2011. június 27. – Merre tovább átalakító gazdálkodás? Élénk érdeklődés mellett tartották azt a szakmai konferenciát 2011. június 23-án, a budapesti Erdészeti Információs Központban, amely a szálaló és átalakító üzemmódú erdők ökonómiai kérdéseit taglalta.
A konferenciára a NymE Erdővagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet, az
OEE Közgazdasági Szakosztálya és a Pilisi Parkerdő Zrt. együttműködésében, a TÁMOP-4.2.1.B-09/1/KONV-2010-0006 pályázat keretében került sor.
Bevezetőjében Schiberna Endre, a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdővagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet igazgatója hangsúlyozta, hogy nem lehet ezeket az üzemmódokat közgazdasági modellre egyszerűsíteni. Ezek az üzemmódok óhatatlanul is változásokat generálnak a gazdálkodásban.
Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. főmérnöke a Pro Silva alapelvek alkalmazásáról beszélt. Hangsúlyozta az ökonómia és az ökológia egységét. Álláspontja szerint a Pro Silva módszer rövid és hosszú távon egyaránt a fenntartható, gazdaságos erdőkezelésről szól. Kiemelte, hogy a védelmi funkciók csonkítatlan érvényesülése szükséges. A talaj termékenységét a folyamatos erdőborítás biztosítja kiválóan, uUgyanakkor el kell kerülni a tarvágást az őshonos, természetes felújulásra képes állományokban.
Elmondta, hogy 2008-ban 4340 hektáron volt folyamatos erdőborítás, míg 2012-ben már 5737 hektáron folyik szálaló üzemmódban az erdőkezelés.
Az előző tíz év a Parkerdőnél a folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodás területeinek kijelölése jegyében telt el. A következő időszak inkább a gazdálkodás profizmusának kimunkálásáé lesz, amikor a finomításokra kerülhet sor.
A vadállomány szabályozásával sikerült megoldaniuk az újulat megóvását, sőt, a bükkösökben a felverődő magaskőris visszaszorításával szabályozó szerepet tölt be az alacsony sűrűségű vadállomány, ugyanakkor bőven marad elegyfafaj.
Ilyen körülmények között különleges figyelemmel akár a tölgy újulat is megőrizhető és felhozható.
A fakitermelésről elmondta, hogy fontos a megfelelő eszközökkel végzett irányított döntés és a közelítés.
A gyakorlatban a szálankénti és a csoportos szálalás kombinált módszerét alkalmazzák.
Kiemelten fontos kérdés a feltárás és a kiszállítás térinformatikai támogatása. A folyamatos erdőborítást biztosító módszerek esetén az erdőművelés és a fahasználat nem választható el egymástól.
Ebből következik az is, hogy folyamatos továbbképzés szükséges.
A szálaló tömbök kijelölésének szempontjairól a szakember elmondta, hogy egységes, nagyobb tömböket kell választani, a vadgazdálkodás sikeres szabályozása miatt.
Leszögezte, hogy a hektáronkénti egy mintakörös élőfakészlet felvétel alkalmas a fafajösszetétel mérésére is.
A feltárásról kifejtette, hogy 100-150 fm/hektár a kedvező adottság, ahol 40-50 méterenként közelítő nyomokat érdemes kell kijelölni.
A jelölésnél a gazdasági szempontok érvényesülésének kell dominálni.
Az egyes fák jelölésénél figyelembe kell venni a természetes felújulást, a piaci információkat, a fahasználati szempontokat, a fafaj elegyarányt, a növedéket, a vitalitást, a fa méreteit, a döntési-közelítési lehetőségeket.
Német példára hivatkozva kifejtette, hogy a választékeloszlás is jobb a szálalás esetén, mivel a kitermelt famennyiségben magasabb a vastagabb dimenziót elérő fák aránya.
Hangsúlyozta, hogy a társaságánál az erdőfelújítási költségek látványosan csökkentek a természetes felújítás esetében.
Végezetül kifejtette, hogy az erdőgazdálkodás esetén meghatározó szerepe van az erdőművelési stratégiának, ehhez a szervezeti struktúrát is alkalmassá kell tenni, és a vadgazdálkodást is, kellő mértékek közé kell szorítani. Hangsúlyozta a műszaki fejlesztés és továbbképzés fontosságát.
Grédics Szilárd, az Egererdő Zrt Szilvásváradi Erdészet vezetője a szálaló üzemmódú erdők térnyeréséről tartott előadást az egykori arlói és szilvásváradi erdészetek területén.
1982-ben kezdték a Pro Silva elvek alapján ezzel az üzemmóddal ismerkedni. 1992-93-ban alakították ki az első 2-3 szálaló erdőtömböt. A későbbiek folyamán elsősorban a természetvédelmi területeken nőtt a szálaló erdők térfoglalása.
A meredek terepi adottságok is nagyban befolyásolták ezt a folyamatot: e helyeken a vonalas szálalást alkalmazták.
Napjainkra mintegy ezer hektár területen folyik szálaló üzemmódú gazdálkodás, ami a területeik 10 százalékát teszi ki.
A szakember szerint legalább három üzemtervi ciklus szükséges az eredményes átálláshoz. Ő is hangsúlyozta feltártság szerepét, és elmondta, hogy ezen erdeik háromnegyede természetvédelmi területen található.
Megállapította, hogy a fakitermelési adataik jobb képet mutatnak, a területi adatoknál.
Ugyanakkor, föltette a kérdést, merre tovább átalakító gazdálkodás? – és további kérdéseket is megfogalmazott.
Szükséges-e az erdőtagok, erdőrészletek átalakítása?
Álláspontja szerint náluk már nem, mert elérték az ideális méreteket.
Ahol szükséges, ott változtatni kell a feltártságon.
Az erdőtervezés módszere változik-e? – sorolta tovább a kérdéseket. Amennyiben a nyilvántartás nem változik, akkor nem szükséges változtatni - állítja.
A költségek és az árbevétel változását illetően megállapította, hogy a költségek nem változnak, az árbevétel változik. Amennyiben a célátmérő növekedik.
Az irányítási rendszerről elmondta, hogy javasolt az erdőgondnoki rendszer bevezetése, hogy a szakterületeket integrálni lehessen.
Hozzátette, hogy tovább finomodik a tevékenység térbeli és időbeli eloszlása, elsősorban a természetvédelmi korlátok miatt.
Az irányításról még kifejtette, hogy folytatódik az Online elemek térnyerése.
Válaszra vár az a kérdés, hogy mennyi idő alatt érhető el a „szabályos állapot”?
Fontos a marketing és a termékfejlesztés, ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül a „gyártási ciklus” különlegesen hosszú volta.
Ezzel összefüggésben felhívta a figyelmet arra a bizonytalansági tényezőre, hogy nincs, aki meg tudná mondani középtávú jövő faipari igényeit. Hogy lesz-e szükség mondjuk hordódongára?
Az erdőtervezéssel kapcsolatban föltette a kérdést, hogy az új erdőkezelési módszereket milyen szinten sajátítják el?
Ugyanakkor választ vár arra is, hogy várható-e egyszerűsítés ezen a téren? Z.Z.