2012. július 22. - A XXXVIII. Hortobágyi Természetvédelmi Kutatótábor mindennapjai Életünk folyamán folyton várunk valamire, ami más, izgalmas, szívet-lelket melengető, napjaink sivár valóságában. Már csak ennyit meg ennyit kell aludni és jön a Mikulás, itt a Karácsony, a vakáció, az érettségi a diplomaosztó és így tovább… ilyen visszaszámlálás sok táborlakó életében a táborzárást követő reggel, mikor álmosan, élményekkel teli, kissé csipás pillákkal megállapítjuk, hogy már csak 364-et kell aludni és kezdődik a tábor…
Múlt hét szombaton véget ért sorban a 38. Hortobágyi Természetvédelmi Kutatótábor, amely immár évek óta az ERTI Püspökladányi Kísérleti Állomásán a Farkasszigetben állomásozik. Július első vasárnapján gomba módjára nőttek a sátrak az arborétumban. Beszélgetésekben, izgalmakban, régi kincsek, értékek felfedezésével teli hét várt ránk. Kedden a lassan hagyománnyá váló Tábori konferencia reggelén az ERTI kísérleti Állomásán koszorúzással róttuk le tiszteltünket Magyar Pál és Kaán Károly szobrai előtt, kiknek munkásságáról, illetve Kitaibel Pál, Hermann Ottó és Kaán Károly nevével fémjelzett Országos Természet és Környezetismereti versenyek jelentőségéről hallhatott a kíváncsi érdeklődő a nap további részében dr. Tóth Albert /Berci bácsi/ táborvezető tolmácsolásában.
Ezt követően az etnobotanika rejtelmeiben mélyedhettünk el Hoffmann Károly a Hortobágyi Nemzeti Park Természetvédelmi Parkőrének segítségével. A konferencia keretein belül megemlékeztünk a „Háromföld tudósa”, Szűcs Sándor halálának 30. évfordulójáról. Szűcs Sándor és Dorogi Márton barátságába Balogh Jánosné dr. Horváth Terézia és dr. Oláh Józsefné Szász Ilona előadásából nyerhettünk betekintést. Ennek kapcsán Szűcs Sándor és Dorogi Márton barátsága címmel könyv is jelent meg, mely a két néprajztudós levelezésein keresztül enged bepillantást kapcsolatuk sokszínűségébe.
A délelőtt eztán Dorogi Farkas keresztapjához, Szűcs Sándorhoz fűződő emlékeinek felelevenítésével folytatódott, melyet egy kiadványban is kezünkbe vehettünk Szűcs Sándor élete és munkássága címmel. Végül Siposné Dorogi Ágnes tartott előadást „Eltűnt idők nyomában” címmel, Szűcs Sándorhoz fűződő emlékeiről.
A délelőtti konferencia záró akkordjaképpen meglepetés hangfelvételen bizonyosodhattunk meg, afelől, hogy a két neves, komoly néprajztudósnak bizony mókás, bohókás oldala is volt.
A tudományos előadások sorát délutáni gála tette teljessé, melyen Halmos Béla és a Jantyik testvérek /PG csoport/, Agócs Gergely, Nagy Pista Bácsi, a Sárréti Népi Együttes, Nyitnikék citera zenekar és a Nagykun Táncegyüttes előadásait csodálhatta az érdeklődő publikum.
A hét további részében megannyi izgalomban teli napot tölthettünk együtt. Reggelente dudaszóra keltünk, régi idők embereinek nyomában jártunk, gémeskutak vizét vizsgáltuk, mikroklimatológiai megfigyelések során elgondolkodhattunk, hogyan is érzik magukat a szöcskék közel 50 Celsius fokos talajfelszíni hőségben, hajnalban madárlesre indultunk, és azt is megtudhattuk Ulicsni Viktor esti előadásából, a csiribabók nem mások, mint a bodobácsok…
Végül szombaton este el is kezdtünk számolni: 364… Kép és szöveg: Csiha Sára