Simon György erdész a nebulókkal (ForestPress fotók)
2012. május 24. – Az Erdészeti Lapok főszerkesztője, Pápai Gábor tizenöt éve szervezi az újságírók kirándulását az erdészeti társaságokhoz, magánerdő-tulajdonosokhoz. Az idei turné a Bakonyerdő Zrt működési körletébe vezetett. Esőre hajló időben érkeztünk meg első állomásunkra, a Balatonfelvidéki Erdészeti Erdei Iskolába, Balatoncsicsóra. A terület a Monostorapáti Erdészet fennhatósága alá tartozik.
Az érkezőket Farkas Zsuzsanna, az iskola vezetője fogadta, akihez csatlakozott, Horváth Iván ellenőrzési osztályvezető, Stubán Zoltán erdőművelési osztályvezető, Farkas Attila erdészeti igazgató valamint Farkas Judit sajtó- és PR munkatárs.
Az iskolában éppen két tanulócsoporttal zajlottak a foglalkozások. A kitartóan ömlő eső miatt bemutatótermi óra volt, amikor is a pályázaton elnyert forrásból vásárolt mikroszkóp arzenál segítségével a növények leveleit tanulmányozták.
Horváth Iván adott tájékoztatást az erdészeti társaságok zászlóshajójának számító cég működéséről. A Bakonyerdő Zrt évtizedekkel ezelőtt, amikor a nagy „profiltisztítás” zajlott az erdőgazdaságoknál, a kor divatjával szemben megtartotta faipari üzemeit, többek között a parkettagyárát és fűrészüzemét. Ennek köszönheti, hogy a magasabb hozzáadott érték az árbevételét kiemeli a többi társaság közül.
Exportja Európa szinte minden égtájára lejut, de találkozhatunk termékeivel Kazakisztánban is.
Állományaik zöme száraz cseres, erdei és fekete fenyő, de van bükk és tölgy is.
Az éves kitermelt mennyiség mintegy 350 ezer m3. Az erdőfelújításaik többsége természetes felújítás, s ennek komoly hagyományai vannak a társaságnál.
Jelentős a cég vadgazdálkodási tevékenysége is. Bár a szakemberek szerint túl sok a vad – ott is. Igyekeznek úgy gazdálkodni, hogy „a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon”.
A gazdasági tevékenységek mellett nagy jelentőséget tulajdonítanak az erdeik közjóléti funkciói kihasználásának is. Három erdei iskolájuk működik, melyek közül a huszárokelőpusztai „Bakonyi Kisbetyár” erdei iskolát a közelmúltban indították be.
A társaság 530 saját dolgozót foglalkoztat, és rajtuk kívül 500 közmunkást is. Közöttük található irányító diplomás is.
A nagy átszervezések előtt, a „történelem előtti időkben” az erdőgazdaságnak 3000 fő volt az állományi létszáma.
A jelenleg foglalkoztatottak közül 200-an az erdészeteknél, 330-an pedig a faipari üzemekben dolgoznak.
A közhasznú foglalkoztatáshoz 650 millió forint a támogatás, és ehhez mintegy 25 millió forint a tervezett saját költség.
Az elvégzendő munkák között gyomirtás, parlagfűirtás, ároktisztítás, tűzpászta és nyiladék tisztítás, útkarbantartás és szemétszedés szerepel.
Az erdei iskola működéséről Farkas Zsuzsanna iskolavezető elmondta, hogy örömmel tapasztalták, a gyermekek megbecsülik a szép környezetet, nincs rongálás. Arra törekedtek, hogy a berendezés hagyományos fenyőbútorból álljon, amely a legjobban illeszkedik a környezethez.
A Monostorapátiból szállított ételek összeállítása a megrendelő kérésének megfelelően alakítható.
A programokat a vezetőn kívül két kerületvezető erdész szakoktató segíti. Őket mintegy „alkalmassági vizsgán” választották ki, motiváltságuk, rátermettségük alapján.
Fontos a szerepük, hisz’ a mai általános iskolai oktatásból szinte teljesen hiányzik a férfi minta, például az erdész bácsi mintája.
A kínált programok között az alapcsomagban az erdő életének és az erdész munkájának bemutatása szerepel. De részt vesznek vadmegfigyelésen, és sokféle kézműves foglalkozáson is. Csillagászati program, íjászat, térképismeret, vadnyomolvasás, légpuskás lövészet és patakvíz-elemzés is található az elfoglaltságok között.
Számos túralehetőség is adott, többek között a közeli Nagyvázsony meglátogatása. A helyi kismesterek is lehetőséget kapnak szakmájuk megismertetésére, például kipróbálhatják a kovácsolást, íjászkodhatnak.
A újságírók megtapasztalták a sötétszoba rejtelmeit, és érdeklődéssel vizsgálták a bemutatótermek feladatközpontú látványelemeit is.
A betyárok útja Zalahaláp felé vezetett, ahol a közelmúltban adták azt a gépsort, amely a felületkezelést teszi tökéletessé. (Z.)