Az Ipoly Erdő Zrt-nél járt a közönségkapcsolatok szakosztály – II. (ForestPress)

2011. december 6. - Az Országos Erdészeti Egyesület közönségkapcsolatok szakosztálya 2011. december 1-2-án az Ipoly Erdő Zrt-nél járt szakmai tapasztalatcserén. – Erdőben otthon vagyunk

Belső szakértelem

Az előadások sorát Lengyel László, a társaság szóvivője nyitotta, aki a cég logójának történetén keresztül mutatta be érzékletesen az Ipoly Erdő marketing kommunikációjának fejlődését. A Balassagyarmati EFAG egyenlő oldalú háromszögébe zsúfolt fenyő-csupaszfa-körfűrész egyvelegét az Ipolyvidéki Erdőgazdaság deszkaerezetes fakontúrja követte, majd következett az Ipoly Erdő Rt háromszoros fedésbe tett felülete, amelyen már megjelent az erdészcsillag és a kanyargó folyó, mindez egy a XX. századelőn divatozott tankot formázva. Végül a ma „hivatalban lévő” logó, amely könnyed, lebegő és hullámzó vonalaival egyedül a tölgylevelet kontúrozza határozottan, minden mást a befogadóra bíz. Meg is jegyezte zárójelben az előadó, hogy sokan csak WELLA-logóként emlegetik. Ezt a zárójelet azért bontottam ki, mert kitűnően jellemzi a befogadókat, és a logó, mint vizuális jel, grafikai folt hatásmechanizmusát. Bizony, egy logó értelmezésében, megjegyzésében benne foglaltatik egész személyiségünk, tapasztalataink, horribile dictu, egész élettörténetünk. Ezért nehéz a dolga logótervezőnek… Vagyis mindenkinek tetsző cégjelet szinte lehetetlen kitalálni.
Ennél a logónál a társaság koncepciója az volt, hogy ne legyen zárt, önmagába visszatérő vonalvezetése, ami a cég nyitottságát hivatott jelképezni.
A logótörténelem egyébként egészen jól párhuzamba állítható a társaság gazdasági-egzisztenciális történetével. A legutolsó cégjel már a reorganizáció befejezését, a növekedési stratégia megalkotását, a szervezeti kultúra fejlesztését jelzi.
A cégnél 2004 óta van kommunikációs munkatárs, és ezzel egy időben megkezdték a társaság kulturális örökségének feltárását is. A cég vezetői nyilván tisztában vannak azzal az axiómával, hogy a múlt ismerete nélkül nem lehet a jövőt elképzelni és tervezni.
Az első komoly társadalmi kapcsolatteremtő létesítményük a hollókői erdészeti múzeum volt.
Ezt követte a Kittenberger életmű feldolgozása, a Rózsa kunyhó felújítása és a kiállítás létrehozása.

A következő nagy jelentőségű lépésként a játszóterek létesítését elhatározó döntés született meg. Az első Salgótarjánban létesült, ahol erősen kétséges volt a vagyonbiztonság. A tapasztalatok azonban nem a tamáskodókat igazolták, a műtárgyak - kisebb-nagyobb veszteségekkel ugyan -, de évek óta dacolnak az elemekkel és a rongálókkal.
A társaság szakemberei pontosan tudják, hogy a leghálásabb (erdészeti kommunikációs) célcsoportot a gyermekek alkotják.    

Napjainkban pedig felsőbb osztályban „játszik” a társaság, százmilliós nagyságrendű EU támogatások gazdájaként egyre-másra valósítja meg a különböző beruházásokat.

A külső szakértő

A kilenc számjegyű költségvetésű beruházások – az EU-s pályázatok előírásainak megfelelően is – már megkövetelik professzionális marketing-kommunikációs szakemberek közreműködését. Ezt a feladatot évek óta – többnyire pályázati alapon – a soproni székhelyű EFFIX Marketing Kft. látja el a társaságnál. Erről az együttműködésről számolt be előadásában Pakainé dr. Kováts Judit cégvezető.
A korábban kisléptékűnek mondott cég öt évvel ezelőtt lépett felsőbb osztályba, egy jelentős munka elnyerésével.
Munkájuk alapfilozófiája arra épül, hogy ez a tevékenység csak akkor hatékony, ha a befogadókban kiváltott érzelmeken alapul.

Korábbi munkáik közül az Európai Erdők Hete, az Innolignum, a WWF és a NymE megbízásai jelentettek mérföldkövet.

Az Európai Erdők Hete emlékezetes élménypályája egy nap alatt sok ezer résztvevő érdeklődőt vonzott.
Rajzpályázatukra 330 iskolából 3500 mű érkezett.
Munkájuk során csak faalapú reklám- és szemléltető eszközöket alkalmaznak.
Kreatív fotópályázatukra – Ember az erdőben, az erdőért – osztrák zsűri elnököt kértek föl. A mintegy 700 pályaműre több, mint hétezer szavazat érkezett.
A versenyek sorába tartozik a Dalol a Naszály ás a kisvasúti rajzverseny is.
Újszerű kezdeményezés a „Csináljunk együtt tanösvényt!”, amelyet különböző civil szervezetekkel együtt valósítottak meg.
A különböző projektek kommunikálását három hullámban végzik. Használják a hagyományos eszközöket is, a kiadványokat, a hirdetőtáblákat, molinókat.

Problémagyűjteményük szerint kevés a tudatos vállalati stratégia, uralkodóak a „sales” jellegű célok, amelyek gyakran még ellentmondásosak is, a piaci ismeretek pedig felületesek. (És akkor még nem kerültek szóba az emberi kapcsolatok, a human relations.)

Az előadó a marketing-kommunikáció kelléktárából is felvillantott néhány eszközt és megoldási módszert. Többek között a Unique Selling Proposition-t (USP), amely a XX. derekán született koncepció, s ma a másoktól való megkülönböztetés fontosságát jelenti.
Az is lényeges, hogy egy szót „sajátítsunk ki” a befogadók fejében.
Kevéssé élünk a lakosság, a civilek lelkesedésének kiaknázásával.  (Ezen nincs is mit csodálkozni, hisz’ egészen a legutóbbi időkig a bezárkózás jellemezte a szakmát.)
Fontos teendője a cégvezetésnek, a munkatársaknak, hogy erősítsék a márkát, menedzseljék (és ne rontsák!) a cég imázsát! (Azt, hogy a lakosság fejében milyen képzetek élnek az erdészetről, az erdészekről, egzakt kutatások híján nem tudjuk pontosan, de eseti benyomásaink, sajtóreflexeink bőven vannak, s ezek nem hízelgőek, s főleg nem bíztatóak.)
Ki kell alakítani az egyedi vállalati arculatot (corporate identity)!
Tudatos, az AIDA-modell (Attention: figyelemfelkeltés, Interest: figyelemfelkeltés, Desire: vágyak felkeltése, Action: cselekvés) szerinti célmeghatározás és a marketing-kommunikáció felépítése legyen jellemző.
Az előadását azzal a határozott kijelentéssel fejezte be, hogy ma már online technológia nélkül nem érhető el eredmény. (Szerencsére, ezt egyre többen elfogadják, s tesznek is érte.) (Z.Z.)