2012. szeptember 19. - Differenciáltan kell kezelni az akáckérdést. Sok a szélsőséges és általánosító vélemény. A természetvédők mindenhol önmérsékletet javasolnak az akáccal kapcsolatban. Az akácosok nem fenntartható tájhasználathoz vezetnek.
Az Alföldi Erdők Egyesülete az ország közepén, Pusztavacson tartotta ez idei konferenciáját hazánk leginkább vitatott, mondhatni egyaránt átkozott és szeretett fafajáról, az akácról.
Wisnovszky Károly, a NÉBIH Erdészeti Igazgatóság vezetője (szerzőtársai Ali Tamás, Kottek Péter) Az akác szerepe a szabályozott magyar erdőgazdálkodásban címmel tartott előadást.
Elöljáróban kijelentette, hogy differenciáltan kell kezelni az akáckérdést.
Mondandóját, a hazai erdőgazdálkodást bemutató alapadatokkal alátámasztva kezdte: hazánk erdősültsége 20,7 százalék, az élőfakészlet 359,7 millió m3, az évi folyónövedék 13,1 millió m3. Ezzel szemben az éves fakitermelés csupán 7,4 millió m3, melyből csak 5,2 millió m3 a véghasználat.
Az akác területi részaránya 25 százalék, az itt megtermett fakészlet 13 százalék. Az akác területe folyamatosan növekszik – állapította meg az igazgató. Egybehangzóan a Bartha Dénes professzor által elmondottakkal: 1990 óta 150.000 hektárral nőtt az akác területe. Megállapította, hogy a nem telepített akác területe is nőtt, méghozzá jelentősen, 50.000 hektárral, ami mutatja a terjeszkedését.
A telepítés növekedés dinamikája 2007-ben visszaesett. Az erdőfelújítások is enyhén csökkenő tendenciát jeleznek. Ez elsősorban a dombvidékeket jellemzi.
Az adatok szerint a növedék stagnál, az élőfakészlet növekszik.
Hasonlóan növekedést mutat a fahasználat, ezen belül a tűzifa aránya. Ez utóbbi 2,5 millió m3-ről 4 millió m3-re nőtt.
Az ipari fa mennyisége nem változik.
Az átlagos véghasználati vágáskor 35-40 év.
A Natura 2000 területi besorolás tekintetében az akácállományok megoszlása a következő: nem védett 43.997 hektár, védett 14.565 hektár, fokozottan védett 3188 hektár.
A szakember szerint az akác megítélése nem egyértelmű, sok a szélsőséges és általánosító vélemény.
Álláspontja szerint táj- és termőhelyfüggően kell megítélni és értékelni, s ennek függvényében szabályozni.
A szabályozást a (korábbi kultúrpolitikából kölcsönvett – a szerk.) három T elve mentén javasolja, miszerint van, ahol tiltani kell, máshol tűrni, megint máshol támogatni lehet.
Befejezésül leszögezte, hogy a klímaváltozás folyamata során fontos szerepe lehet.
A természetvédelem álláspontját Sipos Ferenctől, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság ökológiai szakreferensétől hallgathattuk meg Az akác természetvédelmi jelentősége a Duna-Tisza közén címmel tartott előadásában.
Megállapította, hogy a Kiskunságon a tölgyes erdő-sztyepp maradványok az akác szorításában élnek. Magyarázatként hozzáfűzte, a Natura 2000 területekre azért kerültek be akácosok is, mert nem az őshonos állományok fizikai határait vették alapul a kijelölésnél, hanem pufferzónával is számoltak.
Az akác perszisztens fafaj, a magja akár 50 évig is csíraképes marad.
Ezzel a talajban mintegy magbankot képez.
A bugaci tavalyi emlékezetes nagy tűz után az akác magról kelt egyedei éltek túl.
Az aljnövényzete szegényes, csak a nitrogénkedvelő néhány faj képes megmaradni.
Érdekes ellentmondás, hogy a selyemkórót a nem erdő művelési ágban irtandó özönnövényként tekintik, ám az ültetvényben más elbírálás alá esik.
Az akác vadeltartó képessége csekély, így ha a közelében őshonos állomány található, akkor itt gyülekezik a vad.
A szakember szerint az akác nem meghonosodott, mert nem képes integrálódni, elnyomja többi fafajt.
Az akác elleni védekezés nagyon költséges, mert a védett területen az irtást meg kell oldani.
A Kiskunsági NPI álláspontja szerint a védett területen tilos az akác, a Natura 2000 területen pedig vissza kell szorítani.
Az akácelegyes, de természeti értékkel bíró állományban az elegyarány megtartása tovább rontja az állományt.
A természetvédők álláspontja: mindenhol önmérsékletet javasolnak az akáccal kapcsolatban, mivel tájidegen és monokultúra.
Az akácosok hosszú távon nem fenntartható tájhasználathoz vezetnek.
A monokultúra feléli a létalapokat, s ezért hozamcsökkenés következik be.
Bár a lomb lebomlása gyors, mégis, viszonylag kevés szervesanyag jut be a talajba, ezért kisebb mértékű a humuszképződés, mint az őshonos fafajainknál.
Leszögezte, hogy nem igaz az az állítás, hogy bármilyen fafaj telepítése növeli a CO2 elnyelő képességet.
Az előadó szerint még a száradás egyik oka is a sok akác telepítése.
Javasolja, hogy a gyepek beszántása és akáccal való betelepítése helyett a felhagyott szántókat kellene igénybe venni, és elegyes állományokat létrehozni. (z)