ForestPress fotók
2011. február 21. - Meg kell ismertetni a lakossággal az erdőkezelés folyamatát, munkálatait A Kerek-Erdő Egyesület (korábban Hajdú-Bihar Megyei magánerdő Tulajdonosok Egyesülete) előadás sorozatot indított Debrecenben, 2011. február 15-én, a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központtal és az Országos Erdészeti Egyesület Debreceni Helyi csoportjával, valamint az MTA DAB Mezőgazdasági Szakbizottság Erdő és Vadgazdálkodási Munkabizottságával.
Cs. Tóth János, a könyvtár igazgatója köszöntötte a termet zsúfolásig megtöltő hallgatóságot, majd Puskás Mihály nyitotta meg a konferenciát.
Az Erdők Nemzetközi Éve alkalmából utalt arra, hogy a világon mintegy 1,6 milliárd ember él az erdőkből. Célként említette meg, hogy a világ jelenlegi erdősültsége ezen a szinten maradjon.
Hangsúlyozta, hogy az Európai Unióban és ezen belül hazánkban is nő az erdőterület.
Elsőként Puskás Pál nyugdíjas erdész lépett mikrofonhoz, és tartotta meg a Debreceni Erdészet története címmel előadását. Elmondta, hogy 2007-ben kezdett hozzá három kollégájával az erdészet történetének megírásához. A gondolat már 1978-ban felvetődött, amikor az erdészet megszűnése fenyegetett. Ebből végül nem lett semmi, sőt fejlődött az egység.
A munkához közel száz kolléga visszaemlékezését, adatait használta föl.
Jelenleg készen áll a kézirat, és ígéretük van a megjelenésre.
1920-ban kezdődött a történet a Debreceni Erdőgondnokság megalapításával. A II. Világháború után az addig városi tulajdonú erdőt is államosították. Megalakult a MÁLERD és a fordulat évét követően a korábbi tisztviselőket kiszorították a vezetőségből. Megalakult a Debreceni Erdészet Nemzeti Vállalat. Ám 1950-ben újabb átszervezés következett, háromfelé osztották a céget. Érdekes, hogy a Debrecen-1 nevű cég tanulmányi erdőgazdasági is volt, hisz’ akkoriban ott működött a később Szegedre költözött erdészeti technikum. A három cég a Hajdú-Bihar Megyei Erdőgazdasági Egyesüléshez tartozott. 1955-ben létrehozták a Hajdúsági Állami Erdőgazdaságot.
A parkerdészet 1978-ban alakult meg.
Az előadó elmondta, hogy hiányzik még a feldolgozásból a Halápi és a Hadházi Erdészet története.
Érdekességként említette, hogy a sportmozgalom része volt egykor a fogathajtás is.
Szalacsi Árpád, a Nyírerdő Zrt vezérigazgatója helyett Sári Zsolt, a társaság osztályvezetője mutatta be a gazdaságukhoz tartozó régió előnyeit és hátrányait.
Ilyen előnynek tekinthető a változatos termőhely, az ehhez illeszkedő és jól eladható fafajok, köztük a gyorsan növő fajok.
Hangsúlyozta, hogy az Európai Unióban elfogadott az akác, amely Nyugaton jól értékesíthető.
Növekszik a térség erdősültsége.
Kiemelte, hogy az elmúlt másfél évtizedben a korábban nem értékesíthető választékokat is el tudták adni.
Hollandiában például az impregnált fenyőt váltotta ki a környezetbarát akác, máshol a trópusi fafajokat helyettesítette.
Hangsúlyozta, hogy a magánszektor erdőterülete az utóbbi évtizedben 70 ezer hektárral nőtt.
A régióban könnyen művelhető terepen találhatóak az erdők, és jól feltárt a terület.
Leszögezte, hogy jól képzett személyzettel rendelkezik a társaság.
A hátrányokról szólva elmondta, hogy a területi szétszórtság miatt az árualap is szétszórt, és ebből következően nehezen őrizhető.
Nehézséget okoz, hogy a fizető piacoktól viszonylag távol esnek.
Hasonló gondot okoz az időjárásbiztos utak hiánya is. Ehhez járul a munkálatok időbeli korlátozottság is.
