ForestPress fotók
2013. február 27. - SILVA NATURALIS - A folyamatos erdőborítás megvalósításának ökológiai, konzervációbiológiai, közjóléti és természetvédelmi szempontú vizsgálata 2013. február 20-ai konferencia hatodik előadója Standovár Tibor, az ELTE Növényrendszertani, Ökológiai és Elméleti Biológiai Tanszék egyetemi tanára.
Bevezetőjében a Pro Silva Hungariae tudományos tanácsa elnökeként arról beszélt, hogy missziójuk a szemléletformálás, közvetlen tudományos tevékenységet nem folytatnak.
Beszámolója az egyetemen két évtizede működő kutatócsoport tevékenységéhez kapcsolódott.
Olyan ismereteket igyekeznek gyűjteni, amelyek mind az erdőgazdálkodási gyakorlat, mind a természetvédelem számára hasznosak.
Gondolkodásukat alapvetően a biológiai értékek szem előtt tartása határozza meg: azok az erdei élőlények és a belőlük felépülő közösségek, melyeket szeretnénk hosszú távon fenntartani és megőrizni hazánkban, ezek eredetileg az evolúció során olyan környezetben való tartós fennmaradáshoz alkalmazkodtak, amelyeket azonban természetes bolygatások alakítanak. Kiépítették a válaszjel-készletüket, amely dinamikai folyamatokkal reagálnak, milyen erdőszerkezeti sajátosságok alakulnak ki, s ezen fajok fenntartásával, megőrzésével kell foglalkoznunk.
Ez az elv Észak-Amerikából indult ki. Az alapvető argumentum a biológiai egyensúly.
Nagy nehézséget jelent, hogy a legtöbb erdőféleséghez már hiányoznak a természetes referencia állományok. A legkevésbé változott állományok, a bükkösök szolgáltattak ezekhez a vizsgálatokhoz viszonylag jó referencia állományokat.
Egy másik nehézséget az időtényező okozza, hisz’ az átlagos emberi életet messze meghaladó időkről van szó.
Vizsgálataik kiterjedtek többek között a kezeletlen erdők megfigyelésére, a kezelt és a kezeletlen erdők összehasonlítására.
Ezekhez kiváló terepet találtak az erdőrezervátumokban, ahol a finomléptékű faállomány-dinamikai folyamatok vizsgálatára nyílik lehetőség. A tér- és időbeliség mintázatának a megismerése a cél, amely fontos háttér-információkat szolgáltat a folyamatos erdőborítással kapcsolatos vizsgálatokhoz.
Fontos volt, hogy eltérő használattörténeti rezervátumok spontán dinamikáját vizsgálják. Például két hazai rezervátum, a bükki és a kékesi összehasonlításával már kimutathatók a dinamikai különbségek.
A kezelt és a kezeletlen erdők élőlénycsoportjai gazdagságának összehasonlítását végezték el.
Egy-egy ilyen vizsgálat adhat majd választ, például olyan kérdésekre, hogy bizonyos erdőrészletekben mennyi holtfa és milyen eloszlásban kívánatos.
Vizsgálták többek között a fahasználatok hatását is: a biotikus és az abiotikus változásokat, a talajnedvesség és a tápanyagforgalom alakulását, a lágyszárúak viselkedését, valamint az újulat megtelepedését és fejlődését.
Vizsgálták a Királyréti Erdészetnél a különböző lékek esetében a besugárzás erélyét, az újulat és lágyszárúak viselkedését: a beavatkozás előtt és után.
Az előadó emlékeztetett, hogy a lékekkel kapcsolatosan (méret, alak) a szakirodalom nagyon sok kutatásról számol be.
Kérdés, hogy a vágásos gazdálkodásnál megszokott elegyarányok miként fognak alakulni.
Külön téma lehet, hogy a klímaváltozás feltételezett hatásaihoz miként viszonyul majd a változás. Akárcsak a nagytestű növényevőkkel kapcsolatos tapasztalatok és megállapítások.
Alapvető fontosságú, hogy a változásokat igazgatási szempontok szerint miként lehet kezelni. Az bizonyosnak látszik, hogy a vágásos üzemmódban használatos erdőtervezési technológia nem lesz alkalmas az új szemléletű erdőkezelésnél.
Jelenleg a leginkább neuralgikus területnek az átalakító üzemmódban kezelt állományok számítanak.
A szakember szerint a legfontosabb kérdés, hogy a jelenlegi vadsűrűség mellett az átalakítás milyen mértékben lehet sikeres.
Nagyon lényeges szempontként vetette fel az ökonómiai feltételeket is.
Miként viszonyul mindehhez a természetvédelem? - tette föl a kérdést. – Alapvető, hogy az erdő természetessége hogyan alakul. Nagy dilemma, hogy egyáltalán az évszázados vágásos erdőkezelés után az állományok visszaalakíthatóak-e természetes erdőkké?
Az előadó leszögezte, hogy általánosan üdvözítő eszközként a folyamatos erdőborítás nem fogadható el a természetvédelem számára. Az egyes területekhez konkrétan kapcsolódó célokat érdemes kitűzni, általános előírások megfogalmazása érzéketlen az adott lokalitással kapcsolatban megfogalmazott természetvédelmi célokhoz. (z)