2011. június 4. – Fazekas: Az állami erdőgazdálkodásnak a gazdálkodó
erdészet gondolatvilágából, a jóléti erdőgazdálkodás irányába kell
elmozdulnia; 2011. június 2-án a Nemzeti Vidékstratégia Program
országjáró fórumsorozatának újabb állomására, Kabára érkezett.A programon Szegi Emma polgármester asszony, Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter, Bodó Sándor a Hajdú Bihar Megyei Önkormányzat Elnöke tartott előadást.
Bodó Sándor bevezetőjében megemlékezett a nemrég tragikus közlekedési balesetben elhunyt Arnóth Sándorról, a térség volt országgyűlési képviselőjéről, Püspökladány polgármesteréről.
Előadásában kifejtette, hogy térség előtt nagyon sok és nehéz feladat áll, ezeket csak összefogással lehet megoldani.
A fejlődés mozgató rugója a termőföld, és mezőgazdasági alapanyag termelésre alapozott, fejlett, helyi feldolgozóipar lehet.
A feldolgozóipar - elmúlt évtizedekben végbement - összeomlása rányomja a bélyegét az itt élő emberek múltjára, jelenére és jövőjére is.
Kaba városa ennek az összeomlásnak – a cukorgyár bezárásával – az egyik legnagyobb vesztese.
Kormányzati segítség kell ahhoz, hogy a mai kor színvonalán lévő élelmiszeripar megteremtésével ismét élet költözzön a térségbe.
A közelmúlt legégetőbb problémája a földtulajdon rendezés, mely Kaba esetében sok és súlyos hibával, mulasztással zajlott. A kialakult anomáliákat rövidesen orvosolni kell, a helyi lakosoknak megfelelő mennyiségű földhöz kell jutniuk. A folyamat az idén tavasszal elindult, a következő lépéseket idén ősszel lehet megtenni, amikor az állami földalapból hosszú távú szerződések alapján a helyi, földműveléssel életvitel szerint foglalkozni akaró gazdáknak kell földhöz jutniuk.
A belvízrendezés megoldásának szükségességére az elmúlt év történései minden érdekeltnek rányithatta szemét. Nem a károk utólagos csökkentése, hanem a tervszerű megelőzés a kitűzött cél.
A vizet azonban nem csak elvezetni kell, de szükség esetén vissza is kell tartani, az igények szerint elosztani és hasznosítani szükséges. A kívánt cél eléréséhez a vízrendezés kérdéseinek egy kézben, szakmai alapokon nyugvó, és erőforrásokkal rendelkező kézben kell lennie.
A jövő kihívása, hogy a termékek értékesítése ne távoli piacokon, hanem elsősorban helyben történjen. Csak a felesleget kell elvinni távoli piacokra, és csak a hiányzó, vagy helyben nem megtermelhető dolgokat szabad csak távolról pótolni. Mára az a lehetetlen helyzet állt elő, hogy a falusi ember a városba megy bevásárolni élelmiszert, vagy az iskolába száz kilométerekről érkezik a tej, a kenyér, a zöldség. A múltban a város éléskamrája volt a falu - kiemelt jelentőséggel, és lehetőséggel a nagyvárosok környékének falvai - a múltban a városi ember járt falura egészséges, friss élelmiszerért.
Munkahelyteremtés mellett a közbiztonság megteremtése is kiemelkedően fontos, megoldandó feladat. Ehhez törvényi segítség, a rendőri állomány feltöltése és helyi összefogás egyaránt szükséges. A megfigyelő rendszerek bizonyították hatásosságukat, fejlesztésük támogatása a nyugalom záloga. Keresni kell a lehetőséget, hogy ez a feladat ne a rendőrség erejét aprózza szén, hanem a helyi közösségeknek is legyen joga ezt a lehetőséget felhasználni a közbiztonság biztosítására. Itt is elsősorban a megelőzésre kell a hangsúlyt fektetni.
A falvakat járva, emberekkel, polgármesterekkel beszélgetve látható, hogy a vidék kiemelt problémája az elöregedés. Meg kell oldani az egészségi ellátás javítását, a szakrendelések és az utókezelések problémáját. A térségben a püspökladányi utókezelő intézet visszaállítása oldhatja fel a mára kialakult feszültségeket.
Napjainkra akkora az infrastrukturális szakadék hazánk keleti és nyugati régiói között, hogy a felmerülő problémákra nem lehet egységes válaszokat adni.
Az elmaradott térségekben a támogatás intenzitását növelni, a hozzáférési időt csökkenteni, az adminisztrációs terheket pedig meg kell szüntetni.
A felzárkózás esélyét vártuk az uniós csatlakozástól is, de a pályázati rendszer olyan bonyolult, hogy az elnyert támogatások 30-40 százaléka automatikusan a rendszer működésének áldozata lesz. Elmondhatjuk, hogy a közbeszerzés mai formájában nem használ, hanem árt. Régen a gazdáknak ez a kérdés egyszerű volt. Józan paraszti ésszel azt nézték „hol olcsóbb” a termék a szolgáltatás, és onnan szerezték be szükségleteiket. Mára a döntési mechanizmus átláthatatlan, követhetetlen, eltávolodott a piaci szabályoktól, és a józan ész szabályitól.
Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter előadásában a tájban élő ember évszázados harcát emelte ki. Karcag – több éven keresztül a város polgármestere volt -, Kaba, Püspökladány és a kistérség mind a 13 településének problémái sok szempontból megegyeznek.
