2011. július 26. - A vasút megjelenésével – az 1850-es években – Püspökladány a térség közlekedésében meghatározó szerepet töltött be. Az itt elágazó vasútvonal egyik ága Debrecent és a Nyírséget, míg másik ága Nagyváradon át egész Erdélyt kötötte össze Budapesten keresztül Béccsel, Európával. A térségben megjelenő vasút nem csak a kereskedelmet lendítette fel az érintett településen, hanem kialakított egy viszonylag nagy létszámú, a térség társadalmi rétegződéséből kiemelkedő réteget is, a vasutasokat. A vasúthoz kerülni hosszú ideig az egész életre szóló biztonságot jelentette. Vasutas dinasztiák apáról fiúra örökítették át a szaktudásból, fegyelemből kovácsolódott, az egyenruha által is megerősített emberi tartást. Különösen így volt ez vasúti csomópontokon, ahol a szolgálat ellátásához már olyan létszám alakult ki, mely befolyásolhatta a térség fejlődését, gondolkodását is. Püspökladány esetében ez még fokozottabban érvényesült, hiszen itt üzemelt az ország két fatelítő üzemének egyike is. Ennek köszönhetően különösen nagy létszámú vasutas kolónia alakult ki, megteremtve önmaga számára nem csak a munka hanem a pihenés feltételeit is.
Szinte a pálya építésével, az állomás megépítésével egy időben épült vasúttisztek és családjuk elhelyezése céljából az a ma is kiemelkedő épület, melyet a köznyelv, az épület tornyán látható díszítésről Gólyavár néven emleget.
Fotó: Rásó János
Az épületet a valamikori Budapest-Debrecen főútvonal, és a vasút által határolt területen gondosan kialakított, gondozott park vette körül. Megtalálható volt itt szabadtéri színpad, medence, tenisz- és röplabdapálya. Természetesen a létesítmények a meglévő igényeket szolgálták ki, volt itt térzene, rendszeres sportesemények, minden, ami a kulturált szabadidő eltöltéshez az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején elképzelhető volt. A park ápolásáról külön kertész gondoskodott, kinek megbecsülését az is mutatja, hogy külön kertészlakban helyezték el.
A vasúti közlekedés jelentőségének visszaszorulásával, a vasutasok száma, és megbecsülése is folyamatosan csökkent az egész országban, és a vasutas kolóniák lassan elsorvadtak.
Mára a szebb napokat látott püspökladányi épület is veszített történelmi vonzerejéből „többszöri váltóállításon” van már túl.
A közösség hanyatlásával a park sorsa is beárnyékolódott, mára a valamikori pihenőpark, a hetvenes évek városi ifjúsági parkja magára maradt, elvadult. A valamikori park fái összeroskadtak, helyüket a bozót vette át. A gazdátlan, funkciót vesztett terület, - mint rendesen - törmelék és szemét rejtekhellyé alakult. A burjánzó bodza és zöldjuhar igyekezett ugyan elrejteni az emberi élet eme jeleit, de lassan leomlott a színpad, a salakpályákra belopakodott az akác, még a beton pingpongasztal sem volt képes a gazdátlansággal dacolni. Volt ugyan próbálkozás korábban is a terület revitalizálására, de a folytatás nélküli kampányakciók nem javíthattak a kialakult helyzeten.
Csak remélhetjük, hogy egy újabb fénykor első epizódja volt a múlt szombati akció, amikor az ERTI Püspökladányi Kísérleti Állomásának szakembereivel kezdődött meg a terület megtisztítása.
A munka során a zömmel fiatalokból álló társaság a bodza, zöldjuhar, akác, bálványfa sűrűséget igyekezett eltávolítani. A megtisztított területről több teherautónyi hulladékot szállítottak el.
A munka során a bozótból előkerülő fák feltérképezését az erdész szakemberek végzik, a park jelen állapotának, a megmaradt fák egészségi állapotának felmérése után dolgoznak ki javaslatot a terület megújítására. Ez eddig megtisztított terület alapján azonban már sejthető, hogy a több évtizedes gazdátlanság igen jelentős kárt okozott a valamikor szebb napokat látott parkban. Alig néhány méretes idős tölgy és kőris emlékeztet az elődök gondos munkájára.
A társadalmi munkában zajló területrendezés mozgatórugója a püspökladányi fiatalok kulturált szórakozását célul tűző alapítvány, a KEKSZ.
A fiatalok összefogása, lendületük és lelkesedésük lehet a biztosítéka annak, hogy a megújuló parkba ismét élet költözhessen.
Csak remélni lehet, hogy nem töri meg ezt a lendületet a mára oly jellemző krónikus pénzhiány, és a pálya mellől kajánul bekiabáló – a munkától távolmaradó szkeptikusok kórusa, és nem győzedelmeskednek ismét az özönnövények, a szemét és a törmelék.
A munka – a kutatók támogatásával – augusztusban folytatódik. Csiha Imre