2012. szeptember 16. – Az Alföldi Erdők Egyesülete az ország közepén, Pusztavacson tartotta ez idei konferenciáját hazánk leginkább vitatott, mondhatni egyaránt átkozott és szeretett fafajáról, az akácról.
A tanácskozást megtisztelte jelenlétével Pusztavacs polgármestere, Jóri László is.
A konferenciát, az egyesület elnöke, Sódar Pál távollétében Borovics Attila, az Erdészeti Tudományos Intézet főigazgatója vezette.
Jóri László polgármester arról szólt, milyen sokat jelent egy alföldi településnek, ha a környezetében annyi erdőt telepítenek, hogy az erdősültség a községhatárban eléri a 70 százalékot.
Vajai László, a VM Erdészeti, Halászati és Vadászati Főosztály vezetője előadásában a természeti erőforrások kezeléséről szólt. Globális és európai kitekintésében megállapította, hogy Európa az egyetlen kontinens, ahol az erdőterület az elmúlt 30 évben folyamatosan növekedett. Ám nem csak az erdők területe, hanem azok élőfa készlete, a kitermelhető faanyag mennyisége is növekszik Európában, ami a gondos, a fenntarthatóság elveit szem előtt tartó erdőgazdálkodásnak köszönhető – hangsúlyozta.
Jelenleg a kitermelhető fakészletnek kb. 60-70 százaléka kerül véghasználatra, ami egyrészt a fakitermelés további növelésének lehetőségét rejti magában, másrészt viszont az élő fák által megkötött, a faanyagban tárolt szén-dioxid jelentős mértékben mérsékli a klímaváltozás ütemét. Kiemelte, hogy az EU üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátásának jelenleg 9 százalékát kötik meg az erdők.
A fa, mint megújítható alapanyag és energiaforrás iránti igény globálisan és Európában is várhatóan jelentősen növekszik 2050-ig. Miközben az EU erdei a Föld erőterületének csak 4 százalékát teszik ki, az EU a Föld teljes kereskedelmi célú fakitermelésének 25 százalékát használja fel. Az EU 2020-as stratégiai célkitűzései, elsősorban a megújítható energia célkitűzés és az ÜHG hatásának mérséklése kapcsán várhatóan egyre több fát fog felhasználni, növeli a belső kitermelést és az importot, miközben a szénlekötés érdekében az erdők területének további növelése, az erdőtelepítés is kiemelt prioritás marad 2050-ig az alacsonyabb erdősültségű tagállamokban.
A főosztályvezető felhívta a figyelmet, hogy az erdőgazdálkodás az egyetlen olyan ágazat, amely képes a klímaváltozás ütemét felgyorsító szén-dioxid tartós kivonására a légkörből. Magyarországon a nemzetközi éghajlatváltozási egyezmények keretében összeállított kiotói leltár alapján, a fakitermeléseket is figyelembe véve, az erdők évente kb. 3 millió tonna szén-dioxidot kötnek meg tartósan, ezzel csökkentik a többi szektor ÜHG kibocsátásait.
Az új erdők telepítésének köszönhetően az elmúlt hetven évben országunk erdőterülete majdnem megduplázódott, az erdőterület az elmúlt 10 évben több mint 5 százalékkal növekedett, miközben az EU erdőterület növekedése az elmúlt 10 évben csupán 2 százalék volt.
Ennek ellenére Magyarország erdősültsége a szomorú történelmi okok miatt még mindig jelentősen elmarad napjainkban az EU átlagtól. Az ország 9.303 ezer km2 közigazgatási területéből 22 százalék az összes erdőgazdálkodási célú terület, mely 2.046,4 ezer hektárnak felel meg.
