Tizedik alkalommal rendezték meg „Az akác a Nyírség aranya” elnevezésű konferenciát (ForestPress)

2012. május 29. - Hagyományosan Baktalórántháza volt a helyszíne „Az akác a Nyírség aranya” elnevezésű konferenciának. A szervezők (a NYÍRERDŐ Nyírségi Erdészeti Zrt. és az Országos Erdészeti Egyesület Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei helyi csoportja) az idei, tizedik szakmai fórumot az állami kezelésben levő akácosokban folyó gazdálkodás bemutatásának és kiértékelésének szentelték.

Amit szeretünk, amit tisztelünk, amiből élünk, annak kell évente egy napot szentelni; az akác iránti tisztelet vezet minket minden évben Baktalórántházára. „Akácország” egyik fő temploma ez a település lett, ezért hálával tartozunk az elődöknek. Az akác nem egy hivalkodó fafaj, egyszerű, közel áll az alföldi emberhez. Kemény, állékony, próbál abból megélni, ami körülveszi – hasonlóan az alföldi erdészhez. A szakma még nem találta meg igazán az akác helyét, Nyugat-Európában talán nagyobb becsülete van, mint nálunk – mondta megnyitó beszédében Juhász Lajos, a NYÍRERDŐ Zrt. műszaki vezérigazgató helyettese.

Az akáctermesztés megkerülhetetlen, a nemesítői munka még a kezdeti szakaszban tart, kihasználatlan lehetőségek várnak hasznosításra. A gazdálkodók, az oktatók és a kutatók összefogására van szükség. A nemesítési programokat korrekt biológiai alapokon, gazdaságossági elemzések után kell végrehajtani – jelentette ki dr. Bach István, NYME EMK Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet Erdészeti Szaporítóanyag-gazdálkodási Tanszék vezetője.

Lengyel László, közönségkapcsolati vezető az Ipoly Erdő Zrt.-; André Zoltán, erdészeti igazgató a NEFAG Zrt.-; Spingár Péter, erdőgazdálkodási osztályvezető és Horváth Szilárd, kereskedelmi osztályvezető a SEFAG Zrt.; Dr. Bárány Gábor, kutatási osztályvezető-helyettes pedig a KEFAG Zrt. akácgazdálkodási tapasztalatairól számolt be.

Kenyerünk az akác címmel Sári Zsolt, a NYÍRERDŐ Zrt. osztályvezetője foglalta össze gondolatait az akácgazdálkodásról. (Betegsége miatt szavait Száva Tamás, a Baktalórántházi Erdészet igazgató helyettese, a rendezvény házigazdája tolmácsolta a közönségnek.)
Nem csak kenyerünk, de sorsunk is az akác, mert ezen a száraz, humuszban szegény, laza szerkezetű nyírségi homok termőhelyen nagyon is otthonára talált ez a fafaj úgy, hogy közben egyre inkább megélhetési forrásává vált, válik az itt élőknek. Az akác termékek ára mára elérte a tölgy választékok árszintjét, egyeseké még meg is haladja azt. A mai árszintek elegendő fedezetet nyújtanak az erdő felújításához, és a megélhetéshez. Ennek ellenére az évtizedes fáradozással kivívott piaci pozíciók veszélyben vannak. Az akác kiirtására fordított energiát inkább az akác minőségének javítására, a kiszolgálás biztonságának megteremtése érdekében kellett volna felhasználni, már az elmúlt húsz évben is. Az akác korlátozása máris komoly veszteségeket okoz, és ha ez folytatódik, kenyerünk elvesztésével is számolnunk kell – hívta fel a szakma figyelmét Sári Zsolt.