A WWF Magyarország valamint az Erdészeti és Faipari Dolgozók Szakszervezete február 1-jére fórumra invitálta az erdészeti szakembereket. A MEDOSZ Szálloda tanácstermében zajlott tanácskozás témája az állami erdők kívánatos kezelése az új társadalmi, intézményi és finanszírozási keretek között, különös tekintettel a jelen helyzetre, a lehetőségekre és a veszélyekre. Az ország erdeinek 60 százalékát kitevő erdők kezelőinek az elmúlt években növekvő társadalmi elvárásoknak kellett megfelelniük, ami az erdőkezelők és természetvédők között konfliktusokhoz vezetett. A szervezők szerint a jelenlegi keretek (jogi, intézményi, finanszírozási) nem minden esetben teszik lehetővé a modern, társadalmi elvárásoknak megfelelő, versenyképes erdőgazdálkodást. A fórum szervezői szükségesnek tartják a konstruktív párbeszéd kereteinek megalapozását, amelynek első lépése, reményeik szerint ez a február 1-i esemény lehetne.
E feltételes mód nagyon is indokoltnak tűnik, hiszen a megfigyelő számára az volt az első meglepő benyomás, hogy éppen az érdekeltek, az állami erdészeti társaságok felső vezetői közül nagyon kevesen voltak jelen. Csak remélhetjük, hogy ennek az üzenete nem zárja ki a későbbiekben a párbeszéd folytatását.
A megjelenteket Herczeg Miklós, az EFDSZ főtitkára köszöntötte. Elmondta, hogy a szakszervezet az érdekvédelmi szerepén kívül mindig is fontos feladatának tekintette a szakmai kérdések megvitatását. Bevezetőjében utalt az elmúlt évben, az egyik napilapban a WWF igazgatójának tollából megjelent ominózus dolgozatra, amelyet nem hagyhattak válasz nélkül. Hangsúlyozta, hogy nem a szakszervezetnek kellett volna elsőként válaszolnia a cikkre, de mivel a szakma csendben maradt, kénytelenek voltak megszólalni és nyilvánosságra hozni a véleményüket. Végezetül kifejezte örömét, hogy a WWF felkérésére házigazdái lehetnek ennek a rendezvénynek.
Máthé László, a WWF erdészeti programvezetője elsőként Klemencsics Andrást, az FVM Erdészeti Főosztálya vezetőjét kérte fel előadása megtartására. A főosztályvezető a témának megfelelően az erdészet állami szektoráról beszélt, de az elmondottak többnyire vonatkoztak a magánerdőkre is.
Hangsúlyozta, hogy az erdészet ügye nemcsak hazánkban, hanem az egész világon az érdeklődés középpontjában van. A napirenden szereplő témák között említette a „hogyan kezeljük”, és a „hogyan gazdálkodjunk” kérdéseket. Ismert, hogy hazánkban az erdők mintegy 60 százalékát, elsősorban a nagy értékű állományokat kezelik állami társaságok. A Natura 2000 által érintett 763 e hektár hazai erdőből 556 e hektár van az állam, 207 e hektár pedig magángazdálkodók kezelésében.
Megemlítette, hogy az erdőgazdálkodás kereteit számos nemzetközi megállapodás, ajánlás szabályozza. Többek között az 1990-es Riói Környezet és Fejlődés Konferencia, a 2002-es johannesburgi Földcsúcs, a Kyotói Jegyzőkönyv, valamint a UNFF, az ENSZ Erdőfórum ajánlásai. Ez a fórum egyébként ennek a hónapnak a második felében tartja soron következő ülését New Yorkban.
Európa sem maradt le az erdőkkel kapcsolatos egyezmények terén, így 1990-ben Strasbourgban, 1993-ban, Helsinkiben, 1998-ban, Lisszabonban és 2003-ban, Bécsben ülésezett magas (kormányzati) szintű konferencia. Ismert, hogy az EU nem fogadott el kötelező érvényű erdészeti szabályozást, de van érvényes Erdőstratégiája, és nyárra elkészül egy újabb szakmai ajánlás, az uniós erdészeti akcióterv.
