2011. november 17. - Punk János (VIP főszerkesztő) előadása 2011. november 11-én: Vadgazdálkodás és természetvédelem kapcsolata, az internetes fórumok, levelező listák, mint a viták helyszínei. Ezt a témát kellene boncolgatnom előadásomban, amit egyszerűen el lehetne intézni, hogy igen vannak, működnek. Időnként pezsegnek, máskor pedig hatalmas hőfokon, szikrákat szórva lángolnak. Talán úgy lehetne bemutatni azoknak, akik nem ismerik ezeket a vita helyszíneket, ha egyes reakciókat és párbeszédeket megemlítek.
Éppen ezért engedjék meg, hogy rövid hozzászólásomat egy, a madarász listáról származó idézettel kezdjem. Talán nem veszi ezt zokon a szerző, hiszen egy nyilvános listára elküldött véleményt emelek ki:
„A vadászat és természetvédelem kérdése (ellentéte?) sokkal bonyolultabb, sokkal összetettebb annál, mintsem annyival el lehessen intézni, hogy vérlázító, amit a vadászok csinálnak, mert ők csak a vérszagért irtják az állatokat”
A fórumokon, listákon kiújuló viták elsősorban a vadászat, mint a természet folyamatait szakszerűen és elkerülhetetlen módon befolyásoló szakmai tevékenység szükségességét és létjogosultságát kérdőjelezik meg. Ennek kapcsán aztán előkerülnek érzelmi elemek, de fő csapás irány a vadászokkal szemben, az ál állatvédelmi kifogások hangoztatása.
Amikor a szervezők felkértek, hogy a vadászok és természetvédők vitáinak tereiről, az ottani tapasztalatokról beszéljek Önöknek, akkor még elsősorban a fórumok és levelező listák voltak a legfőbb fórumai ennek a témának a két fél között. Azonban rövid idő alatt és nagyon erősen előre tört azóta némelyik közösségi oldal is, ahol sajnos a legtöbb esetben sem a szakmaiság nem jelenik meg, és egymás emberi mivoltának a tiszteletben tartása is eltűnik.
Legtöbbször a vadász által elejtett kóbor, vagy kóbornak vélt állatok elejtése szítja fel azt a tüzet, amelyet semmilyen igyekezet nemhogy eloltani, de csillapítani sem képes. Én az általam tapasztaltak alapján kijelenthetem, hogy nem a természetvédők és vadászok közti viták és ellentétek jelennek meg a fórumokon és a listákon, hanem sokkal inkább a magukat állatvédőnek beállító személyek kezdenek időről időre harcot a vadászat, mint tevékenység ellen. Teszik mindezt úgy, hogy halványlila fogalmuk sincs arról, amiről véleményt nyilvánítanak.
Természetesen a ritka, de annál inkább szakszerűen fogalmazó kivételről is kell szót ejteni, hiszen ők képviselnék a másik oldalnak azt a szegmensét, akivel lehetne szakmai párbeszédet folytatni.
Remélem értik, hogy a másik oldal alatt én jelen esetben a természetvédőket értem, hiszen én a vadászok társaságához tartozónak vallom magam. Természetesen nem lehet elhallgatni azt a tényt, hogy köztünk vadászok közt jelentős számban akadnak olyan, vadászjeggyel rendelkező puskás emberek, akik a szakmát, messziről sem ugatják, viszont viselkedésükkel, tetteikkel nagyon sok kárt okoznak az egykor világhírűnek elismert magyar vadászatnak, vadgazdálkodásnak.
Sokszor okoz problémát a két tábor közt és szinte vérre menő vitákat eredményez az, hogy nem jó oldalról közelítjük meg a kérdéseket. Azért fogalmazok többes szám első személyben, mert sokakkal ellentétben hiszem és vallom, hogy a vadászat és természetvédelem összetartozó, egymás nélkül csak részterületeket lefedő tevékenységek és bizony köztünk vadászok közt is jelentős számban találhatók olyan személyek, akik külső véleményt képtelenek és nem is akarnak elfogadni.
Azonban ha visszaemlékezünk, a középkorban a vadászatot szabályozó első törvényekben, III. Károly 1729. évi III. dekrétuma „A vadászat és madarászat szabályozásáról” elsősorban a vadászati tevékenységet szabályozta, ugyanakkor a törvény nagy jelentősége abban mutatkozott, hogy kíméleti idő bevezetését tette kötelezővé a vad szaporodása idején. Ha jól belegondolunk, lehet, hogy ez az egyik első olyan jogszabály, ami a jelenkori természetvédelem-állatvédelem egyik alap pillére lett később. A legtöbb fórumozó nincs tisztában ezzel és még sok más ténnyel és a vadászban csak a gyilkost látva száll harcba a vadászat képviselőivel.
