2012. szeptember 21. – A tervezett vágásfordulónak a pénzügyi vágásfordulóhoz kellene közelíteni. Az optimális és a mai sarjgazdálkodási gyakorlat között 6,5 milliárd forint a különbség. Az optimalizált vágáskor 20 év volna. Az akácgazdálkodásból az igazgatás vonuljon ki!
Az Alföldi Erdők Egyesülete az ország közepén, Pusztavacson tartotta ez idei konferenciáját hazánk leginkább vitatott, mondhatni egyaránt átkozott és szeretett fafajáról, az akácról.
Nagy Imre, az Erdészeti Tudományos Intézet tudományos munkatársa (Marosi György és Juhász István szerzőtársakkal) Az akácgazdálkodás ökonómiai elemzése, a tervezett vágáskor helyes megállapítása a termőhelyi jóság függvényében címmel tartott előadást.
Bevezetőjében leszögezte, hogy az okszerű környezethasználatnak mindig van valamilyen célja. Az elemzés célja az volt, hogy bizonyítsák, a tervezett vágásfordulónak – legalább azon állományok esetében, melyeknél az elsődleges rendeltetés a fatermesztés –, a pénzügyi vágásfordulóhoz kellene közelíteni.
Sajnos az akácosaink nem annyira szépek, mint amilyen idealizált kép él bennünk – hangsúlyozta az előadó.
A kutatás során csak a főfafajú, nagy erdőket vizsgálták. A megfigyelt állományok 50 százaléka tősarj, 30 százaléka mag, 20 százaléka gyökérsarj eredetű volt.
A hazai akácállományok termőhelyi besorolása a következők szerint alakult: III. fatermési osztály 17 százalék, IV. fatermési osztály 29 százalék, V. fatermési osztály 28 százalék, VI. fatermési osztály 23 százalék.
Az átlagos fatermési osztály 4,5.
Elemezve a sarjgazdálkodás költségeit a mai gyakorlat szerint, arra a következtetésre jutottak, hogy az optimális és a mai gyakorlat között 6,5 milliárd forint a különbség.
Az optimalizált vágáskor 20 év volna, ma 37,5 év.
Leszögezte, hogy a magasabb tényleges vágáskor csak részben igazgatásfüggő, hisz a gazdálkodói döntés miatt még a tervezettnél is magasabb. Ez részben a szakmai tapasztalat hiányára vezethető vissza.
Álláspontja szerint akácügyben az erdészeti és a természetvédelmi igazgatás egyaránt érdektelen.
A fafeldolgozó ipar a jó termőhelyek esetében természetesen a magasabb vágáskorban érdekelt.
A szakember javaslata szerint az akác vágásérettségi korának alsó határát 20 évben határozzák meg. A „vágom – nem vágom” szabad gazdálkodói döntés legyen.
Végül pedig: az akácgazdálkodásból az igazgatás vonuljon ki.
Palaczki József, a DUNAKER KFT ügyvezetője Az akácfelhasználásról – másként címmel tartott előadást.
Elöljáróban elmondta, hogy az 1986-ban alapított cég magyar, és magyar tőkével működtetik.
Emlékeztetett, hogy 20-25 évvel ezelőtt kiment az akácfeldolgozók alól a piac: bezártak a bányák, nem volt szükség több bányafára, a posta már nem használt fa vezetékoszlopot, a vasút pedig talpfát.
Nem volt fizetőképes kereslet. Nyugat-Európában tájékozódtak piac tekintetében, s a kordonos gyümölcs és olívatermesztés jelentett keresletet.
Az akác karók, oszlopok előnye, hogy nem közvetítik a növényhez a fagyot, és nem tesznek kárt a sorközművelő gépekben.
Az akáctámok élettartama, pedig megegyezik a szőlőével, hosszabb, mint a betoné.
Újabban a karót a bélsugár mentén vágják, és cikkely-szerű keresztmetszetben állítják elő. Ennek köbmétere 250-310 €.
Korábban az általános minőségi követelmény az volt, hogy méretes, központos, egyenes, göcsmentes legyen a fa.
Az új felhasználási területeken ilyen fűrészipari követelmények nincsenek, sőt esztétikailag előnyös a görbület: gyermekjátszótéri berendezések esetében.
Az akác kimondottan ezekhez a játékokhoz termett – fogalmazott az előadó.
Befejezésül bemutatta a közelmúltban Magyar Termék Nagydíjjal jutalmazott Pumi játékcsalád termékeit.
A konferencián néhány kérdés és hozzászólás is elhangzott.
Nagy László újságíró az iránt érdeklődött, hogy az akác őshazájában mi a helyzet az akáccal. 
Rédei Károly (ERTI) elmondta, hogy az Appalach-hegységben (USA) van az őshazája, 600-800 méteres átlagos tengerszintfeletti magasságban, 800-1000 mm évi átlagos csapadék mellett.
Napjainkban elsősorban a meddőhányók rekultiválására alkalmazzák. Korábban az akáccincér csaknem kipusztította az akácállományt, megtámadva a 6-8 éves fiatalost. Az ottani szakemberek szerint a kártevő Olaszországból került a tengeren túlra.
Néhány évvel ezelőtt kötöttek magyar-amerikai akác-együttműködési megállapodást.
Juhász Lajos (NYÍRERDŐ ZRT) fölvetette: tekintettel arra, hogy az erdőtörvény módosítása küszöbén állunk, az akác státuszán is változtatni kellene. Kritikusan állapította meg, hogy minden fafajunknál a középszerűségre törekszünk. Az akác esetében, pedig a saját, hazai szabályozóinkkal kitiltjuk azokról a termőhelyekről, ahol kiváló minőséget produkálhatna. Figyelmeztetett, magunkat hozzuk olyan helyzetbe, hogy megfosztjuk az országot ettől a kincstől, amit az akác jelent.
Borovics Attila főigazgató (ERTI), levezető elnök összefoglalójában kiemelte, hogy sajnálatosan kevés szó esett az akác erdőművelési vonatkozásairól, pedig ez fontos volna, hisz’ 15-20 százalékkal növelhető az értéke. Ugyanakkor, kitűnő példa, hogy a görbeséget piacképessé lehet kommunikálni. (z)