A nemzeti erdészeti politika legutóbbi jelentős eseménye a 2004-ben a 1110-es számú kormányhatározattal életbe lépett Nemzeti Erdőprogram. Ez meghatározza a fenntartható erdőgazdálkodás legfőbb elemeit, az irányítást, a gazdasági, a környezeti és a közjóléti funkciókat.
Az EU erdészeti akcióterve az irányítás legfontosabb feladatának a három funkció közötti egyensúly megteremtését jelöli meg. Hangsúlyozza a fenntartható erdőgazdálkodást, az ágazati politikák összehangolását, a tudományos eredmények integrálását és az ellenőrzési rendszer működtetését.
Ismeretes, hogy a magyarországi NEP tíz pontban foglalta össze a legfontosabb erdészeti célprogramokat. Ezek a programok ettől az évtől kezdődően 2015-ig érvényesek.
Az állami erdőgazdálkodás célprogramja olyan tulajdonosi intézményrendszer megvalósítását fogalmazza meg, amely hosszú távon biztosítja az állami erdővagyon megőrzését és fejlesztését, az erdővagyon értéknövekedését. E célprogram fontos eleme a társadalom elvárásainak megismerése és kielégítése. Ehhez ki kell építeni egy működő kapcsolatrendszert.
Az előadó szólt a nemzeti támogatások átalakításának szükségességéről, az erdőfelújítások és a közfeladatok ellátása anyagi feltételeinek javításáról is. Megemlítette az erdészet sajátos újraelosztási formájának, az erdőgazdálkodási járuléknak a szerepét és az átalakítása a szükségességét is. E járulék funkciói például a különböző adottságú területek közötti kiegyenlítés, a felújítás garanciája és a közérdekű feladatok ellátásának biztosítása. Hangsúlyozta, hogy az állami szektorban a kiegyenlítő funkcióra mindenképpen szükség van.
A jövőre vonatkozó megoldások között megemlítette, hogy a jelenlegi többes tulajdonosi szerkezet helyett egy szervezetnek kellene gyakorolnia a jogokat, és a gazdálkodást is célszerű volna egyetlen szervezetbe összpontosítani.
Tiszta, átlátható viszonyokat kell teremteni, hogy az állami és a magánpénzek ne keveredjenek, valamint világosan elkülöníthetők legyenek a tulajdonos állam, a gazdálkodó állam és az ellenőrző állam szervezetei.
Klemencsics András végül közös gondolkodásra hívott fel, a szakmai egyetértés minimumának megtalálása érdekében.
Sódor Márton, a KvVM Természetvédelmi Hivatal főosztályvezetője az állami erdőgazdálkodással szembeni természetvédelmi elvárásokról és a jelenlegi szakmapolitikai keretekről szólt. Bevezetésként hangsúlyozta Magyarország élőhely földrajzi adottságaiból fakadó különleges és fontos szerepét, a Pannon régió, mint önálló természetvédelmi régió jelentőségét. Hazánkban jelentős természetközeli állományok találhatók. A védett területeken túl figyelembe kell venni a Natura 2000 által érintett vidékeket, az ökológiai folyosókat, mint természeti területeket is.
Kiemelte a társadalmi tudatosság fokozását, a természetvédelmi célok elérése érdekében.
A természetvédelem erdészeti stratégiája legfontosabb célkitűzései között szerepel az erdők biológiai sokféleségének és az ökológiai rendszernek a megőrzése, a közjóléti és kulturális funkció betöltése, a társadalmi igények kielégítése.
A NEP tartalmazza a természetvédelmi szempontokat is, a biodiverzitás megőrzését, a természetközeli erdőgazdálkodás bevezetését, valamint az erdők és az ültetvények elkülönítését. A célkitűzéseik között szerepel a természetes folyamatok szabad érvényesülésének biztosítása, a természetvédelmi erdőkezelés, a természetközeli erdőgazdálkodás elterjesztése.
Számukra nem a módszer, hanem a célrendszer az elsődleges, ami a természetvédelem.
Elmondta, hogy a Natura 2000 területek hazánk 21 százalékát érintik, ugyanakkor a hazai védett területek 90 százaléka a Natura 2000-be tartozik. A Natura 2000 területek 37 százaléka (715 e hektár) erdő. Felhívta a figyelmet, hogy a Natura 2000 nem egyenlő a védett természeti területtel.
