ForestPress fotók
2011. Az Erdők Nemzetközi Éve - A MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE - 2011. NOVEMBER 21.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mielőtt megtartom előadásomat Az erdők helye a vidékstratégiában címmel, két, számomra fontos élményt szeretnék megosztani Önökkel.
Egyszer a kisújszállási gimnázium diákjaként kirándulni voltunk a Hortobágyon. Már nem emlékszem pontosan, melyik részén a Hortobágynak, a kedves biológia tanárom, dr. Tóth Albert, egyszer csak rámutatott egy fára és azt mondta, hogy az egy erdő. Egyetlen fából álló erdő a Hortobágyon. Valamikor ugyanis egy terebélyes erdő állt ott. Van Magyarországon tehát olyan erdő is, ami egyetlen fából áll, emlékeztetve arra, hogy a múltban mit kellett az erdőknek elszenvedniük: környezeti csapásokat, vagy azt, hogy kiirtották, eltüzelték őket, fölszámolták egy részüket.
A másik élményem a statisztikához kapcsolódik. Köztudott, hogy kétmillió hektár erdő van Magyarországon, tehát az ország területének mintegy húsz százaléka. Ha megnézzük, hogy Trianon idején fele akkora volt ez a területi arány mint most, akkor világosan látszik, milyen heroikus erőfeszítéssel kellett telepíteni, védeni az erdőket egy igazán hányattatott sorsú évszázadban. A sok-sok csapás az erdőtelepítések ellen dolgozott. Magyarország – egyedülálló módon – mégis megduplázta erdőterületeinek nagyságát akkor, amikor a világban fordított folyamatok zajlottak. Ha szembe állítjuk a két tényt, a húsz százalékos erdősültséget az egyetlen fából álló erdővel, akkor világosan látszik, hogy érdemes tenni és dolgozni ezen a területen.
Általánosságban elmondhatjuk, hogy az erdőt mindenki szereti. De, amikor a konkrétumokat is számításba vesszük, akkor azért látszik, hogy vannak elkötelezett erdőt szeretők, és kevésbé elkötelezett erdőt kedvelők. Biztos vagyok abban, hogy a konferencia résztvevői az elméletben és gyakorlatban is az erdőt kedvelők körébe tartoznak. Az erdők hasznosíthatósága rendkívül szerteágazó. Az erdő nemcsak a hétvégi kirándulások célpontja, hanem sokaknak megélhetést nyújtó munkahely is. Az elkövetkező évtizedekben számolnunk kell az erdészeti és faipari szektor folyamatos átrendeződésével. A lehető legnagyobb gondossággal kell kezelnünk az erdőket, hiszen a fa – mint nyersanyag – iránti igény folyamatosan növekedik. A globalizáció, a gazdasági átalakulások, a klímaváltozás, a nyersanyag- és energiapiac bizonytalanságainak együttes hatása próbára teszi az emberi alkotóerőt az erdészetben is. Komoly előrelátásra van szükség az ágazatban. Nem lehet csupán egy-két évre tervezni. Sokkal hosszabb távra, olykor 100 évekre kell előre tervezni, hiszen a termesztési ciklusok ilyen távlatokban mérhetők.
Meggyőződésem, hogy a változó feltételekhez csak úgy tudunk alkalmazkodni, ha a hazai erdészeti kutatás elméleti és gyakorlati eredményeit olyan korszerű erdőgazdálkodásban ötvözzük, amelyik a hasznosítás során megvédi, megújítja ezt a rendkívül értékes természeti erőforrásunkat.
Az ember és az erdő viszonya jelentősen megváltozott az elmúlt évszázadokban. Mára az erdők kiszolgáltatottá váltak, a természeti csapások, az emberi beavatkozások, és a civilizációs hatások miatt. Elemi érdekünk, hogy az erdőgazdálkodásban érvényesítsük a fenntartható gazdálkodás szempontjait. Ha úgy élünk az erdők által kínált szolgáltatásokkal, hogy közben nem veszélyeztetjük a létüket, biztosítjuk a megújulásukat, akkor szinte kimeríthetetlenek a lehetőségek. Csak néhány példát sorolok fel. Az erdőben közvetlen gazdasági hasznot hoz a fakitermelés, a gomba és erdei gyümölcs gyűjtés, a mézelés. Az erdők a légköri szén megkötésével és tárolásával évtizedeken, évszázadokon át kedvező hatást gyakorolnak a klímára. A páraképzés hozzájárul a kedvező mikroklíma kialakításához és fenntartásához. A gazdag növény és állatvilág biztosítja a biológiai sokféleség fenntartását; gyakran a sokféleségnek, sokszínűségnek az utolsó szigeteit jelentik az erdők. Az erdők védelmet nyújtanak a talaj eróziója ellen. Az erdőkből kinyerhető biomassza a megújuló energia egyik jelentős forrása; ez azért is fontos magyar viszonylatban, mert így csökkenthetjük energetikai kiszolgáltatottságunkat. És végül azt se felejtsük el, hogy a mindennapi életünkben az erdők segítenek megőrizni testi és lelki egészségünket.
