2011. február 24. – Kiss János, a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatóságának vezetője Erdőgazdálkodás hatósági szemmel című előadását tartotta meg. A Kerek-Erdő Egyesület (korábban Hajdú-Bihar Megyei magánerdő Tulajdonosok Egyesülete) előadás sorozatot indított Debrecenben, 2011. február 15-én, a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központtal és az Országos Erdészeti Egyesület Debreceni Helyi csoportjával, valamint az MTA DAB Mezőgazdasági Szakbizottság Erdő és Vadgazdálkodási Munkabizottságával.
A szakember az erdőkre vonatkozó tulajdonviszonyok elemzésével indította előadását. Elmondta, hogy ebben a régióban az erdőknek jóval több, mint a fele magántulajdonban van. A rendszerváltozást megelőző évek óta (1988-2009 között) 162 764 hektárról 231 591 hektárra nőtt az erdők területe. A hazai erdőtelepítés 1/3-a ebben a térségben valósult meg, a legnagyobb területen az országban, elsősorban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.
A körülményekről elmondta, hogy komoly túlélő képességről tettek tanúbizonyságot az erdősítések, mert például a 2001. évi elöntést mintegy 1000 hektár makkvetés túlélte.
A tulajdonosi héttérről megjegyezte, hogy a földtulajdonosok az erdőtelepítésben látják a földhasznosítás szinte egyetlen lehetőségét ezen a tájon.
A fafajokat tekintve az akác és a tölgy az uralkodó fafaj az erdőtelepítések terén.
A védettségi adatokat áttekintve megállapította, hogy az állami erdőterületek 25 százaléka, a magánerdőknek, pedig 3 százaléka védett. Ehhez adódnak még a Natura 2000 területek, amelyek az állami erdők 40 százalékát, és a magánerdők 15 százalékát érintik.
A magánerdő tulajdonosok által birtokolt 15 százaléknyi erdő jövedelem-kompenzálására valamit ki kell találnia az államnak.
A gazdálkodói struktúra változását a következő adatok szemléltetik:
1990-ben 266 állami gazdálkodó volt, valamint 94 termelőszövetkezeti és egyéb. 2009-ben 56 állami, 160 önkormányzati és 6296 magán-erdőgazdálkodó.
Felhívta a figyelmet, hogy a szemmel láthatóan megnövekedett ügyfélszámmal ellentétben csökkent az erdészeti igazgatásban dolgozók létszáma.
Az átlagos gazdálkodói méretet tekintve is lényeges változások álltak be:
1990-ben, az állami szektorban 969 hektár volt, a nem államiak körében 274 hektár. 2009-ben az állami tulajdonú erdők átlagos mérete 1509 hektár, a magánosoké 234 hektár lett.
A csökkenő terület a magánszektorban nehezíti a gazdálkodást.
A fakitermelés tekintetében is jelentősek a változások:
Az állami szektorban, 1990-ben 8500 hektáron végeztek fakitermelést, 2009-ben már csak 5400 hektáron. A magánerdőkben a tendencia szintén csökkenő: 1990-ben 6000 hektár, 1996-ban 9500 hektár, 2009-ben 5400 hektár.
A sajtóvéleményekkel és a közvélekedéssel szemben a magángazdák többsége nem akarja minél előbb letermelni az erdővagyonát. A többség felelősen gondolkodik, az erdejét olyan befektetésnek tekinti, amelynek nagyobb a kamata, mint az aktuálisan elérhető banki kamat.
A területet ért károsításokról elmondta, hogy 1990-ben valami megváltozott, elindult, mind az abiotikus, mind a biotikus károkozás terén. Az okokat eddig még nem sikerült feltárni. A biotikus károkozók között a legjelentősebb a gyapjaspille, a gyűrűslepke, az aranyfarú lepke és a cserebogár. Az utóbbi években jelentős viharkár is sújtotta a megyéket.
Befejezésül utalt arra, hogy a társadalom szinte valamennyi szereplője részesedni akar az erdő nyújtotta szolgáltatásokból, előnyökből. Eközben az erdészszakma a kés élén táncol. Z.Z.