2012. szeptember 18. – Az akác a zászlóshajó? Nincs hely Magyarországon az akác számára. Kiéli a talajt. Differenciált elbírálást igényel.
Az Alföldi Erdők Egyesülete az ország közepén, Pusztavacson tartotta ez idei konferenciáját hazánk leginkább vitatott, mondhatni egyaránt átkozott és szeretett fafajáról, az akácról. Bartha Dénes intézetigazgató professzor Biológiai-ökológia problémák a fehér akáccal kapcsolatban címmel tartott előadást.
Elöljáróban a szakirodalom tanulmányozására hívta föl a figyelmet, majd az akác területarányának növekedését hangsúlyozta.
Az akác területaránya, térnyerése
Kiemelte, hogy a rendszerváltozás óta mintegy 200.000 hektárral nőtt a területe, s ma ezt a fafajt tekintik „zászlóshajónak”.
Tekintettel arra, hogy 1885-benmég csak 2,1 százalék volt a területaránya, egészen jól belakta az akác Magyarországot, hisz’ gyakorlatilag mindenhol megtalálható - hangsúlyozta.
Az 1964-ben kiadott „zöld könyv” 154.238 hektár rontott akácot, akáctemetőt tartott nyilván, s emiatt 110.000 hektárral szándékoztak csökkenteni a területét. Fehér Dániel neves egyetemi tanár elődjétől idézett: Nincs hely Magyarországon az akác számára.
Barátossy Gábor, az FVM akkori Erdészeti Hivatala elnöke számára készítettek egy tanulmányt az akác negatívumairól, káros hatásairól.
Az akác térfoglalásáról a talajok szerint: váztalajokon 45 százalék, barna erdőtalajokon 43 százalék. Feltűnő, hogy csak a IV. (37,7 százalék) és az V. (54,8 százalék) fatermési osztályban található az akác.
A fatermés napjainkban is csökken.
A termőhelyi vonatkozásokról szólva elmondta, hogy hol indokolatlan az akác telepítése, tartása: ahol nem létjogosult, nem érzi jól magát, ahol pedig túl jó a termőhely.
A klíma vonatkozásában: a bükk övezetben nincs létjogosultsága.
Összefoglalva: a jelenlegi termőhelyei közül 64,8 százalékban jogosult, 35,2 százalékban nem létjogosult az akác tartása.
Azokon a termőhelyeken, ahol nem létjogosult, ott nincs olyan körülmény, amely ne tenné lehetővé őshonos fafaj telepítését – állapította meg.
A tápanyag-gazdálkodásáról kifejtette, hogy az akác 25 éves vágásfordulója alatt négyszer annyi ásványi anyagot használ fel, mint a kocsányos tölgy, vagyis kiéli a talajt.
A nitrogén forgalomról elmondta, hogy a feltalajban N dúsulás figyelhető meg. A lombalom gyorsan bomlik, s felhívta a figyelmet, hogy tulajdonképpen nem is az akácnak, hanem a nitrogéngyűjtő baktériumnak kell termőhelyet választani telepítéskor. Ezek a homokos talajokban érzik jobban magukat.
A számos területen megfigyelhető akácsárgulás okát ma még nem tudják. Annyit megállapítottak, hogy ezeken a területeken az akác levelében kevesebb a nitrogén.
Az allelopátia jelensége
Ez annyit tesz, hogy a levélen és a gyökéren keresztül olyan anyagot bocsát ki, amely megakadályozza más növények megtelepedését. Ezt a jelenséget a Juglan-indexszel jelölik. Erről a hatásáról ugyanis a dió közismert. Érdekes, hogy az akácnak ön-allelopátiás hatása van.
Az akác magbankjáról elmondható, hogy óriási szaporítóanyag mennyiséget produkál.
Az akác területfoglalása és terjedése
Jellemzően a feltáró utakon és a nyiladékokban, pásztákon figyelhető meg a spontán terjedése.
Miért is gond ökológiai szempontból az akác? – tette föl a kérdést a professzor. A természetszerű erdők és nem erdők területéből foglal el élőhelyet; átalakítja az életközösséget; teret ad az özönnövényeknek.
A termőhelyét részben átalakítja: gyors mineralizáció következik be; patogén szervezetek szaporodnak el a gyökérzónában.
Mindezek ellenére az akácot nem kezelhetjük a bálványfához vagy a zöldjuharhoz hasonlóan, hanem differenciált elbírálást igényel.
Ahol létjogosultsága van, ott el kell viselnünk. Ám, ahol nincs létjogosultsága, ott özönnövényként kell tekinteni. Erre példa az Őrség.
Felhívta a figyelmet, hogy a nagy erdőtömbök szélén ne legyen akác, mert a felújításkor terjed.
Föltette a kérdést, hogy mi lesz a sorsa 150.000 hektár nemkívánatosnak tekintett akácnak.
Meg tudjuk-e, meg akarjuk-e oldani az akáckérdést? – fejezte be előadását Bartha Dénes. (z)