A távlati tervekkel kapcsolatban elmondta, a Nemzeti Erdőtelepítési Program hosszú távú célként, mintegy 35-50 év során az ország erdősültségének jelenleg optimálisnak tartott 27 százalékra történő növelését tűzte ki, amely további 680.000 hektár új erdő telepítését jelenti. Az erdők szerkezet-átalakítása (nem őshonos faállományok lecserélése a termőhelynek megfelelő őshonos faállományokra, a sarj eredetű erdők mag eredetűvé alakítása) során az erdei élőhelyek biológiai sokféleségét növeljük mind a fajok, mind az erdőállományok szerkezete tekintetében, amellyel az ökológiai szempontból kívánatos, folyamatos erdőborítás biztosításához kerülünk közelebb.
Leszögezte, hogy a Nemzeti Erdőprogramban foglaltak következetes megvalósításának, az erdőfelügyeleti rendszernek és a körzeti erdőtervezésnek köszönhetően a hazai erdők egészségi állapota az európai összehasonlításban is jónak tekinthető.
Az erdőkezelési módokkal kapcsolatban kifejtette, hogy több erdőtervezési körzetben már most is nagyobb, illetve a jövőben is egyre nagyobb arányú lesz a természetes, mag eredetű felújítások aránya, mint a mesterséges erdősítéseké. A természetközeli erdőgazdálkodást jól fémjelzi az átalakító és szálaló, valamint a faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódok egyre növekvő aránya is. Amíg 2006-ban a felsorolás szerinti sorrendet követve ezek területe 4 024 hektár, 4 956 hektár és 44 034 hektár volt, addig a 2010. évben ugyanezen üzemmódok területi kiterjedése már jelentősen nőtt: 30 768 hektár, 13 515 hektár és 58 367 hektár mértékben.
Az erdőket tekintve megállapította, hogy az erdőterületek 58 százalékát őshonos fafajok, 42 százalékát idegenhonos vagy meghonosodott fafajok, illetve klónozott fajták foglalják el.
A globális klímaváltozás erdőkre gyakorolt hatásával kapcsolatban kifejtette, az erdők a klímaváltozásra hosszú életciklusuk révén fokozottan érzékenyek, és a gyors változásokhoz nem tudnak kellő ütemben alkalmazkodni. Az eddigi kutatások alapján valószínűsíthető, hogy az erdőterület 7 százalékát kitevő, és a legmagasabb éves csapadékkal, legkedvezőbb, legproduktívabb termőhelyi viszonyokkal rendelkező bükkös klíma el fog tűnni az ország területéről, helyét a szárazabb gyertyános tölgyes klíma veszi át. Az erdészeti klímaövek, az erdei termőhelyek ilyen mértékű átrendeződése, mely a zárt erdők tenyészetét már nem biztosító erdős-sztepp klíma rohamos térfoglalásával is együtt jár, tömeges fapusztulást, katasztrofális változásokat is okozhat az erdőállományainkban, így erdőterületeink csökkenéséhez is vezethet, melyre fel kell készülnünk.
Természeti értékeink nemzetközi összehasonlításban kiemelkedő értéket képviselnek, mert Európán belül egyediek, a Kárpát-medence jelentős részét felölelő Pannon biogeográfiai régió központi területén helyezkednek el.
A vadlétszámmal kapcsolatban megállapította, helyenként nagyfokú erdővédelmi problémát jelent, hogy hazánkban a nagyvad terítéke napjainkban meghaladja a 280.000 db/év értéket, ami miatt a természetes újulatra alapozó erdőfelújítás sok területen teljes mértékben ellehetetlenül.
Javasolta, hogy az őshonos fafajok telepítését öntözéssel kellene segíteni.
A természetvédőkkel folytatott vitákról elmondta, hogy mindkét fél részéről mértéktartásra kellene törekedni.
Előadását egy Maderspach-idézettel zárta: „Az erdőgyérítést főképp a gyorsan növő ákácoknál, igen korán, ti. az álladékoknak alig 10 éves korában léptetik életbe, ami különben csak oly erdőtlen vidék magas faárai mellett létesíthető, melyek folytán még a legcsekélyebb rőzsét is el lehet adni.” (z)