Erdőgazdálkodás a Kőszegi-hegység magyar és osztrák oldalán (szherdeszet.hu)

2012. május 14. - Az Erdőművelési Szakosztály tagjai számára szervezett tanulmányúton az idén a Szombathelyi Erdészeti Zrt. vállalta a házigazda szerepét. A kétnapos (április 25-26) tapasztalatcserén a Kőszegi-hegység magyar és osztrák oldalán folyó erdőgazdálkodással ismerkedtünk.
A korábbi napok zord, barátságtalan időjárása után napsütéses időre ébredtünk 25-én és ez, a terepi program számára legideálisabb idő kényeztetett bennünket a két nap során.
Mint az általában lenni szokott, legelőször a legtávolabbi résztvevők érkeztek meg, de szép sorjában a meghirdetett kezdésre megérkezett mindenki. A regisztrációt követően Bugán József, a Szombathelyi Erdészeti Zrt. vezérigazgatója köszöntötte a résztvevőket, ezt követően Bakó Csaba erdőgazdálkodási igazgató egy vetített előadás keretében bemutatta a Szombathelyi Erdészeti Zrt. gazdálkodását, melynek súlypontjában az erdőművelés szakmai vonatkozásai szerepeltek.
A terepi program az AHWI FM-500 erdészeti zúzógép munkavégzés közben történő megtekintésével kezdődött. A Társaságnál a korábbi években problémát okozott a vágásterületek elhúzódó vágástakarítása, az elvadult nyiladékok, önerdősült rétek fásszárú növényeinek eltávolítása, ezért 7 évvel ezelőtt a Szombathelyi Erdészeti Zrt. vásárolt két zúzógépet. Ezeket a gépeket használják erdei feltáróutak melletti erdőszegélyek tisztántartására, villanysávok rendbetételére, felhagyott karácsonyfatelepek, fűzfatelepek felszámolására is. Alkalmazásuk azokon a helyeken célszerű, ahol a hagyományos szárzúzó a fás növényzet vastagsága miatt eredményesen már nem alkalmazható.
Ezt követően bükkösben (Kőszeg 23 A) egy felújítóvágást tekintettünk meg. Az erdőrészlet az előző üzemtervezési ciklusban (2002-2011) tarvágásos használati móddal, két lépcsőben történő letermelésre volt tervezve. A száradásnak indult lucok letermelése után a visszamaradt állományban jó újulat mutatkozott, elsősorban bükk fafajból, ezért kérték a használati mód megváltoztatását természetes felújításra. 2005-ben és 2010-ben az újulat érdekében bontóvágást végeztek. Az elvégzett beavatkozások hatására egy több szintű, több korú, több fafajú, vegyes záródású állomány alakult ki, mely jobban megfelel a természetességi kritériumoknak.
A Stájer-házi Erdészeti Erdei Iskola teraszán elfogyasztott finom ebéd után megtekintettük a közel 250 éve Stájerországból idetelepített erdészek lakóhelyének épített épületben berendezett Múzeumot, majd az erdei iskolát.
A Kőszeg 43 H, 136 éves, bükkös fafajú erdőrészletben tettünk egy rövid sétát. Ez az erdőrészlet jó példa arra, ha időben nem vágunk le egy állományt, akkor ott nagy értékvesztés következik be. A részlet az 1982-1991 közötti üzemtervi ciklusban magtermelő állományként volt nyilvántartva, és gyérítési előírása sem volt, e miatt az állomány felnyurgult és a megfelelő makkterméshez szükséges koronaméret sem tudott kialakulni. 1992-ben végrehajtott növedékfokozó gyérítés során több mint 100 m3 faanyagot termeltek ki hektáronként, ez a nevelővágás már nagyon indokolt volt. 2001-ben egy rendkívül jó magtermés volt, ennek hasznosítása érdekében kezdeményezték az erdőrészlet első bontását, amit az erdészeti hatóság és a természetvédelmi szakhatóság engedélyezett, olyan megkötéssel, hogy az erdőrészletben érintetlen területet kell hagyni. A kitermelt faanyagot a nagyfokú álgesztesedés miatt már csak alacsony áron lehetett értékesíteni. 2008-ban szerették volna a részlet végvágását elvégezni, melyhez a természetvédelmi kezelő nem járult hozzá, ezért egy erőteljes bontást hajtottak végre. Az erősen megbontott bükkös nem tudott ellenállni a szélnek, sajnos a kidőlt egyedek felkészítését nem engedélyezték, így jelentős mennyiségű fa ment veszendőbe. A 2012. évtől érvényes üzemtervezés részletszintű tárgyalásain sikerült megállapodni a hatóságokkal abban, hogy az erdőrészlet a közeljövőben végvágásra kerül.
