2011. március 22. – Bernard Loze CIC elnök a FeHoVa megnyitóján javasolta az illetékeseknek, hogy 2013-ban Magyarország ismét rendezzen vadászati világkiállítást.
Ez a bejelentés különösen érdekessé tette a kiállítás zárónapján, a vadászkamara kiállítóterében a negyven évvel ezelőtti budapesti Vadászati Világkiállítás sajtójáról tartott kerekasztal-beszélgetést. Arra a kérdésre, hogy miért éppen 1971-re esett a szervezők választása, az szolgálhat magyarázatul, hogy 1971-ben volt századik évfordulója az első magyar trófea-bemutatónak, hivatalos trófea-kiállításnak.
A tervezett magyar kiállítást jegyezte be első hazaiként a Kiállítások Nemzetközi Irodája a különleges kiállítások kategóriájába.
Ez mindjárt rangot előlegezett meg, és fokozott várakozást jelentett a világkiállítással szemben. A léc igen magasra került, hisz’ hazánkban, egyéb témakörben sem rendeztek ilyen rangú kiállítást, és – bár voltak korábban is nemzetközi vadászati kiállítások: Bécs 1910, Berlin 1937, Düsseldorf 1954, Firenze 1960, Novi-Sad - Újvidék 1967 – világviszonylatban sem jegyeztek még be vadászati világkiállítást.
A szervezők szerint a világkiállítás célja a vadászat helyének meghatározása az emberi kultúrán és civilizáción belül.
Sokoldalú és átfogó képet kívántak adni napjaink vadászatáról és a vadgazdálkodásról, érzékeltetni kívánták az ember és a természet állandó kölcsönhatását, szerves kapcsolatának szükségességét.
A Kiállítások Nemzetközi Irodája jóváhagyta a világkiállítás főbb szabályzatait: az általános szabályzatot, a részvételi szabályzatot, valamint a bírálati és díjazási szabályzatot.
A külügyminisztérium 120 országba juttatta el a kiállításra szóló meghívót.
Az előzetes becslések szerint várhatóan legalább egy millióan látogatnak el a kiállításra, és több tízezer külföldi vendégre is számítottak.
Álljon itt ízelítőül a tervezett programsorozat:
Trófea-bemutató, vadászfegyver bemutató, sporthorgászati bemutató,
élelmiszeripari és iparcikk bemutató, vadászkutya fajtabemutató, vadászati eszközök és kemping-cikkek bemutatója, képzőművészeti kiállítás, fotókiállítás, könyvkiállítás, bélyegkiállítás. Ezeken túl különböző sportversenyek, fesztiválok tették változatossá a kínálatot: nemzetközi lovasversenyek, lovasbemutatók, nemzetközi sportlövő- és íjászversenyek, valamint természetfilm-fesztivál, továbbá a kiállítás területén és a budapesti színházakban, hangversenytermekben a kiállítás témájával összefüggő kulturális rendezvények zajlanak. A látogatóknak változatos vidéki utakat, szakmai programokat ajánlottak a legérdekesebb vadászterületekre.
Mindezt tehát már 1969 szeptemberében megtudhatta a nagyérdemű. A szervezők semmit nem hagytak a véletlenre.
A sajtókampány azonban igazából a kiállítás évében vált teljessé.
Kellett is, mert július 31-én hírül adták a lapok, hogy leereszkedett a Holdra az Apolló 15. A nemzetközi helyzet szerencsére már nem fokozódott, hanem folytak a SALT, a stratégiai fegyverrendszerek korlátozását célzó tárgyalások az USA és a Szovjetunió között.
Ezzel párhuzamosan zajlott Bukarestben a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 25. ülése, ahol a szocialista gazdasági integrációval, a tervezési kooperációval és a szakosítással foglalkoztak.
Logikusan következett az események menetében az MSZMP KB és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány együttes ülése augusztus 4-én, ahol megállapították, hogy a tervezettnél nagyobb mértékben nőtt az import, mint az export, s javítani kell a vállalatok gazdasági szervezettségét. Mindezek a megállapítások még beleférnek a gazdasági reform célrendszerébe.
