ForestPress fotók
2013. május 27. – A 70 éves Mátyás Csaba akadémikus köszöntése Kámonban
Mondhatnánk, hogy a tudós visszatért az origóhoz, az első munkahelyéhez, a Kámoni Arborétumba, de nem pontos a mondat, mert mint megtudtuk, nem ez volt az első munkahelye. Barátai, munkatársai, tanítványai és tisztelői konferenciával köszöntötték Mátyás Csaba professzort hetvenedik születésnapja alkalmából az Erdészeti Tudományos Intézet Kámoni Ökoturisztikai Központjában, vagyis az Arborétumban. Ott, ahol szakmai pályafutásának első jelentősebb szakaszát töltötte.
Bondor Antal professzor emeritus a pályatársat, a kollégát, a barátot köszöntötte. Az életúton az érettségi, a diploma, a házasság cövekei után a hetvenedik születésnap is ilyen cövek. A születésnapoknak külön „fejezet” jár: egy ideig rá sem hederítünk, ám az első rácsodálkozás az ötvenedik. Vége az első félidőnek. Ezután a hetvenedik és a többi. Ezt szokták összegző életkornak nevezni. Ilyenkor szokták mérlegre tenni, hogy mit végzett az ünnepelt. Mit adtak a munkahelyüknek, az ágazatnak, a kiemelkedők pedig mit tettek azért, hogy a magyar erdészeti kutatás és a magyar erdészet presztízse nemzetközi szinten is jobb legyen.
Mátyás Csaba az erdészet és a kutatás iránti elhivatottságát a génjeiben hozta magával. 1967-ben végzett, és még abban az évben az ERTI Sárvári Kísérleti Állomására került tudományos kutatóként a magvizsgálati labor vezetőjének. Olyan munkatársak közé került, akiknek a nevét arany betűkkel írják az erdészeti kutatás és erdőgazdálkodás történetében. 1968/69-ben ismertem meg, amikor már fogadhattunk kutatókat Nyugatról. A magplantázzsal kapcsolatos IUFRO munkaértekezlet volt, ahol többek között Mátyás Csaba is szerepelt. Az egyik külföldi megjegyezte: ezek intelligens, művelt emberek. Elgondolkoztam: Milyen képzetük lehetett a 25 éve vasfüggöny mögé zárt országról? – emlékezett az előadó.
A későbbiekben Mátyás Csaba átkerült a soproni Alma Materhez. Próbálta tartóztatni, de nem lehetett. Ott, pedig a későbbiek során megalapította a Környezettudományi Intézetet.
A pályafutása során 1987-ben megvédte a nagydoktoriját, 2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 2010-ben a rendes tagjává választották. Két évet töltött az USA-ban és Kanadában tanulmányúton. Az egyetem dr. honoris causae címmel tüntette ki. Mátyás Csaba tanárember, megadta neki az Isten, hogy a tudását, mint a földműves a magot, elvesse.
„Ember lenni mindég, minden körülményben” – ez a vezérelve, amit nem volt mindig könnyű dolog megtartani. Vannak, akik a tekintélytiszteletet az állandó fejhajtásként értelmezték. Mátyás Csaba viszont mindig az igazság megmondását választotta.
Munkatársaitól, tanítványaitól lehetetlent soha nem kért, de a majdnem lehetetlent igen. Ám mindig ott állt és segített.
Iskolát teremtett a genetika és a klímakutatás terén.
Bondor Antal Áprily Lajos: Túl ötven erdőn... című versével zárta köszöntőjét. (Z.)