A nyársapáti védett kocsányos tölgy ( Kossuth-tölgy ) kb. 200 évig nem esett áldozatul sem fűrésznek, sem szélnek
2011. július 27. - 2011. július 19-én hajnalban heves nyári zápor csapott le Nagykőrös környékére. A hirtelen jött égi áldásban a szél és a bőséges csapadékkal érkező jégeső főleg a mezőgazdasági kultúrákban okozott károkat, széthasogatta a kukoricások leveleit, a még lábon álló gabonát elfektette, levél- és ágszőnyeget terített az erdők alá.
Aztán, cáfolva a „kétszer nem üt a villám ugyanoda” mondást, 2011. július 20-án a délelőtti órákban bekövetkezett az utóbbi 20 év legnagyobb vihara, szintén nagykőrösi súlyponttal. A nappalt éjjellé változtató vihar úgy jött, mint az expresszvonat, és negyed óra leforgása alatt évtizedek munkáját tette tönkre. Az óránként 100 km/óra sebességű szélrohamoknak sem a fiatalabb, sem az idősebb állományok nem tudtak ellenállni: az orkánnak útjában volt a magányosan álló kocsányos tölgy ugyanúgy, mint az egybefüggő több ezer hektáros tömb közepén álló nemesnyaras.
A szélrohamok különös módon nem pásztákat nyitottak az egybefüggő állományokba, hanem le-lecsapva, foltokban gyufaszálként törték össze, döntötték ki tövestől vagy hajlították el az idős állományokat.
A károk pontos felmérését a nyiladékokra lépten-nyomon bedőlt fák nehezítik, de az már most megállapítható, hogy a Nagykőrös környéki erdők az utóbbi idők legnagyobb kataklizmáját szenvedték el.
Nagykőrös belterületén szintén óriási károkkal járt a nagy erejű vihar, a ledőlő fák villanyvezetékeket szaggattak le, lakóházakat és gépkocsikat rongáltak meg. Számos idős fa esett itt is áldozatul: a nagykőrösi Múzeumkertet és a Cifrakertet sem fogják már unokáink ugyanolyannak látni, mint mi. Kiss Rezső László, Kőrösi Erdészeti Kft.