Az 1971. augusztus 7-ei Népszabadságban azonban figyelemre méltó írás jelent meg Mezőgazdaság – Az újítómozgalom lehetőségei címmel. (Horváth László jegyzi.) Az írás az erdészeten veri el a port: „… rendkívül elgondolkodtató, hogy a mezőgazdaság erdészeti ágazatában régebben életrevaló újítómozgalom volt. De az utóbbi években az újítók tábora megcsappant, és helyenként csaknem semmivé lett ez a mozgalom. Mindez azzal magyarázható, hogy az erdészetben szinte megszűnt a mozgalom központi irányítása, és a decentralizált gazdasági vezetés mindmáig képtelen az újítók és feltalálók mozgalmának megfelelő irányítására.”
A látszólag előre mutató cikk, amely a műszaki fejlesztés alulról jövő kezdeményezéséért emel szót, alapjában véve burkolt, de kemény kritikai támadás a gazdasági reformmal szemben. A decentralizációt vádolja és a központi irányítást hiányolja.
Hát, így zajlott ez abban az időben. Megindult a támadás ezen a fronton is az Új Gazdasági Mechanizmus és képviselői ellen.
Itt kell megjegyezni, hogy Rakonczay Zoltán tollából Az Erdő 1969. szeptemberi számában egy írás jelent meg Erdőgazdálkodásunk az új gazdasági mechanizmus első évében címmel.
Az augusztus 12-ei kormányülés nem tárgyalta a világkiállítást, de megállapították, hogy befejeződött az aratás.
Augusztus 17-én találkozhatunk a világkiállítással foglalkozó első hírképpel a 6. oldalon, a belpolitikai rovatban. Cím: Készülődés a Vadászati Kiállításra. A „világ” jelző tipográfiai okokból maradt el, de a következő szövegrész ezt is pótolja: „A vadászati világkiállítás idejére megváltozik a mezőgazdasági kiállítás területének képe. Lovak, tehenek helyett befogott erdei vadakat láthatnak majd a látogatók, a főtéren erdei faházakat, pihenőket építenek. Ezt a faházat a résztvevő csehszlovákok építik.”
A nem túl látványos fotón kívül a szövegből megtudhatjuk, hogy érdekes látnivalókban lesz részük a nézőknek, vadállatokat és külföldi faházakat láthatnak többek között. Lesz tehát élmény a gyermekeknek és a telket, nyaralót beépíteni szándékozóknak is.
Augusztus 18-án a 9. oldalon színre lép a természetvédelem is. A felcím: Több természetvédelmi terület. Cím: Ötven kilométeres zöldövezet a főváros körül.
Az íráshoz az apropót az adta, hogy az angolokhoz hasonlóan, az Országos Természetvédelmi Hivatal is önálló bemutatóval szerepel a világkiállításon. Mottójuk: A természet védelme önmagunk védelme. Az írás dr. Tildy Zoltánnal, a hivatal akkori elnökével készült beszélgetésre épült. A vadászati világkiállítás felkelti a külföld figyelmét a magyarországi természetvédelem iránt, hisz’ 10 éve – Európában egyedüliként – önálló főhatóság irányítja a hazai természetvédelmet. A védett területek számát nem célszerű növelni, vagyis kiszorítani a természetből az embert – fogalmazott az egykori elnök.
Az augusztus 20-ai ünnepi számban félkolumnás írás foglalkozik a kiállítással. Felcím: Vadászati világkiállítás, Budapest, 1971. Cím: Készülődés a bemutatóra.
Négy esztendeje kezdődtek az előkészületek, azóta tervszerűen folynak a munkálatok, érkeznek a kiállítók mintegy 50 országból. Trófea-ritkaságok, rekorderek láthatók a 30 ezer m2-nyi pavilonban és a 70 ezer m2-nyi szabad területen.
