Dr. Firbás Oszkár „Erdész és tanár ősök nyomában” című könyvének bemutatója Budapesten (ForestPress)

  2011. július 26. - Nagy érdeklődés övezte, az Országos Erdészeti Egyesület központjában 2011. július 7-én az Erdészettörténeti Szakosztály gondozásában megjelent dr. Firbás Oszkár erdőmérnök-tanár „Erdész és tanár ősök nyomában” című életrajzi könyvének bemutatóját. A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt-nél dolgozó erdészek többsége dr. Firbás Oszkár tanár úr szellemiségén nevelkedet. A 31 kerületvezető erdész-vadász alkalmazottból 17 a soproni erdészeti technikumban szerezte meg az oklevelét, továbbá a Gyulaj Zrt.-nél dolgozó 13 erdőmérnökből négy a soproni technikumban „kapta” meg a középfokú erdész kiképzést, s nem utolsó sorban a tanár úr fia, a Firbás család 5. erdőmérnöke Firbás Nándor 1992-től a zrt-nél dolgozik különböző vezetői beosztásokban.
Dr. Firbás Oszkár ebben a könyvben a családja teljes történetét és az édesapja életútjának hatását írta le a szakmaválasztás szempontjából. A Firbás-család a mai Németország területéről - rövid csehországi „állomás” után - több mint 2 évszázada költözött előbb Felső-Magyarországra (a Felvidékre), majd Magyarország más tájaira. Itt az ország lakosaiként a magyar nyelvű környezet és házasságok révén hamarosan nem csak magyar nyelvű, hanem magyar tudatú hazafiakká váltak, miközben (máig) 6 erdőmérnök szakembert adtak a hazának, a magyar erdész-szakmának. Ezt a nemzeti identitástudatot az 1848-as szabadságharc, a múlt évszázad második felében és az 1920 évektől kezdődő korszakban bekövetkezett nagyarányú konszolidáció és gazdasági fejlődés csak erősítette.
Az előadó dr. Firbás Oszkár 1941-ben jelentkezett a Budapesti Műszaki Egyetem Sopronban működő Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karára, és az erdőmérnöki diplomáját a II. világháborús események ellenére is, 1947-ben megszerezte. 1947-től 1993-ig a nyugdíjba vonulásáig az erdészeti középfokú szakoktatásban munkálkodott az általa „kinevelt” 7500 középfokú erdész-vadász tanítvány emlékezetének tiszteletével övezve.
Közben 1971-tól a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tanárképző Intézetében, majd folytatólagosan 1992-től 2008-ig a Soproni Egyetemen irányította az erdőmérnök-tanár képzést. Ebben az időszakban képzett közel 250 mérnök-tanár is nagy elismeréssel emlékezik az alapos, maximumot követelő, de segítőkész tanárukra.
Számos tankönyv, 100-nál több publikáció fémjelzi munkásságát, 1971-ban az erdészeti középfokú oktatás részére íródott Erdőhasználattan I. című tankönyve nívódíjat kapott, melyet később többször is kiadtak. 2000/2001-ben a mérnöktanár-képzésben 77-78 éves korában írt Általános és Erdészeti Szakmódszertan című könyveiért a soproni egyetem Rektori Tanácsa egyetemi docensi címet adományozott.
A könyv írójának munkásságát a könyvbemutatón a jelenlévő tanítványok és kollégáik hosszan méltatták.
Jereb Ottó tanártársától kezdődően (aki 44 évig együtt dolgozott vele) dr. Rumpf János egyetemi professzoron át a szakmában dolgozó tanítványok sora idézte fel a múltat.
Dr. Rónai Ferenc a soproni Nyugat-Magyarországi Egyetem Roht Gyula Gyakorló Szakközépiskola és Kollégium igazgatója felszólalásában elmondta, hogy ő, az édesapja révén még kisgyermek korában ismerte meg Oszi bácsit, majd kollégája, később munkahelyi főnöke lett. Oszi Bácsi 1993-ban, az ő igazgatósága alatt ment nyugdíjba 70 éves korában. Tanár kollégájaként örömmel tapasztalta, hogy oktatási feladatai mellett nagy hangsúlyt helyezett a nevelési tevékenységre is. Alapos felkészültségével, egyedi motiváló módszereivel nemcsak lekötötte a tanulók figyelmét, hanem életre szóló benyomásokkal irányította, alakította a leendő ifjú erdészek személyiségét 50 éven át.
Az osztályfőnöki órákon kívül is jó néhány erdőhasználati, vadgazdálkodási óra „alakult” át irodalmi, világnézeti, sőt nem ritkán énekórává, mondta a bemutatón dr. Orsovai Imre egyetemi tanár, aki nem szerette a zenét, de miután a tanár úr jó néhányszor az osztályfőnöki órán komoly zenei felvételeket lejátszott és még magyarázatokat is fűzött hozzá, megszerette a zenehallgatást.
Halász Gábor erdőmérnök, aki sose volt tanítványa Oszi bácsinak, de egyszer együtt utazott vele egy társaságban Budapest és Mosonmagyaróvár között, konstatálta a hírből ismert pedagógus tájékozottságát, kommunikációs készségét, jó humorát.
Több kitüntetés mellett a legbüszkébb az 1985-ben a „Kaán”, és az 1992-ben kapott „Bedő-díjakra” és az oktatási munkájáért 1992-ben odaítélt „Apáczai Csere János díj” miniszteri kitüntetésre. (Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.)