2012. szeptember 23. – Az Országos Erdészeti Egyesület Erdészeti Információs Központjában tartotta éves nagyrendezvényének első részét a Pro Silva Hungária Egyesület (PSH). Az 1989-ben, Szlovéniában alakult – ma már – világszervezet magyarországi leányalakulata egyre népszerűbb a hazai erdészek és más érdeklődők körében. Idei alkalmukra mintegy 130–an jelentkeztek, s a lehetőségek szűkös volta miatt a százon fölüli érdeklődőket el kellett utasítaniuk.
Fókuszban az ökonómia
A rendezvényen összegyűlteket Horváth Iván elnök köszöntötte. Hangsúlyozta, hogy olyan erdőkezelési módszert hirdetnek, amelynél az ökológia és az ökonómia egysége megvalósul, gazdaságos és fönntartja magát.
Ebben az évben Franciaország látta vendégül az éves közgyűlést, ahol a magyar tagszervezetet is számosan képviselték.
Hazánkban 122 tag és nyolc szervezet alkotja az egyesületet.
A Pro Silva alapelveit – például az ökoszisztémák fönntartása, a talaj és klíma védelme – tisztázták, de a nevezéktanban meglehetős zavar uralkodik. A lék és a szálalóvágás még sok félreértést okoz.
A résztvevőket köszöntötte Lomniczi Gergely, az OEE főtitkára.
Varga Béla, a PSH örökös elnöke a franciaországi kongresszusról tartott ismertetőt. Megjegyezte, hogy örül a nagy érdeklődésnek, de hozzátette, egyelőre még ma is erős az ellenállás a Pro Silvával szemben.
Kiemelte, hogy a hagyományos erdőkezelésnél nagyobb profitot hozó erdőkezelésről van szó. Ami ezt nem produkálja, az nem Pro Silva módszer.
A kifogások egyikére adott válasza, hogy nem csak a montán bükkösökben érvényes és alkalmazható a módszer.
Álláspontja szerint túl kell lépni a „jó, de ki fizeti meg?” szemléleten.
Franciaországban, a Loire völgyben van Európa elismerten legszebb tölgyese. Ott 3-400 éve nem volt tarvágás. Az ott álló magánerdőkben 25 éve folyik a Pro Silva módszerrel az erdőkezelés.
A cél, hogy a kiskoronájú „középerdőtől” eltérjenek. A vágásforduló 200 év. Erre az időre ritkul a korona, áttör a fény, de nincs szeder, hanem csak újulat. Az elhaló fák úgy viselkednek, mint a kotlósok: óvják a következő nemzedéket.
Természetesen, ahol sok a vad, ott vadkerítéssel védik az újulatot.
A választékokat illetően jellemző, hogy a tűzifa csupán mellékhaszonvétel.
Egy-egy területen 4-5 korosztály van jelen.
Csépányi Péter, elnökségi tag, a Pilisi Parkerdő Zrt főmérnöke a társaságnál folyó munkálatokról számolt be, különös tekintettel a folyamatos erdőborítású területekre.
Hangsúlyozta, hogy multifunkcionális erdőgazdálkodást folytatnak, és a természetvédelem, valamint a közjóléti funkció az elsődleges.
A társaságnál fokozatosan vezetik be a természetközeli erdőkezelési módszereket.
E téren a társaság nagy hagyományokkal bír, mert Madas László már 1954-ben meghonosította a természetes felújítást.
Kiemelte, hogy Magyarországon nem csak a vadállomány jelenti az akadályt a szemléletváltásnál, hanem a szervezetet is ehhez a módszerhez kell alakítani. A másik tényező a vadgazdálkodás egyenrangú volta. A természetközeli, folyamatos erdőborítás megvalósításához a vadgazdálkodást az erdőgazdálkodás alá kell rendelni, mint ahogy az a természetben is van, a vad az erdő része.
A társaság által kezelt állományok 27 százalékát folyamatos erdőborítás jellemzi.
Az elmúlt tíz év alatt jutottak el a hagyományos erdőkezelés és a folyamatos erdőborítás közötti harmóniához.
Mészöly Károly (szerzőtársak Szentpéteri Sándor – Turai Zsolt) előadásában a folyamatos erdőborítás tervezéséről hallhattunk.
2001-ben vetődött fel az erdőtervezési szemléletváltás és a gyakorlat változtatásának igénye.
A 2011. évi erdőtervezési munkálatok során, járatlan úton kezdték a munkát. A korlátokat a jogszabályi előírások, az erdő hármas funkciójának szem előtt tartása és a kezelő igényei jelentették.
Három erdészet területén folytatták a munkálatokat: a Budapesti Erdészetnél (1560 hektáron), a Pilisszentkereszti Erdészetnél (2770 hektáron) és a Visegrádi Erdészetnél (2140 hektáron).
A Pilisi szálaló tömbben, a közel 2000 hektár 72 százalékán szálaló üzemmódú az erdőkezelés.
A tervezés során új erdőrészlet beosztás vált szükségessé: összevonásokat hajtottak végre, a korábbi 299-ből 136 maradt. Az eredeti 6,3 hektáros átlagterület helyett 13 hektáros erdőrészletek alakultak.
A fakészlet felvételt a NymE hallgatói végezték, korszerű műszerekkel, mintakörös módszerrel. Az adatfeldolgozást, pedig a NÉBIH Erdészeti Igazgatóság Központja végezte.
A kitermelhető fatérfogat meghatározása a termőhelyhez kötött modell alapján történt.
Az alapelv az volt, egyenletesen fogyjon az erdő, hogy a következő generáció célátmérője megfelelő arányban legyen képviselve.
A hatósági elvárások: a társaság ellenőrizhető szálalási tervet adjon le, ugyanis egyelőre hiányzik a jogszabályi háttér.
Veperdi Gábor (NymE EVgVfI – szerzőtársa Kolozs László NÉBIH Erd. Ig. Kp.) az élőfakészlet- és a növedék-meghatározás a szálaló és átalakító üzemmódú erdőkben címmel tartott előadást.
Feladatuk volt, hogy olyan becslési módszert dolgozzanak ki, amelyik gazdaságos, gyors, támogatja a visszatérést és ellenőrizhető.
A mintavétel a hektáronkénti egy-egy 500 m2-es mintakörrel történt. A 7 cm-nél vastagabb mintafákat vették fel, s a munkához két fő, 20-25 perc időtartam szükséges.
A mintakörök az állományban háromszög elrendezésűek voltak.
A számításokat egyváltozós fatérfogat-függvénnyel végezték el.
A mérések a mellmagassági átmérőn alapultak, a famagasságmérést elhagyták, így pontosabb a növedék meghatározása.
Az adatok kiolvashatók az exceltáblából a program szerint, a fafaj és a méret alapján.
Bükkre, cserre és ktT-re számították ki az adatokat. (z)