Mindezekre tekintettel az erdők hasznosítása nemcsak a tulajdonosok magánügye, hanem közügy is. A fenntarthatóság elveinek érvényesítése miatt az erdőkre vonatkozó szabályozásnak egyrészt szigorúnak és következetesnek kell lennie, másrészt az államnak megfelelő eszközöket kell biztosítania a célok eléréséhez.
Az Európai Unió vidékfejlesztési politikájáról tudnunk kell, hogy az EU olyan politikát kíván megvalósítani a következő költségvetési ciklusban, amely új munkahelyek létrehozásával, a megújuló energiák alkalmazásával, hatékony környezet- és természetvédelemmel, a biogazdálkodás térnyerésével sokkal zöldebb és élhetőbb vidéket teremt. Az Európa 2020 Stratégiához, valamint az EU 2014 és 2020 közötti programfinanszírozási időszakához igazodva a magyar Nemzeti Vidékstratégia azt a célt szolgálja, hogy 2020-ig érezhető javulás legyen a vidék társadalmi és gazdasági életében. Ezeket a szempontokat is figyelembe vette minisztériumunk, amikor az erdők védelmére, az erdőgazdálkodás fejlesztésére vonatkozó irányokat a Nemzeti Vidékstratégiában meghatározta, és a részleteket a Nemzeti Erdőprogramban kidolgozta. A program az erdők állapotának javítását, az erdőterületek arányának növelését, az erdők többcélú hasznosítását, és az erdőgazdálkodás hatékonyabbá tételét szolgálja. A programból a következő stratégiai területeket emelném ki. Az egyik legfontosabb cél, hogy a vidék fellendítésének érdekében új munkahelyeket hozzunk létre. Nagy kézimunka igénye miatt a kertészet mellett az erdőgazdálkodás az egyik legjelentősebb ágazat a vidéki munkahelyteremtésben. Továbbra is cél az erdővel borított területek növelése, elsősorban a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági területek erdősítésével. A munkahelyteremtés és az erdősítés érdekében fel kell gyorsítanunk az erdőtelepítéseket, hogy az erdő által borított területek nagyságát mielőbb 20-ról 27 százalékra növeljük. Ez 700 ezer hektárt jelent. Az erdőtelepítések egyik fontos színtere az Alföld, ahol igen alacsony az erdősültség, és óriási a munkanélküliség. Magyarországon 2011-től már nemcsak az állami tulajdonú, hanem a magánerdők is részt vesznek a közmunka programban. Ezt az új lehetőséget szeretnénk fenntartani és bővíteni. Az erdészeti közmunkaprogramban 2010-ben 2800, 2011-ben 3000 közmunkás dolgozott.
A rendszerváltást követő kárpótlás és az egyéb tulajdonrendezési problémák miatt sajnos sok még az osztatlan közös tulajdon és a gazdálkodás alá nem vont erdő. Ha a hazai erdőgazdálkodás e komoly problémáján túl tudunk lépni, akkor az ágazat foglalkoztatási lehetőségei tovább bővülhetnek. Jelenleg mintegy 100 ezer ember megélhetéséhez járul hozzá az erdőgazdálkodás.
Meg kell óvnunk az erdők közjóléti berendezéseit, a parkerdei létesítményeket, az erdei iskolákat, a tanösvényeket, a látogató helyeket, és lehetőség szerint újakat is létre kell hoznunk. Jó példa erre a közelmúltban átadott Katalinpusztai Kiránduló Központ.
Az ország energiafüggőségének csökkentéséhez is jelentős mértékben hozzá tud járulni az erdőgazdálkodás, amennyiben az önkormányzatokkal együttműködve megvalósulnak az erdei biomasszára alapozott kis- és közepes teljesítményű hőerőművek.
Sajnos az erdőket sem kímélik a természeti elemek egyre gyakoribb pusztításai, ezért a megelőzés és a bekövetkezett károk mérséklése fontos feladat. A hazai erdőgazdálkodás fenntarthatóságát garantálja a körzeti erdőtervezés és az erdészeti monitoring rendszer működtetése. Itt kell megemlítenem milyen fontosak az erdészeti kutatási programok, amelyeket lehetőség szerint a jövőben bővítenünk kell. Beszélnünk kell az illegális fakitermelésről is. A lopások visszaszorítása érdekében nem halogatható tovább a faanyag nyomon követésére alkalmas eredetigazolási rendszer bevezetése, az erdővédelmi szolgálat felállításának előkészítése, és az együttműködés erősítése az érintett hatóságok között.
