ForestPress fotók
2011. február 22. – Gencsi Zoltán, a Debreceni Helyi Csoport elnöke a Biodiverzitás és természetvédelem az Alföldön címmel tartott előadást. A Kerek-Erdő Egyesület (korábban Hajdú-Bihar Megyei magánerdő Tulajdonosok Egyesülete) előadás sorozatot indított Debrecenben, 2011. február 15-én, a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központtal és az Országos Erdészeti Egyesület Debreceni Helyi csoportjával, valamint az MTA DAB Mezőgazdasági Szakbizottság Erdő és Vadgazdálkodási Munkabizottságával.
Gencsi Zoltán azzal a fölvetéssel kezdte, hogy számosan állítják, az Alföld mai képe az ember beavatkozásának a következménye. Ezzel szemben Petőfi Úti levelek című írására hivatkozva fogalmazott meg kétségeket.
Az Alfölddel kapcsolatos környezettörténeti kutatások csak 1990 után kezdődtek. Egyik fontos megállapítása ezeknek, hogy fás szárú növények korábbi jelenlétére utaló pollennyomokat nem találtak a Hortobágyon. Ellenben sótűrő csigák maradványait igen.
A vízrajzi előzményekről elmondta, hogy a Tisza mederváltozása során elvágta a korábban az északi hegyvidékről eredő kisebb vízfolyások útját. Ez nagy vízrajzi változásokat eredményezett.
Széchenyi országalakító út- és vasútépítési terveinek útjában állt a sok öntésterület. Gátak közé szorították a folyókat.
A korábbi 20 százaléknyi öntésterülettel szemben ma az országnak csupán 2 százaléka ilyen.
A debreceni cívisek már a XIX. században követelték jószágaiknak az elvett vizet.
A szikes területek hasznosítására, termővé tételére Sajó Elemér többféle javaslatot is tett. Állítása szerint megnövelhetnénk hazánk területét, ha halastavakat, rizseseket létesítenénk, és erdőket telepítenénk.
A tulajdonviszonyok ennek végrehajtását megakadályozták.
A XX. század két jelentős személyisége is felhívta a figyelmet a Hortobágy gondjaira. Móricz Zsigmond óva intett a puszta fölszántásától. Kaán Károly, az Alföld erdősítésének úttörője pedig óva intett attól, hogy csendőri szemlélettel lássanak hozzá.
A II. Világháborút követő gyökeres tulajdonváltozások tették lehetővé az Alföldfásítás lendületes folytatását, de sajnos olyan helyre is telepítettek erdőt, ahová nem kellett volna.
Maradt néhány olyan értékes reliktum terület, amely megőrizte az eredeti körülményeket: ártéri erdők, pusztai tölgyesek, homokpuszták.
Végezetül arra figyelmeztetett az előadó, hogy a Hortobágy értékeire nyugat-európai tudósok hívták fel a figyelmet annak idején, és emlékeztetett Rakonczai Zoltán elévülhetetlen érdemeire, a nemzeti parkok és védett területek hálózatának létrejöttére.
Felhívta a figyelmet, hogy a biológiai sokféleség megőrzése mindannyiunk általános felelőssége. Z.Z.