Fotó: Antli István
2013. június 4. - Szent Hubertus-mise Tamási – Miklósvári parkerdő A szentbeszéd a Tamási Trófea Vadgasztronómiai Fesztivál keretében 2013. június 1-én, szombaton 10 órakor kezdődött Szt. Hubertus misén hangzott el a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. Parkerdejében.
A misét celebrálta: Hegedűs János plébános, helynök, Tamási
A misén szentbeszédet mondott: Dr. Mészáros István Szent Bölcsességről nevezett titeli c. prépost a Szent István herma és az ereklyék őre, Kalocsa
Főtisztelendő Helynök Úr!
Polgármester Úr!
A Magyar Fejlesztési Bank Zrt. Képviselői!
A Gyulaj Zrt. nagyrabecsült Vezérigazgatója és Munkatársai!
Krisztusban kedves Testvérek!
A tavalyi rendezvény sikerén felbuzdulva most is örömmel jöttünk Tamásiba, a természetnek ebbe a templomába, a VII. Trófea Vadgasztronómiai Fesztiválra: családok, barátok, sok-sok jószándékú, a természetért tenni akaró ember találkozik egymással, fog kezet és tapasztalja meg az összetartozást, a közösséget, végsősoron Isten jelenlétét, aki maga a Közösség. Hálás vagyok Gőbölös Péter úrnak, a Gyulaj Zrt. vezérigazgatójának, hogy itt lehetek. Ettől az örömtől hevülve most 90 percben szeretném összefoglalni, majd egy újabb másfél órában kifejteni, hogy a Katolikus Egyház mennyire szívén viseli a teremtett világ védelmét. Korábban is említettem már – kevesen tudják, ezért kell ismételni – hogy a közelmúltban Magyarország is otthont adott egy magas szintű, a teremtésvédelemért felelős európai püspökök és püspöki konferenciák megbízottai rendezvényének, sőt XVI. Benedek emeritus pápa egyik béke világnapi üzenetének alapgondolata egyenesen az volt: „Ha a békére törekszel, védd a teremtett világot!”
Mostani szentatyánk, Ferenc pápa, aki újabb és újabb pozitív töltésű meglepetésekkel szolgál a világnak, ugyanezen az úton halad, úgy gondolom elég utalni név-választására: Ferenc, az Assisi, aki az ökológia művelőinek védőszentje. Reménykeltő, ha ebben is egyet tudunk érteni: egyháziak és világiak egyaránt. Sajnos azonban, időről-időre sebeket is kell gyógyítani, kérem engedjék meg, hogy – lehetőségeimhez mérten – papként most ezt tegyem. Sokan emlékezünk a Magyar Hírlap március 19-i számában megjelent, Lázin Miklós András Erdei lopók című írására.
A magyar erdőket szakszerűen gondozó, az immár több mint kétszázharminc éve szervezetten képzett erdésztársadalmat pofozták le. De az erdésztársadalom sokkal különb annál, hogy vitatkozzon. Folytatja értékes munkáját, ami inkább hivatás – és ezt mi őszintén nagyrabecsüljük, megköszönjük.
Kedves Testvérek! Örültem a mai nap mottójának is, így kezdődik: „Együtt az erdőben...” Nagy nevelő az erdő. Amellett, hogy megújuló nyersanyag, kiválóan tanítja a ma emberét arra, hogy lássa, létezik olyan gazdálkodási mód, mely nem teszi tönkre a gazdálkodás tárgyát, az erdőt; azt az erdőt mely nem csak egy természeti erőforrás, hanem egy ökológiai egység, egy csodálatos életközösség. Számtalan lehetőséget kínál az élményszerzésre a gyerekek, a jövő nemzedékei számára. Olyan csodálatos tér ez – az én olvasatomban egyenesen templom – ahova ha belépünk, minden irányból ingerek érnek. Minden érzékszervünk aktiválódik, az emberi szervezet egy másállapotba kerül, befogadóvá válik. Befogadóvá az érzésekre, új ismeretekre, gondolatokra, a bennünket körülvevő valós világra, barátságra, szeretetre, az áldott békére – amire olyan nagy szüksége van ennek az agyonhajszolt világnak. De ilyen tiszta források, mint az erdő, csak akkor lesznek, ha lesz az erdészeti és vadgazdálkodási szakmára mindig is jellemző hosszú távú szemlélet és komplex gondolkodás, olyan, mint ami Gyulajban megvan.
Krisztusban kedves Testvérek! Nagyrabecsült erdész és vadász Kollégák! Ezen a hubertus-misén szabad legyen újra megismételni a Katolikus Egyház azon tanítását, hogy minden élőlény és élettelen jelenség, az egész világegyetem Isten teremtménye. Ezt az jándékot pedig, mindenkinek elengedhetetlenül tiszteletben kell tartania. Azért vagyunk most itt, hogy ebben a meggyőződésben megerősödjünk és fiataljainkat is erre tanítsuk. Az lehet, hogy a környezeti nevelés fogalma, a szóhasználat maga Nyugat-Európából átvéve az 1990-es években honosodott meg Magyarországon, de gyakorolni mi sokkal régebb óta gyakoroljuk. Féltékenyen őrizzük az erdőt, ami nem csak tiszta természet, hanem kultúr- és gazdasági térség is egyben, és mi folyamatosan jelen vagyunk, otthon vagyunk benne. Alapvető közösségben az ott élő többi teremtménnyel, közösségünket pedig Isten kegyelme és szeretete hozza létre, amely mindenkire egyformán árad. Ne hagyják bántani, elveszni az erdőt, benne a vadat, és a kettőjük harmóniáját! Amen. Dr. Mészáros István s.k., Szent Bölcsességről nevezett titeli c. Prépost, a Szent István herma és az ereklyék őre