni fog.
Nem minden faj terjedésének a klímaváltozás az oka, hanem a kiterjedt kereskedelem és turizmus is belejátszik.
Az ördög falra festése elkerülhetetlen, ha az aszályokkal kapcsolatos előre jelzések csak részben is igazolódnak, akkor gyakoribbakká válnak az abiotikus károk, és olyan erdőtípusok is a kártevők áldozataivá válnak, ahol korábban nem volt kártétel. A behurcolt és inváziós rovarfajok nagyobb számban fognak megjelenni, több kárt okoznak.
Korábban itt nem ismert fajok is károsítani fognak. Nagyobb kihatású kárláncolatokra számíthatunk.
Növekvő kárnyomás fog nehezedni erdeinkre. Nem bízhatunk abban, hogy gyors beavatkozással megoldást találunk majd a károkra, mert nincsenek csodaszerek.
Az erdőgazdálkodás módjával, az immunrendszer erősítésével jelentős mértékben lehet ezeket a negatív tendenciákat pufferolni.
Álláspontja szerint a monitoring rendszereket nem leépíteni, hanem fejleszteni kellene. Ugyanis csak ezek segítségével jutnak adatokhoz, és vonhatnak le érdemi következtetéseket.
Sajnálatos, hogy a politikai döntéshozók ingerküszöbét csak egy devecseri méretű katasztrófa éri el, de erdővédelmi területen a környezet védelme nem tartozik ebbe a nagyságrendbe.
Fontos, hogy az ültetvényszerű fatermesztést külön válasszuk, erdővédelmi szempontból ez alapvető. Egészen más megközelítés szükséges az ültetvényszerű fatermesztés és a természetszerű erdőgazdálkodás esetén. Várható, hogy az ültetvényes fatermesztés területe növekedni fog, ez növekvő kárkockázattal jár. Új kártevők, kórokozók megjelenése várható.
A kockázatoknak egy sajátos területe az idegenhonos ültetvényfafajok behozatala.
A természetközeli erdőkkel kapcsolatban kiemelte, hogy a sokféleség, a természetes folyamatok erdővédelmi szempontból nem etikai, filozófiai kérdés, hanem alapvető funkcionális jelentőségű.
Az előadó leszögezte, hogy az erdővédelmi kutatás is egyfajta termelés, olyan tudást termel, amit használni lehet. Z.Z.