Kőszeg 43 B fokozottan védett területen a folyamatos erdőborítássá átalakítás kezdeti lépéseivel ismerkedtünk. A Szombathelyi Erdészeti Zrt. 2004-2005 között összesen 170 ha-on 16 erdőrészletben, különböző állománytípusokban Pro Silva várományos kísérleti területeket alakított ki abból a célból, hogy a folyamatos erdőborítás üzemszerű bevezetése előtt rendelkezzünk gyakorlati tapasztalatokkal, a témával kapcsolatban.
Terepi programunk „csúcspontján” Dunántúl legmagasabb, 883 m-es pontján az országhatárra épült Írottkő kilátóra kapaszkodtunk föl, ahonnan a csodálatos kilátásban volt részünk. Innen lefelé ereszkedve az írottkői gerinc jellegzetes lucfenyő főfafajú idős állományánál álltunk meg. Ezek a tengerszint felett 700 méterrel lévő lucfenyvesek 80-100 éves koruk és a sorozatos aszályos évek ellenére még nem lettek a szúkárosítás áldozatai. Pásztás felújító vágás alkalmazásával természetes felújítás során próbálják megtartani ezeket az értékes és jellegzetes lucfenyveseket.
2009. június 24-én Vas megye nyugati részére érkezett özönvízszerű esőzés hatalmas károkat okozott a térség erdei infrastruktúráiban. A Szépkilátónál megtekintettük a helyreállított támfalat, átereszt és a Hármas-pataki utat.
Az eredményes szakmai napot Szombathelyen egy hangulatos vendéglőben elfogyasztott vacsorával, majd ezt követően éjszakába nyúló baráti beszélgetéssel zártuk.
A másnap szintén nagyon hasznos, tanulságos programot tartogatott számunkra a Kőszegi-hegy osztrák oldalán. . Dipl.Ing. Dr.Martin Pollak az erdészet vezetőjének vezetésével bepillantást nyertünk a Lékai (Lockenhausen) Herceg Esterházy Magánalapítvány erdőgazdálkodásának rejtelmeibe. Léka (Lockenhaus) nagyközség Ausztria erdőben leggazdagabb (78 százalék) települései sorába tartozik. Az alapítványt 1995-ben Esterházy Melinda hercegné hozta létre azzal a céllal, hogy a meglévő vagyont fenntartsa és a családtagokat támogassa. Az alapítvány vezetését egy 3 fős igazgatóság biztosítja, 5.450 ha –on végeznek erdőgazdálkodást. Fontosabb adatok: teljes fakészlet: 1,4 millió m3, hektáronkénti fatömeg: 249 m3, éves növedék: 55.000 m3, 10,1 m3/ha, tervezett kitermelés: 44.000 m3, tényleges kitermelés: 26.000 m3
Használati módot tekintve erdőgazdálkodásukra jellemző adat, hogy az elmúlt évben összesen csak 1 ha tarvágásuk volt. Kb. 30 évvel ezelőtt a térség lakosságának jó része a fatüzelésről áttért a földgáz használatára, e miatt lényegesen lecsökkent a vékony tűzifa iránti igény. A
tisztításokat, vágástakarításokat addig a faanyagért cserében el tudták végeztetni, ezután viszont tetemes költségébe került ez az erdészetnek, ezért merült fel az ötlet, hogy a természet erőit jobban kihasználó, természetközeli erdőgazdálkodásra kell áttérni. Területük jó részén az egykorú állományok folyamatos borítású, természetes állapothoz közeli erdőképpé történő átalakítását ekkor kezdték el. Ennek természetesen elengedhetetlen feltétele az elviselhető vadlétszám. Ezt ők úgy oldották meg, hogy 1985-ben egy kézbe került az erdő, a vadállomány és a vadászat. A vadlétszámra jellemző, míg 25 évvel ezelőtt évi 70-90 ezer  eurót (vagyis ennek megfelelő schillinget) költöttek vadkár megelőzésre, most már csak évi 4-5 ezer euró szükséges erre a célra.