Ugyanakkor a gondolkodó ember, aki természetvédő megfogalmazza azt is, hogy mi is lenne a természetvédelem lényege:
IDÉZEM:
„A természetvédelem nem(csak) a saját tudásbázisából él (abból meg sem élne), hanem bizony a vadászat, erdészet, agrárgazdálkodás (ezen belül szántó-, gyep-, nádgazdálkodás), vízgazdálkodás, halászat, méhészet, valamint a jogi és gazdasági környezet ismerete nélkül halott ember.”
Tehát megfogalmazódik az igény, hogy egymás szakterületeit ismerjük meg legalább alap szinten, hogy legalább megértsük miről is beszél a másik.
Egy következő idézet:
„Ma társadalmi, gazdasági, politikai érdekek (és érdektelenségek) határozzák meg életünket, tetteinket, így a vadászat és természetvédelem viszonyát is. Látva pusztuló természetet, ebből az is következhet, hogy egyre inkább a tárgyilagos, átgondolt tettekre, cselekvésre (párbeszédre! beszédre, írásra) lenne szükségünk. Nem tartom célszerűnek az ellenérdekelt felet (az sem biztos, hogy annyira ellenérdekelt!) mindennek lehordani (különféle jelzőkkel, például - öncélú vérengzés’, stb), megbélyegezni.”
Ebben az idézetben már megjelenik a kérdés, hogy a vadász és a természetvédő vajon valóban ellenérdekelt-e?
Ugyanakkor nem lehet elhallgatni azt a tényt sem, amely egy felelősen és a vadgazdálkodást és vadászatot kellő módon ismerő fórumozó fogalmazott meg: IDÉZEM:
„mi vadászok vagyunk az egyetlenek talán, akik a természet használatáért folyamatosan fizetünk. Helyt állunk a vad által okozott kárért, vadat takarmányozunk, élőhelyet fejlesztünk, stb. A természetvédők, madarászok csak jogokkal rendelkeznek, viszont az általuk védett - nem vadászható - fajok által okozott károkért eszükben sincs jótállni, készségesen verik rá a balhét a vadászokra.”
Ugyanakkor megjelent írás a másik oldal képviselőjétől, amivel azt hiszem, csak egyetérteni lehet, és mindenben támogatni a hasonló gondolkodású szakemberek párbeszédét. Ennek lehetnének fórumai a különböző lehetőségek a világhálón, de ehhez IDÉZEM
„Jó lenne már felnőni a hat-nyolc évesek szellemi szintjéről, és nem megalázó jelzőkkel hergelni a másik felet, hanem felnőttként átgondolva vitázni és érvelni. Elsőként szakmai érvekkel kell ’hadakozni’, vagy józanul ezek mögé felsorakozni. Vannak etikai és morális szabályok is előttünk, melyekhez akkor is ragaszkodni kellene, ha nem állunk szemtől-szembe ellenfelünkkel.”
Sajnos a Vadászati Információs Portál Fórumát is utolérte annak idején az internet adta lehetőség, hogy névtelenül, arctalanul, elbújva a világháló útvesztőjében mindenfélét összehordva, támadják az ellenérdekelt felet. Történtek provokációk is, aminek hatására, 2007. január 1-től csak olyan felhasználó regisztrálhat és léphet be a fórumra, aki megfelelő módon azonosította magát. Nem hinném, hogy ennek esetleg adatvédelmi akadálya lenne, hiszen hozzánk a regisztráció nem kötelező, viszont az a tapasztalat, hogy mihelyt a felhasználók kénytelenek, akár csak az adminisztrátor előtt felfedni személyüket, meggondoltabb, józanabb hozzászólások születnek.
Az azonosítás nem jelenti azt, hogy adatait nyilvánosságra kell hoznia, viszont az adminisztrátor egy személyben rendelkezik a szükséges adatokkal, amennyiben arra szükség lenne. Nem beszéltem a fórumok technikai lehetőségeiről, hiszen ma már gyakorlatilag nincs megoldhatatlan technikai akadály a fórumok üzemeltetői, vagy a programok készítői számára.
A magam részéről bízom benne, hogy a fórum eredeti céljának, - a vélemények ütköztetésének, a tapasztalatok megosztásának – sokkal inkább alkalmas lesz megfelelni. Ebben nagy a felelőssége a különböző fórumok adminisztrátorainak és moderátorainak, éppen ezért nem árt, ha ezek a személyek szakmailag és emberileg is megfelelő hitelességgel tudják képviselni az adott szakma érdekeit.
Vagyunk néhányan, akik bár a különböző fórumokról már virtuálisan megismerkedtünk, ütköztettük már véleményünket, személyesen még eddig nem, vagy éppen most itt, ennek az előadásnak köszönhetően tudjuk megismerni egymást. Közös célunk csak az lehet, hogy kellően megalapozott, szakmai érvekkel alátámasztott viták alakuljanak ki, és minél több részvevőben sikerüljön kialakítani mások érveinek megértési szándékát, adott esetben szakmai ismeretekkel járuljunk hozzá, hogy a vadász és a természetvédő végre ne hadakozzon egymással, hanem közösen tegyen, a mindannyiunk számára fontos természet megőrzéséért.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet!