ForestPress fotók
2013. március 3. - SILVA NATURALIS - A folyamatos erdőborítás megvalósításának ökológiai, konzervációbiológiai, közjóléti és természetvédelmi szempontú vizsgálata 2013. február 20-ai konferencia hetedik előadója Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt termelési és természetvédelmi főmérnöke volt.
A szakember történelmi áttekintéssel kezdte, és rámutatott, hogy a szakmai hagyományoknak is fontos szerepük van egy-egy erdőkezelési módszer alkalmazásával kapcsolatban. A Pilisi Parkerdő olyan társaság, ahol hagyományai vannak a természetszerű erdőgazdálkodásnak. Az Erdőanyai szálalóvágás 1954-ben indult. A Visegrádi Erdészetnél ötezer hektáron kezdődött a szálalás.
A társaságnál a felújítások hetven százaléka természetes, mageredetű. Ez azt jelenti, hogy az őshonos fafajok alkotta állományokban ily módon újítanak föl.
Megváltozott szemléletet jelent a parkerdő és közjóléti gazdálkodás is. A stratégiai célok a Parkerdő gazdaság 1969-es megalakulásakor változtak meg.
A Pro Silva mozgalom külföldi (1989) és hazai megalakulása (1999) is fontos mérföldkő volt szakmai szempontból.
Az elmúlt évek társadalmi elvárásai is a folyamatos erdőborítás megvalósítása irányába késztették a társaságot.
A cégnél jelenleg 4574 hektáron szálaló, 4205 hektáron átalakító és 7109 hektáron faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódban kezelik az erdőt. Ez a csaknem 16 ezer hektár 27 százalékát teszi ki az összterületnek. Van olyan erdészet, ahol a folyamatos erdőborítás eléri az ötven százalékot is. Ebből az következik, hogy az országosan ilyen kezeléssel művelt erdők egyharmada a társaságnál van.
Ezek elsősorban a hegyvidéki erdőkben találhatóak, de vannak így kezelt állományok a Duna menti kőris-szil ligeterdőkben is.
Hangsúlyozta az előadó, hogy az erdőtervezés során nem vonulhat háttérbe az erdőgazdálkodó, hanem szorosan együtt kell működniük.
Az erdőtervezés során elsősorban a szálaló üzemmód esetében nagyobb erdőrészeket alakítottak ki. Az új erdőrészleteket meg kellett feleltetni a feltártságnak és a fakitermelési gravitációs irányoknak.
A szakember ezúttal is kifejtette, hogy ezeket az erdőrészleteket sokkal nehezebb leírni. A fakészlet leltárhoz a jelenlegi módszer szerint hektáronként egy-egy ötszáz négyzetméteres mintakörön felveszik az állomány élőfakészletét.
A szálaló erdők létrehozását a terepi adottságok nem mindenütt teszik lehetővé. A harminc százaléknál meredekebb lejtők esetén a közelítés nem oldható meg.
Átalakító üzemmódot ott jelöltek ki, ahol vágásterület nélkül nem lehet hozzáférni a faanyaghoz.
Összefoglalásában hangsúlyozta a vadállomány még szigorúbb szabályozását, hisz’ ezek a területek kiváló élőhelyeket jelentenek a vad számára, így különösen csábítóak számukra.
Gazdasági számításaik alapján kijelenthető, hogy a szálaló üzemmód nem kevésbé gazdaságos, mint a vágásos, sőt némi többlet figyelhető meg.
Javaslatot tett a főmérnök „átmeneti üzemmód” bevezetésére, amely azon területeken volna gyakorolható, ahol nem lehet szabályos szálalást folytatni. Ezekben az állományokban néhány tized hektáros vágásterületekkel kezelnék az erdőt.
A folyamatos erdőborítás sikeres bevezetésének alapfeltételeit a következőkben fogalmazta meg: a szakemberek megfelelő felkészítése továbbképzésekkel, a vadállomány szigorú keretek között tartása, a gazdálkodónak kulcsszerepet kell vinnie a tervezés során, nagyon fontos a finomfeltártság növelése, a megfelelő fakitermelési technológiák alkalmazása.
Előadását Madas László „aranymondásával” zárta: Az empíria az egyetlen lehetőség arra, hogy az ember belássa tévedését, és ne restellje utána igazítani saját óráját a természetéhez. (z.)