Kíváncsiak voltunk arra, hogy az erdészeti hatóság mennyire avatkozik bele a gazdálkodásba. Engedély nélkül 0,5 ha tarvágást végezhetnek. Abban az esetben, ha a telepítéshez támogatást  akarnak kapni, akkor csak őshonos fafajokkal végezhetik a telepítést, ha viszont saját pénzből végzik, akkor akár mamutfenyőt is ültethetnének. 10 évente náluk is készítenek üzemtervet, de ez nem kötelezően végrehajtandó.
Csodálatos, egészséges lucos és bükkös állományban jártunk. A sűrűbb erdőhöz szokott szemünknek furcsa volt a ritka állomány. Persze a szálalóerdőkben az élőfakészlet kevesebb, mint az azonos termőhelyi adottságokkal rendelkező, véghasználati korban lévő erdőkben, mivel a szálalóerdőben a rendelkezésre álló fénynek, tápanyagnak és víznek az erdő megújulását is kell már szolgálni.
Megtekintettünk egy Natura 2000-es területen található, használatból kivont bükkös állományt, amely 30 hektáron terül el. Ezen a területen szerződés alapján 160 euró/ha támogatást kapnak a természetvédelemtől azért, hogy ne csináljanak semmit, vagyis hagyják érintetlenül a területet. A dolog érdekessége, hogy 40 év múlva (amire a fák „meghíznak”) a kezelés joga visszaszáll rájuk, akkor pedig azt csinálnak az erdővel, amit akarnak.
Érdekesség, hogy tisztításkor nem tőben vágják el a fiatal fácskákat, hanem kb. 1,2 m magasságban, így a fa nem dől el, hanem csak a felső rész függőlegesen leesik és majd a hó eldönti, de így nem csinál nagy kárt az újulatban.
Pollak igazgató Úr a bemutató végén megjegyezte, hogy még mindig nem áll rendelkezésre elég tapasztalat a természetközeli erdőgazdálkodással kapcsolatban, így sok esetben csak a  megérzésükre támaszkodnak. Minden esetre a látottak számunkra lenyűgözőek voltak.
A finom ebéd után a napot Kőszegen városnézéssel zártuk.
Kétnapos tanulmányutunk során jártunk „óvodában”, „öregek otthonában” és „többgenerációs családoknál”, ismeretekkel, tapasztalatokkal gazdagodtunk. Bízunk abban, hogy a most szerzett tudás is hozzásegít bennünket ahhoz, hogy munkánk során olyat hozzunk létre, ami gyermekeink és unokáink javát fogja szolgálni.
Azt hiszem minden résztvevő (31 fő) nevében kijelenthetem, hogy nagyon jól éreztük magunkat és köszönetünket fejezzük ki a gördülékeny szervezésért, nagyszerű szakmai és kulturális programokért és a kiváló vendéglátásért. Zaxné Simon Erzsébet, Mesics Zsuzsanna