A tárlókban látható lesz például Mátyás király bölényszarv ivókürtje is. A kiállítás alapgondolata az ember és a természet kapcsolata. Mit jelent a társadalom számára az erdő, a jólét és a termelés szempontjából.
Kiemeli a szabadtéri erdő- és vadbemutatókat, a közjóléti látnivalókat, és a tökéletes illúziókeltő vetítéseket. Felsorolja, hogy például Gemencről hány vadfajt mutatnak be, de megemlíti, a zambiai oroszlánkölyköket, az indiai fehértigriseket, leopárdokat, a szovjet szőrméket és fegyvereket, az osztrák terepjárókat.
Augusztus 24-én hírkép számol be a gemenci Szarvascsárda fölépüléséről, majd 25-én címoldali hírkép: Fölépült a Silvanus Szálloda. A Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat augusztus 25-én megnyitja Visegrádon, a Nagyvillám hegyen a 204 ágyas szállodát, és elsőnek a Vadászati Világkiállítás vendégeit fogadja.
Szintén aznap belső oldalon: A könnyűipar a vadászati kiállításon. A Vadászati Világkiállítás könnyűipari pavilonjában végigvezették a sajtó képviselőit – olvasható. Megtudhatjuk, hogy ruházati bemutatók, naponta divatrevü és lakberendezési kiállítás látható.
A hírrovatban: Vaddisznó csordák a kukoricásban. Borsod megyében naponta több mint 300 vadász áll lesben, hogy puskavégre kapja… Egy hét alatt több mint félszáz disznót ejtettek, köztük Varbó mellett egy 22 cm-es agyarút.
Augusztus 26-án címoldali vezércikk: Hét új szálloda. „Nem lehet! Ez volt a véleménye néhány építőipari és szállodaipari szakembernek tavaly márciusban, amikor értesült a kormány Gazdasági Bizottságának határozatáról, hogy máig, tehát a Vadászati Világkiállítás megnyitását megelőzően, ezer szállodai férőhelyet kell építeni a IV. ötéves terv beruházási keretének terhére. (Tehát nem terven felül, hanem korábban – Z.Z.) A Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat kapta a feladatot.” A cikkből megtudhatjuk, hogy fölépült a budapesti Volga, a szekszárdi Gemenc, a visegrádi Silvanus, a tatai Diána szálló.
A 4. oldalon: Felavatták a visegrádi Silvanus Szállót.
Kitüntetéseket adtak át a kivitelezőknek a Fellegvárral szemben, a Fekete-hegyre épült szállóban. Az első vendégcsoport aznap érkezett.
Ugyanaznap a 8. oldalon: Megválasztották a Vadászati Világkiállítás megbízottainak tanácsát. Földes László kormánymegbízott köszöntötte a megbízottakat, akik a lengyel Walentin Bartoszewicz erdészeti és faipari miniszterhelyettest választották a tanács elnökének.
Megtudhattuk, hogy odaítélték a természetfotó pályázat díjait. 569 kép közül választott a zsűri. A nyertes: P. L. Raota argentin fotós.
Mint láthatjuk, a megnyitás előtt minden napra jutott egy-két hír, cikk fotó az eseményről. Az érdeklődést fenntartották, sőt fokozták.
A sajtókampányból kivette a részét a szakmai sajtó is, és Az Erdő augusztusi számában több cikk tárgyalta a világkiállítást: A Vadászati Világkiállítás előestéjén (Földes László), Az utolsó órákban… (dr. Studinka László), A Vadászati Világkiállítás rendezvényei (dr. Hauer Lajos), A magyar vadgazdálkodás a Vadászati Világkiállításon (dr. Tóth Sándor), Trófeabemutató – minőségi vadgazdálkodás (Rácz Antal), Ízelítő a Világkiállítás nemzeti bemutatóiból (Kozma György), A vadászati tudományos kutatás helyzete és jövője (dr. Bencze Lajos), Töredékek a vadászházak történetéből (Barcsay László).
Már csak a megnyitás maradt hátra. Z.Z.