A Natura 2000 területekhez kapcsolódó támogatások az EU Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapjára támaszkodnak, melyek egy részéhez sajnos az állami szektor nem férhet hozzá. A NFT II. Környezetvédelmi Operatív Program pályázati forrásai viszont elérhetőek az erdőgazdasági társaságok számára is.
Fontos cél az erdei iskolák fejlesztése. E téren többek között épületek, bemutató eszközök, terepi és tantermi eszközök beszerzésére nyílik lehetőség.
Az NFT II. Regionális Operatív Program keretén belül a természet a társadalomért cím alatt az ökoturizmus támogatására vannak források, oktatási központok, tanösvények, lovasturizmus fejlesztésére.
Az erdőgazdálkodás és a természetvédelem együttműködési területeit áttekintve a főosztályvezető kiemelte a két terület szempontjainak összehangolását, a finanszírozás oldaláról pedig a támogatás és a kártalanítás területén való együttműködést.
Hangsúlyozta a közös tájékoztatás fontosságát, valamint az együttes lobbi-tevékenységet.
Végezetül megállapította, hogy az állami erdők kiemelt feladata a társadalmi és közcélok szolgálata, a növekvő társadalmi igények mellett. Leszögezte, hogy a társadalom egyre inkább az erdők természetvédelmi és közcélú funkcióit hangsúlyozza.
A kihívások és megoldandó kérdések között ismét kiemelte a közös természetvédelmi és erdészeti kommunikációs stratégia és PR megteremtését.
A ForestPress kérdésére, hogy milyen kutatásokon alapul az a megállapítás, miszerint a társadalom egyre inkább az erdők természetvédelmi és közcélú funkcióit hangsúlyozza, a főosztályvezető elmondta, hogy ezt a NYME által az ÁPV RT számára készített erdészeti stratégiából idézte. Kifejtette, hogy a PR terén meg kell valósítani a minisztériumok közötti, valamint a társaságokkal és a regionális közösségekkel is az összehangolt együttműködést.
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az Európai Unió egy rendszerben „gondolkodik”, nem külön agrár- és természetvédelmi tárcában. Ahol tudunk, ott együtt kell működnünk.
Barkóczi István, a SEFAG ZRT vezérigazgatója hozzászólásában kifejtette, ők nem tehetnek arról, hogy részvénytársasági keretek között dolgoznak. A társadalmi elvárásokat számukra az Állami Erdészeti Szolgálat közvetíti, üzemtervek formájában. Elmondta, hogy a működési területükön illetékes Duna-Dráva Nemzeti Parkkal, a „tő mellett” nagyon jó az együttműködésük. Megjegyezte, az erdészek tevékenységének köszönhető, hogy napjainkban ilyen magas arányt tesznek ki a védett területek. Felhívta a figyelmet arra, hogy a társaságok éppen a hátrányos helyzetű, a perifériára szorult települések lakóinak biztosítanak megélhetést. Véleménye szerint a társadalom és a gazdaság igényeinek szembeállítása mesterséges. Utalt arra is, hogy a vágásérettségi kor megemelése, a természetes felújítás erőltetése milyen nehéz helyzeteket okozott. A természetvédelem és a faanyag hasznosítás dilemmájaként hangsúlyozta, hogy egyetlen m3 kitermelhető faanyagról sem mondhatnak le energiaínséges napjainkban. Felhívta a figyelmet arra, hogy amikor egy olyan cikket publikálnak, amelyben a szakmát támadják, akkor ne feledkezzenek meg arról, hogy a gazdálkodóknak nemcsak az eredményességben, hanem családok, emberek megélhetésében is kell gondolkodniuk.
A vezérigazgató összefogást javasolt, mert mint mondotta, erdőgazdálkodók nélkül természetvédelem sem lehetséges.
A főosztályvezető válaszában elmondta, hogy a nemzeti parkok kezelésében csupán 27 e hektár rossz erdő van, és nem az erdők átvétele a fontos, hanem azok jó kezelése. Leszögezte, hogy az erdőket az erdészeknek kell kezelniük.
(A beszámoló folytatása következik.)