Az emberpróbáló tájhoz szokott szívós emberek biztosíthatják a térség fejlődését.
Kaba térségében a mára már halott cukorgyár árnyékolja be a jövőt.
Ez a veszteség nem csak a gyárban dolgozó több száz embert, de a térség cukorrépa termelői családjainak ezreit érinti, de megtapasztalhattuk, hogy a „cukoripari reform” hatása országos ellátási gondokhoz, egekbe szárnyaló cukorárakhoz vezet.
A probléma jogilag és anyagilag is nehéz feladat, de mindenképpen változtatni kell a jelenlegi helyzeten, a kérdéskört teljesen újra kell gondolnunk.
Országos feladatként jelölte meg a miniszter a lakosság megvédését a bizonytalan minőségű élelmiszerektől. A közelmúlt élelmiszer minőségi problémái - sertéshús, méz, zöldség stb. – szinte hetente, havonta követték egymást. Az élelmiszer ellenőrzés szabályainak szigorítása már eddig is sokat javított a helyzeten, de eredményei még csak a közeljövőben lesznek teljes mértékben érzékelhetők.
Az ország uniós elnökségének kiemelkedő sikere, hogy az elmúlt fél évben megfogalmazott uniós agrárpolitikának egyetlen eleme sincs, mely Magyarországot látványosan érintetné.
Ez különösen akkor nagy eredmény, ha a nem túl távoli múlt uniós agrárpolitikai csatavesztéseit számba vesszük – tejkvóta, cukorkvóta stb. -.
Hazai agráriumunk kiemelt eredménye, piaci jelentőségű versenyelőnye, a génmanipulált termékek termelésének tilalma, a géntiszta Magyarország.
A helyi élelmiszer kereskedelem segítségével „megnyitottuk a magyar piacot a magyar áruk előtt”. Múltból vett példaként megemlítette, hogy Karcagon 100 éve a gabona és feldolgozott termékként a karcagi kenyér volt az a húzóáru, ami még a debreceni piacon is megjelent.
A közbeszerzés módosítása lehetővé tette, hogy a helyi áru bekerüljön a helyi közélelmezésbe.
Szabad pálinkafőzés lehetősége - mely nem csak a vendéglátásban, de a megtermelt gyümölcs magas hozzáadott értékű hasznosulásában is jelentőséggel bír - szintén jelentős húzóerő lehet a vidék fejlődésében.
A sertéságazat mélyrepülésének megállítása a vidék munkahelyteremtésében és az ország minőségi élelmiszer-ellátásában is jelentős mérföldkő lehet.
Az állategészségügyi fejlődés lehetőséget adhatott volna arra, hogy a határon megállítsa a nem minőségi, bizonytalan eredetű termékeket.
A tőkehiány a rendszerváltás óta gátja a magyar agrárium fejlődésének, a tisztán agrár hitelekkel foglalkozó zöld bank felélénkítheti a gazdaságot.
Szegi Emma, Kaba polgármester asszonya előadásában a földkérdés igazságos megoldásáról, a cukorgyár bezárását követő megoldatlan helyzetről beszélt.
Vadászati bérleti díj kifizetésének megkönnyítése érdekében – mely például a dűlőutak megfelelő karbantartását mozdíthatja előre - meg kell tenni a megfelelő lépéseket.
A pályázati rendszert egyszerűsíteni kell. Az alkalmi munkavállalás szabályainak rendezése egyszerre segíthet a termelőn és a munkavállalón.
Sokadjára teszik fel a polgármester asszony és a kabai emberek a kérdést: Mikor lesz Kabán, a cukorgyár helyén működő ipari vállalkozás?
Az előadások után számos kérdés hangzott el.
A kérdések jelentős része a kárpótlási folyamat anomáliáiról, a földhasználat kérdéseiről, a cukorgyár vagy bármely más feldolgozóipari fejlesztés kérdéséről szólt.
A hozzászólók között volt, aki a ma 300 hektárban meghatározott maximális földtulajdon méretét csökkenteni javasolta, annak érdekében, hogy minél több ember juthasson becsületes munkával megélhetéshez.
A kérdések között elhangzott, hogy a klímaváltozás - az agrárium számára kiemelten súlyos - következményeinek kezelésére van e a vidékfejlesztési Minisztériumnak terve, esetleg már működő projektje?
A miniszter válaszában elmondta, hogy ismerik a kérdés súlyát, és igyekeznek helyén kezelni azt. Az alkalmazkodás alapfeltétele, hogy a kutatóintézetek hálózatát rendbe kell tenni. Ma 8-9 kutatóintézet tartozik a tárcához, de más tárcákhoz, egyetemekhez, sőt magántőkéhez is tartoznak agrárfejlesztő helyek. Az agrár-kutatóintézetek megőrzése elsőrendű nemzeti érdek. A génforrások, génbankok megmentése kiemelt feladata a minisztériumnak. A klímaváltozás hatásainak csökkentése jelentős részben az erdészethez kötődik. Sajnos látni kell, hogy erdészeti kutatásunk lényegesen kisebb, mint szükséges. Az erdőtelepítések klímaváltozáshoz igazítása során át kell gondolni a támogatási rendeleteket.
Ez a lépés a következő évben várható.
Az állami erdőgazdálkodásnak a gazdálkodó erdészet gondolatvilágából, a jóléti erdőgazdálkodás irányába kell elmozdulnia, ahol a környezeti értékek elsőbbséget kapnak az anyagi javakkal szemben. Csiha Imre