Az őshonos fafajok miatt megnőtt az élőmunka igény.
Súlyos gondot okoz a természetvédelmi korlátozás, amely hozamokat tesz hozzáférhetetlenné: „agyonvédik az erdőt”.
A veszélyek és fenyegetettségek terén megemlítette az időjárási szélsőségeket, éppen a közelmúltban volt ezekre több példa is.
Ezekben az esetekben például a fiatalosok összetört fatömege nem fedezte a felújítást. Ugyanakkor megszűnt a kártalanítás.
Komoly konkurenciát jelent a határon túli területekről beáramló termékkínálat.
Jelenleg gondot okoznak a csökkenő vagy stagnáló árak.
A fafajok arányváltozása is egyre inkább nehezíti a helyzetet, mert az őshonos fafajok lassan növők.
Ráadásul a cser és a hazai nyár eladhatatlan.
Az utóbbira példával szolgálva elmondta az osztályvezető, hogy a hazai nyarakból készült ládáknak erős szaguk van, amit a primőr zöldség átvesz, emiatt az olasz vevő nem vásárolja.
A lassabb vágásforduló miatt a hozam csökken.
Elsősorban tömegválaszték termelhető, papír- és forgácsfa.
Mindezek következtében csökken az erdő lakosságeltartó képessége.
Kiemelte a lakossági kapcsolatokat, a PR fontosságát.
A civilek és a lakosság egyes rétegeiben a csak favágó erdész torz képét sikerült kialakítani, s az erdőt a természet ajándékának igyekeznek beállítani.
Ezzel szemben meg kell ismertetni a lakossággal az erdőkezelés folyamatát, munkálatait.
Az előadó felhívta figyelmet arra, hogy az utóbbi időben különösen nő az elszegényedő lakosság „faéhsége”.
A társaságnál egyre növekszik a bevétel nélküli ráfordítások aránya.
A természetvédelmi korlátozásokat nem ellentételezik.
A közjóléti tevékenységet korábban támogatták, ma már a fenntartásra nincs pénz.
Elmaradnak a támogatások is.
Ezzel párhuzamosan a társadalom „rászokott” az erdők közjóléti szolgáltatásaira, már a legkisebb települések is rekreációs centrumot igényelnének.
A lehetőségeket számba véve Sári Zsolt elmondta, hogy a Szatmár-Beregi síkságon próbálkoznak a felújításnál a folyamatos erdőborításra való áttéréssel.
Megoldandó feladat a vízkormányzás.
Nehézséget jelent, hogy a határ-termőhelyeken nem lehet gyorsan növő fafajokat telepíteni. A jó termőhelyeket, pedig nem kellene „sajnálni” a gyorsan növő fafajoktól.
A helyi erdők termékeit a térségen kívüli piacokra kell vinni.
Ismét hangsúlyozta a PR, a közönségkapcsolatok szerepét, az erdőnevelő munka bemutatását.
Illusztrációként meggyőző fotókat mutatott a Szatmár-Beregi síkság 5420 hektárján folyó folyamatos erdőborításos kezelési kísérletekről.
Ehhez szükséges a megfelelő jogszabályi környezet is.
Kiemelte, hogy a „társadalmi elvárás” felértékeli az erdőt, és a természet védelme közös érdek.
Ezen az erdőtájon, amely a leghűvösebb és legcsapadékosabb alföldi vidék, adottak a természetközeli erdőgazdálkodás feltételei. Viszonylag nagy erdőtömböket tudnak együtt kezelni.
Az elegyes, többkorú állományokat dinamikus szemlélettel kezelik, visszaszorítják az adventív fajokat, a magtermés érdekében tervezik a nevelővágásokat.
A vízügyi szervekkel együttműködve oldják meg az oda-vissza vízkormányzást.
Igyekeznek maximalizálni a véghasználati területeket, és tuskózás nélküli végvágást terveznek.
Hangsúlyozta, hogy a módszereiket még tovább kell finomítaniuk.
Végezetül leszögezte, hogy az erdésznek, vadásznak a rá bízott vagyonnal gazdálkodnia kell. Z.Z.