Fotó: Greguss László Géza
2013. március 4. - Évnyitó alkalmat tartott az Országos Erdészeti Egyesület Közönségkapcsolatok szakosztálya 2013. február 28-án. Az MTVA gyártóbázisának megtekintése után a program a HM Budapesti Erdőgazdaság központjában folytatódott, ahol a tanácsteremben Horváth Dénes vezérigazgató és Keresztes György vezérigazgató-helyettes köszöntötte a szakosztály tagjait. A vezérigazgató rövid tájékoztatást adott a hazai erdészeti társaságok közül talán a leginkább sajátos körülmények között dolgozó gazdaságról. Elmondta, hogy a társaság mintegy 32.000 hektár erdőterületen folytat erdőgazdálkodást. A gazdálkodási, védelmi és egyéb feladatokat az ország eltérő éghajlati és talajadottságú régióiban működő erdészeteik – Buják, Lovasberény, Süttő, Uzsa, Táborfalva – látják el. A gazdasági célt szolgáló erdők közel 12.000 hektárt tesznek ki. A fennmaradó területek természetvédelmi illetve zömében honvédelmi célokat szolgálnak.
Ezt követően Kapuvári Gábor, az MTVA kiemelt szerkesztője tartotta meg előadását a sajtó és a kommunikáció napjainkban zajló, mondhatni forradalmi változásairól. Emlékeztetett, hogy immár a negyedik nagy kommunikációs változást éljük át, kezdve a beszéd, mint jelrendszer kialakulásától, a következő a Guttenberg-galaxis megalapítása vagyis a nyomtatás föltalálása volt. Ennek azért volt nagy jelentősége, mert az információt kibocsátó és a befogadó elválasztható volt egymástól időben és térben. A harmadik az információ szállítás, közvetítés számára nem számított a távolság többek között a távíró föltalálása után.
Napjainkban viszont a Guttenberg-galaxis végnapjai sejlenek föl. Már a mi életünkben drámai mértékben csökken a nyomtatott sajtó. Újságok szűnnek meg, előfordult, hogy San Franciscóban nem jelentek meg napilapok. Az olvasás nem szűnik meg, csak a papír alapról a képernyőre terelődik át. A szépirodalom aránya minimálisra csökken. A mai gyerekek csak akkor olvassák el az Egri csillagokat, ha gyermekrablással, várfogsággal és tömeggyilkossággal vezetik föl nekik. A mai gyerekeket már nehéz arra rávenni, hogy maguk alkossanak saját világot az olvasmányaik alapján. Kész, lehetőleg mozgó képeket igényelnek.
Ezek után tért előadásának igazi tartalmára, amit Fagyi járdán címmel illetett. A tudományos címe az lett volna, hogy Szubliminális interakciók. Ami elég ijesztően hangzik.
Ez az a terület, amely – elsősorban akaratunk ellenére – nagy fejlődésnek néz elébe.
Az előadó az élet fogalmát is a hírből vezette le. Szerinte, ahol nincs hír, ott megszűnik az élet. Ha az ősember nem szerzett hírt, kapott információt a mamutok váltójáról, akkor éhen halt. Ha nem kapott hírt arról idejében, hogy a szomszéd, konkurens horda támadást indított ellenük, akkor azért halt meg. A XX. századra a híréhség oly módon vált mindennapi szükségletté, hogy Atlantában egy úr először egy kábelcsatornát alapított az emberek hírigényének kielégítésére. Adjunk az embereknek 24 órában híreket: ez volt a jelszava a Cabel News Network-nek, vagyis a CNN-nek.
Ez odáig „fejlődött”, hogy a második Öbölháborút már szinte közvetítette a CNN. A „csúcs” pedig az volt, amikor a rakétákra szereltek kamerát. Mindezt a néző fotelből követhette.
Akkor telt be a pohár, amikor az amerikai hadsereg egy helikopteres rakéta-bemutatót tartott a sajtónak. A feladat teljesítése után a gép visszatért, leszállt, a pilóta pedig végignézett az összesereglett újságírókon. Azok döbbenten vették észre, hogy a helikopter összes gépfegyvere is automatikusan követte a pilóta tekintetét, és pásztázta az újságírókat.
A háborús közvetítéseket korlátok közé szorították, de a legújabb médium, az internet egyelőre minden megszokott határt ledönt. Ez az új felület azt eredményezte, hogy az újságírói szakma speciális helyzete, szakosodása megszűnt. Ma már mindenki lehet újságíró (blogger) és fotóriporter.
Ma már egy mobiltelefonnal közvetíthetővé vált egy diktátor akasztása. Nem az élesség, a képalkotás a fontos, hanem az információ gyorsasága az elsődleges.
Korábban, aki egy sajtóterméket akart alapítani, annak nagyon sok pénzt kellett befektetnie. Ma már egy számítógép megvásárlásával szinte ugyanezt megvalósíthatja bárki az interneten. Nyilván ebből a sokaságból is ki fog emelkedni az, aki a leggyorsabb, a leghitelesebb, a leginkább olvasmányos.
De miért is „fagyi a járdán”? A reklámiparban elterjedt egy kvázi kísérlet arról, hogy a vetített filmben egy kockát kicseréltek coca-cola reklámra. Amit észre sem vett a néző, de a vásárlás megugrott a hatására. Ám ez a kísérlet soha nem zajlott le. Annak ellenére minden hirdető erre a szubliminális szférára utazik.
Visszatérve a járdára, az Algida fagylaltgyártó cég matricákat ragasztott az aluljáró a padlójára. Az emberek eleinte kerülgették, óvatosan átlépték, vigyáztak ezekre. Ezáltal az Algida nevet megjegyezték. Ez volt az egyik első gerilla-marketing.
A BMW híresen szemtelen marketing kreatívjai egyik évben egész oldalas hirdetésben gratuláltak az Audinak, hogy elnyerték Dél-Afrika legjobb gépkocsija címet… Aki pedig gratulál, az abban az évben a világ legjobb gépkocsija címet kapta. A kreatívok feladata az volt, hogy ne ejtsenek egy szót sem magáról a gépről, a teljesítményéről. Ekkor születtek meg azok a BMW-reklámok, amelyeken a Jaguár visszafelé „fut” gépkocsi orrán, s a BMW „orrába” karikát applikáltak, hogy bikaerősnek lássuk. Természetesen nem hiányozhattak a szexre épülő BMW-reklámok sem. A képi megfogalmazásnak sajátos területe a kétértelmű fotók megkomponálása, ismét az erotika hatására építve.
Azonban a direkt reklámokkal szemben már érzéketlenekké váltunk, ezért izgalmas mini történetekbe rejtik az üzeneteket.
Ma már a reklámok közötti műsor azért fontos, hogy ott tartsa a nézőt a következő reklámblokkig. A hírek pedig vérről, bűnözésről, horrorról szólnak.
A szakember a jövőt az internetben látja, hisz’ már a Newsweek sem jelenik meg papír formátumban. (z.)