Az erdőgazdálkodás kiegyensúlyozott működéséhez erős hazai piacokra, eredményes, versenyképes faiparra van szükség. Elengedhetetlen tehát az erdészeti termékláncok ösztönzése és a tudatos vásárló program kiterjesztése az erdészeti és faipari termékekre is. A vendéglátási programokban nemcsak a nemzeti parkok, hanem az erdőgazdaságok, magán-erdőgazdálkodók ökoturisztikai tevékenységére is figyelmet kell fordítanunk.
A Nemzeti Vidékstratégiában kijelölt erdőgazdálkodási irányok helyességét, valamint az erdők felértékelődött szerepét visszaigazolva látjuk az Európai Unió következő költségvetési ciklusára tervezett, és a közelmúltban napvilágot látott új vidékfejlesztési rendelet tervezetében is. Ez a visszaigazolás nagyon fontos a számunkra, mivel a vidékfejlesztési program megvalósításban számítunk az uniós forrásokra.
Milyen feladatok állnak az erdőgazdálkodás előtt a most futó Új Magyarország Vidékfejlesztési Program még hátralévő időszakában? Magyarország uniós csatlakozását követően erdőgazdálkodás jogcímen eleinte csak az új erdők telepítésére, vagyis a mezőgazdasági területek első erdősítésére lehetett pályázni. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban már szinte kivétel nélkül megjelent minden olyan erdészeti tevékenység, amit a vonatkozó uniós tanácsi rendelet lehetőségként felkínált. Ennek ellenére látható, hogy mind az erdőgazdálkodók, mind a kérelmeket kezelő szervek még gyakorlatlanok az erdészeti jogcímek kezelésében. Nem vigasztal bennünket, hogy az uniós erdészeti források felhasználásában a régi tagországok sem állnak jobban. Nyilvánvaló, hogy az erdőgazdálkodás speciális ágazat, és nagyon sok részletében eltér a mezőgazdasági tevékenységtől, így a támogatási rendszert is ennek megfelelően kell módosítanunk. Tovább kell csiszolnunk a módszereket, eljárásokat, illetve a program végéig tovább kell bővítenünk a támogatási lehetőségeket. Fontos, hogy megnyissuk a fiatal erdők ápolása jogcímet, ami a közel 100 ezer hektáron elmaradt ápolások, tisztítások és nyesések elvégzésével összehangolva mintegy 6000 embernek nyújt majd munkát, megélhetést.
Már Brüsszelben van az a programmódosító javaslat, ami – elfogadás esetén – megindíthatja a magánerdőkben a Natura 2000 területeken folytatott erdőgazdálkodás támogatását. Itt is több mint 200 ezer hektár erdőről és több tízezer tulajdonosról van szó. A programmódosítás egységár-emelést is tartalmaz, miáltal sokkal vonzóbbá válhatnak az erdő-környezetvédelmi, vagy az erdőkár-elhárítási feladatok. A program keretében 2013-ig kialakulhat az a tudásbázis az erdőgazdálkodásban, amellyel a következő vidékfejlesztési ciklusban már sokkal eredményesebben vághatunk bele céljaink megvalósításába. Úgy gondolom, hogy a 2014-2020-as vidékfejlesztési ciklusban hazánk egyik fő kitörési pontja lehet az erdőgazdálkodás fejlesztése, támogatása.
A vidék és az erdőgazdálkodás jövőjét olyan globális tényezők és célok alakítják, mint az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség megőrzése, a vízkészletek fenntartható kezelése, a növekvő népesség biztonságos élelmiszerrel történő ellátása. A kihívásokra csak akkor tudunk hathatós válaszokat adni, ha támogatjuk az agrárkutatást. Élő kapcsolatot kell kiépíteni a kutatás, az innováció és a gyakorlati alkalmazás között. Elő kell mozdítani az információcserét, hogy a tudomány is megkapja a szükséges visszajelzéseket a gyakorlati alkalmazás irányából.
Az innovációnak, a kutatás-fejlesztésnek továbbra is hangsúlyos szerepet kell kapnia a magyar vidék, és ezen belül az erdőgazdálkodás jövőjében. A kedvező politikai és jogi környezet kialakítása, valamint a szükséges pénzügyi források biztosítása és hatékony felhasználása közös felelősségünk.
Arra kérem Önöket, hogy vegyenek részt ebben a munkában, dolgozzunk együtt az erdőkért, a magyar vidék fejlődéséért.