Képek: Bányai Péter
2011. október 23. - Az Országos Erdészeti Egyesület Erdőművelési, valamint Erdőhasználati Szakosztálya közös tanulmányútját a történelmi Bihar megyébe szervezték 28 fő részvételével, 2011.10.05-10.08. között. Első állomásunk és a külföldi kiindulópont a DALERD Zrt. Gyula-Városerdőn lévő Tájékoztatási Központja volt, ahol Puskás Lajos igazgató, a központ vezetője tartott az erdei iskola több mint egy évtizedes múltjáról színvonalas tájékoztatót.
A terepi program során elsőként a szárazodó talajviszonyok mellett kiritkuló magyar kőris állományokban lévő kis lék kocsányos tölggyel történő mesterséges felújítási kísérletét tekintettük meg.
Majd közel két órás séta következett, melynek során többek közt a romló vízháztartás következtében száradó kocsányos tölgyesek helyére ültetett nemes nyárosok szép állományait, majd ezek letermelése után, a természetvédelmi előírások miatt, ismételten a kocsányos tölggyel történő erőltetett erdőfelújítás nem túl meggyőző „eredményeit” szemlélhettük.
Nemesített és kommersz akácosok mellett elhaladva megállapítható volt, hogy a réti talajok nem az akác termőhelyei.
Meggyőző volt ugyanakkor a közelmúltban elkészült és további fejlesztés alatt álló vízpótlási rendszer, melynek lényege, hogy egy halgazdaság – elhasznált üzemvizét, illetve árhullámok leszálló ága – többletvizének egy részét szelíden karbantartott holt-ágakba vezetik, és így altalajöntözést valósítanak meg.
Az érintett terület közel 600 hektár. Az azonos korú és fafajú állományok esetében a víztöbblet jótékony hatása igen szembetűnő.
A rendszer számtalan vizes élőhelyhez kötött növénynek és állatnak teremt életlehetőséget is.
A második nap úti célunk Nagyvárad volt. Itt találkoztunk kísérő-vendéglátónkkal, Ferkő Jenő erdőmérnökkel, akinek segítségével a jelenlegi romániai erdőgazdálkodás egy izgalmas szeletébe nyerhettünk betekintést.
Románia felmért erdőterülete 6,7 millió hektár, ám a legújabb adatok szerint a mezőgazdasági tevékenység, elsősorban a legeltetés visszaszorulása miatti önerdősülés következtében ez több, akár 7,2 millió hektár is lehet.
A 3. kárpótlási törvényük a termőföld tulajdonjogának teljes – az 1947-es állomosítás-korinak megfelelő – visszaállítására ad lehetőséget.
Ez sokszor ütközik az előző kárpótlási törvényekkel, így a legtöbb esetben a bíróságokon dől el a tényleges tulajdonviszony.
Jelenleg az állami és magánerdő aránya 50-50 százalék. A kárpótlás végére ez 25-75 százalék körül alakulhat.
Ferkő Jenő két erdészetet alapított. Az egyik Nagyvárad székhellyel a nagyváradi Római Katolikus Püspökség 4700 hektáros, illetve a Görög Katolikus Püspökség 7000 hektáros erdejét, a másik belényesi székhellyel a Belényesi Medence több önkormányzatának (jelenleg 7, de változó) mintegy 25.000 hektárt elérő erdeit kezeli.
Az erdészetek feladata a szakirányításra, erdőőrzésre, a vágásterületek jelölésére, felmérésére, és az erdőfenntartási munkákra terjed ki. A kitermelhető fát lábon értékesítik, arra jogosult vállalkozások felé. Fakitermelések megkezdésekor és befejezésekor a vágásterületet jegyzőkönyvileg adják át.
Nagyváradon Mihai Mărt, az erdőkért felelős atya segítségével az 1002-ben alapított egyházmegye jelenlegi székesegyházát a Szt. László bazilikát, és ennek liturgikus gyűjteményét tekinthettük meg.
A Sebes-Kőrös árterére gr. Forgách Pál püspök kezdeményezésére 1751-1779 között épített lenyűgöző méretű és szépségű templom erdészeti érdekessége, hogy alapjait 14.000 db 5 láb hosszú tölgy cölöp képezi. Terveit F. Hillebrand készítette, „építőmestere” G.B. Ricca volt.
A győritől eltérő Szt. László herma nagy királyunk ujj ereklyéjét őrzi.
Átsétálva a Püspöki Palotába – az előzetes tájékoztatás nélkül is – megállapíthattuk, hogy jelenleg folyik annak egyház általi átvétele a Kőrösvidéki Múzeumtól.
Itt köszöntött minket dr. Böcskei László püspök.
Következő állomásuk Belényes volt, ahol találkozhattunk a 2200 hektár erdőbirtokkal rendelkező város polgármesterével, Adrian Domokossal.
Innen utunk a Mézgádi barlangba vezetett, ahol elemlámpák fényénél tekinthettük meg a ki nem épített cseppkőbarlang formakincseit.
Útközben találkoztunk Rif Ionel a 2000 hektár erdőbirtokú Magyarremete polgármesterével, illetve megtekinthettük a XII. sz.-i alapokon nyugvó műemlék református templomot, Szigeti Ferenc tiszteletes kalauzolásával.
Biharfüreden lévő szállásunk környékének erdei a Nagyváradi Görög Katolikus Püspökség birtokai.
Pénteken egész napos gyalogosprogram során a romániai fakitermelés gyakorlatával, a tervezési–kivitelezési megoldásokkal ismerkedtünk.
Utunkon elkísértek az Erdőfelügyelőség kollégái, Tímár Miklós igazgatóhelyettes és Szatmári László erdőfelügyelő is.
A beszélgetések során kiderült, hogy a természetvédelem, és a NATURA 2000-es területeken a mienkhez hasonló problémák merülnek fel.
Megtudtuk, hogy az Erdőfelügyelőség Romániában egyben vadászati hatóság is, és az erdőterületen halászati hatósági jogkörrel is rendelkezik. Országosan a növedék felét üzemtervezik kitermelésre.
Az üzemterveket magántervezők is készíthetik, jóváhagyását a földművelésért felelős miniszter végzi. Az Erdőfelügyelőség a törzsenkénti fatömegfelvétel alapján készült fakitermelési bejelentéseket szükség esetén ellenőrzi.
Az országban tarvágással és fokozatos felújító vágással gazdálkodnak. Szálalást csak őserdő jellegű erdőtestek felújítására alkalmaznak, kísérleti jelleggel.
Látható, hogy Románia erdőgazdálkodása is jelentős átalakulás alatt van. Több a számunkra furcsa elem a régebbi gyakorlatból tovább él, jelölőbaltás jelölés, szőrszálhasogató fatömegbecslés, erősen központosítottnak tűnő engedélyeztetés, gyérítésnél és bontásnál a kijelölt fák sorszámozása.
Jelenleg kitapintható a konfliktus az állami és magán-erdőgazdálkodás között is. Hosszan beszélgettünk e témákról a Magyarremete község legelőjén álló kis menedékházaknál tartott munkaebéd után.
Szombaton az elromló időjárás miatt, rövid belényesi városnézés után hazafelé vettük utunkat.
Vendéglátóinknak, kísérőinknek szeretettel köszönjük szívességüket. Garamszegi István