2011. március 21. – Bernard Loze CIC elnök a FeHoVa megnyitóján javasolta az illetékeseknek, hogy 2013-ban Magyarország ismét rendezzen vadászati világkiállítást. Ez a bejelentés különösen érdekessé tette a kiállítás zárónapján, a vadászkamara kiállítóterében a negyven évvel ezelőtti budapesti Vadászati Világkiállítás sajtójáról tartott kerekasztal-beszélgetést.
Bár az érdeklődés minimális volt, mintegy tízen ültük körül a képzeletbeli kerek asztalt.
A felvezető visszaemlékezésre dr. Király Pált, az Erdészeti és Faipari Híradó főszerkesztőjét, és Zétényi Zoltánt, a ForestPress főszerkesztőjét kérte föl Fáczányi Ödön, az Országos Magyar Vadászkamara Vadászati Hagyományokat Ápoló és Kulturális Bizottság elnöke.
A vita vezetésére Koller M. Gábor, a MÚOSZ Erdészeti, Vadászati és Természetvédelmi Szakosztályának vezetője vállalkozott, aki arra hívta föl a figyelmet, hogy milyen tanulsággal szolgálhat az akkori sajtómunka napjainkban.
Király Pál bevezetőjében elmondta, hogy miként működött a szocialista rendszerben a sajtó. A mechanizmus csúcsán az MSZMP KB agitációs és propaganda osztálya állt. Ez a szervezet havonta tartott eligazítást a vezető lapok főszerkesztőinek, előírva a fontosabb eseményeket és az ezekkel kapcsolatos tudnivalókat. A heti, hétfői főszerkesztői értekezleteket a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala tartotta, ahol operatív eligazítás zajlott. Ezeken a tájékoztatókon előírták a témák feldolgozásának terjedelmét, formáját, hangvételét és a médiumokban az elhelyezését, a műsorokban az idejét. Ennek betartásáért a főszerkesztők feleltek.
Zétényi Zoltán történeti visszatekintést adott a világkiállítást megelőző korszakról és a világkiállítás időszakáról. Emlékeztetett, hogy 15 év telt el az 1956-os forradalom, és csak 11 év a mezőgazdaság „szocialista átszervezése”, a „szocializmus alapjainak lerakása” óta.
1962 őszén kitört a kubai válság (szovjet rakétákra - amerikai blokád válasz), ebbe belebukott Hruscsov, majd jött Brezsnyev 1964-ben. Ezt követően lassú enyhülés kezdődött, amit kihasználva a szocialista országok reformerei megélénkültek.
1968-ban bevezették nálunk az Új Gazdasági Mechanizmust, de ugyanebben az évben a Prágai Tavaszt augusztus 20-án a Varsói Szerződés egyesített csapatainak bevonulása követte Csehszlovákiába.
Ebben az időszakban még nem dőlt el hazánkban a „ki kit győz le”, a reformerek vagy az ortodoxok nyerik-e a politikai vetélkedőt.
Fock Jenő miniszterelnök
A reformerek frontemberei Fock Jenő miniszterelnök, Fehér Lajos miniszterelnök-helyettes és Nyers Rezső, aki 1967-1975 között a politikai bizottság tagja (ugyanekkor a központi bizottság gazdaságpolitikai bizottságának az elnöke és a kb közgazdasági munkaközösségének a vezetője) voltak.
Fehér Lajos miniszterelnök-helyettes
Mint köztudott, Fock Jenő és Fehér Lajos szenvedélyes vadászokként ismert politikusok.
A vadászati világkiállítással kapcsolatos döntésben ez utóbbi ténynek is fontos szerepe lehetett, de a legfőképp annak, hogy a döntés megszületése idején, 1966-ban, a reformer szárny még hatalma teljében volt. Mint látni fogjuk, a kiállítás megnyitásakor már nem ez a helyzet.
A legfelsőbb vezetés a nemzetközi enyhülés egyik lehetséges eszközének tekinthette egy ilyen világrendezvény megtartását. Ismerve az akkori idők nemzetközi politikai „táncrendjét”, a kérdést nyilvánvalóan megbeszélték az illetékes szovjet felső vezetőkkel is.
Kádár és Brezsnyev vadászaton
Az is köztudott, hogy Brezsnyev pártelnök is szeretett vadászni, és Magyarországon is vadászott. A szovjet belegyezés nélkül nyilván nem rendezhettük volna meg a világkiállítást.
A rendezőknek – a legfelsőbb politikai szinten – számolniuk kellett a – mai szóhasználattal élve – nemzetbiztonsági kockázatokkal is, hiszen a külföldi partnerek csak abban az esetben járultak hozzá a kiállítási rendezési joghoz, ha teljes szabadságot biztosítunk a látogatók beutazásához. Ami akkoriban egyáltalán nem volt természetes. A vízumkérelmeket adott esetekben egészen magas politikai szinten bírálták el.
A szocialista tömb országai a csehszlovákiai bevonulással óriási fekete pontokat szereztek a nemzetközi politikai térben, az enyhülés lelassult, a kapcsolatok szinte befagytak. Kapóra jött ez a – semlegesnek tűnő –nagyrendezvény. Ami természetesen nem volt semleges, sem belpolitikai, sem külpolitikai vonatkozásban. Ez kitűnik majd a megnyitó protokoll listájából, és a részt (nem) vevő országokat végigtekintve.
A világkiállítás előkészületei 1967 végén kezdődnek meg. Létrehozzák a főbizottságot, a tárcaközi bizottságot és 18 szakbizottságot. A világkiállítás kormányfőmegbízottjává Földes Lászlót, a Földművelésügyi Minisztérium miniszterhelyettesét nevezik ki, aki személyében szintén elkötelezett az ügy iránt.
Dr. Tóth Sándor, az FM Erdészeti és Vadászati Igazgatási Főosztálya akkori vezetője elmondta, hogy a világkiállítás ötlete dr. Nagy Endre ismert vadászmestertől, az ötvenes évek kormányvadászatainak főnökétől származik. A szakember abban az időben már emigrációban élt, és Tanzániában alapított vadaskertet. Neki sikerült Földes Lászlót meggyőznie az ügy fontosságáról.
Földes László főmegbízott
A világkiállítás politikai elfogadtatása Földes László érdeme.
A rendezvénynek szakmai előzményei is voltak. A hatvanas években sikeres vadásznapokat szerveztek, sőt 1969-ben a Magyar Néphadsereg Központi Klubjának nyári helyiségeiben Nemzetközi Vadász Napokat rendeztek. Ezt a háromnapos kiállítást nem kisebb notabilitás, mint Fehér Lajos, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökhelyettese nyitotta meg. A rendezvényen jelen volt dr. Johann Gerhard von Maasdijk, a CIC elnöke is. Fehér Lajos megnyitójában a természet iránti szeretetről, a vad védelméről beszélt, és a két év múlva nyíló világkiállítás fővárosaként emlegette Budapestet.
1969. szeptemberében pedig a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházában tartott sajtótájékoztatón jelentette be Földes László a világkiállítás előkészületeit. Z.Z.