ForestPress fotók
2013. június 3. - A STIHL Családi Napja Biatorbágyon Dramaturgiailag jól kitalált effektusokkal indult a STIHL Timbersports Show a budaparki központban, a logisztikai bejáratban kialakított színpadon: Juhász István világbajnoki helyezett beindította a tuningolt óriás Stihl-motorfűrészt, amelynek eget verő hangjára mindenki felkapta a fejét és jobbnak látta megnézni a hang forrását is.
A hangfalakból pedig közben ömlött az AC/DC acélosan kemény zenéje. Igazán ütősre és amerikásra sikerült a belépő.
Bakon Gábor cégvezető köszöntötte a megjelenteket és átadta a porondot a nap igazi hőseinek, a Szeremley Csaba által menedzselt STIHL Timbersports Kupa versenyzőinek.
Bemutatta versenybíró társát, Nagy Botondot, aki szintén nemzetközi szintű versenyző, és Erdélyből jött az anyaországi nyitó bajnokságra.
Következett a sorsolás, amelynek alapján a versenyzők megkapják azt a rönköt, amin a versenyt kezdik.
Tizenegy versenyző került be az I. magyar STIHL Timbersports Kupa döntő versenysorozatába:
Ollé Péter, Pankotai Zoltán, Bozsó Zoltán, Tarjányi Mihály, Bakó András, Gerőcs János, Hurta József, Strubel József, Gyapjas Norbert, Rittlinger Róbert és Juhász István.
A sorsolás után átvehették a nylon fóliába burkolt, megszámozott, 32 cm átmérőjű rönköket, és megkezdődött az első versenyszámhoz a fa előkészítése.
A hasadás megelőzésére a rönköket mindkét végükön szögekkel erősítik meg, majd fejszével kialakítják a lábnak szolgáló vízszintes felületet, és előrajzolják a vágási irányokat.
Az első versenyszám az angol elnevezés szerint az „Under hand” vágás fejszével, ami azt jelenti, hogy az állványra befogott rönkre felállva, azt ketté kell vágni.
Előírás, hogy két oldalról kell a vágást végezni, és természetesen időre. A két versenyző egymás mellett angol vezényszavakra, visszaszámlálással kezdheti. A hat tagú zsűri pedig méri az időt és figyeli a végrehajtást.
A zsűri a NymE EMK hallgatóiból verbuválódott.
A két versenyző által teljesített időeredményt a színpad két oldalán elhelyezett digitális kijelzők mutatták.
A versenyzőknek lehetőségük van a fejsze „kenésére”, a minél hatékonyabb vágás elősegítésére.
A következő forduló a „Standing Block”, ami egy függőlegesen befogott, állványon álló rönk kettévágását jelenti. Itt is van szintidő: kettő perc. Előírás, hogy az első fejszecsapást alulról kell indítani.
A borotvapenge élességű fejszék csak addig tartózkodnak „szabad levegőn”, azaz a tokon kívül, amíg kézben, használat közben vannak.
Ebben a számban egy versenyzőnek gyűlt meg a baja a rönkjével, túllépte a szintidőt, így nem kapott pontot.
A további versenyszámokban már csak a hat legjobb eredményt elért versenyző indulhatott: Bozsó Zoltán, Pankotai Zoltán, Gyapjas Norbert, Rittlinger Róbert, Strubel József és Juhász István.
A következő versenyszám a „Springboard”, a talán leglátványosabb, egyben a legveszélyesebb „mutatvány”. Mivel ez komoly előkészítést és újabb sorsolást igényelt, szünet következett.
Juhász István ismét beindította csodamasináját, és bemutatta, miként lehet néhány másodperc alatt levágni egy szeletet a rönkből.
A háttérben fölállított tartórönkök tetejére – mintegy három méter magasságban - egy toldalékot rögzítettek, amelyet ketté kellett vágni a versenyzőnek. Addig azonban föl kell jutni, de nem ám létrával vagy egyéb alkalmatossággal.
A megoldás a „Springboard”, amely egy másfél méter hosszú két összeragasztott deszkából kialakított, vasalt alkalmatosság, amelynek keskenyebb, vasalt végét a varázslatos gyorsasággal kivágott résbe helyezik. Ez a segédeszköz leginkább a szörfösök deszkáira hajaz, kellően rugalmas, erős és egyik felén dörzspapír csúszásgátlóval ellátott. Pillanatok alatt kell meggyőződni arról, hogy a kialakított rés megfelelő, kellően illeszkedik bele a deszka, és máris lehet felugrani rá, és folytatni a következő rés kialakítását.
Ebbe helyezik a másik deszkát és ugranak följebb. Erről a szintről már elérik a toldalék rönköt, kezdődhet a tényleges munka, a fa kettévágása. Itt három perc a szintidő. Ebben a számban ketten nem tudtak szintidőn belül teljesíteni, és túllépték a négy percet is.
Ez a versenyszám a fakitermelés „ősidejéből” származik, amikor még a hajkot és a döntővágást is fejszével alakították, végezték. Erre az artista mutatványnak is beillő attrakcióra a két méter körüli törzsátmérőjű, tőterpeszes óriásfák döntésénél lehetett szükség.
A szám jellemzően annyira igénybe veszi a versenyzőket, hogy a vágás végeztével a moderátor kérdéseire alig tudtak válaszolni, a légszomjtól alig jutva levegőhöz.
A versenyzők „pihenj, lábhoz-t” vezényelhettek a fejszéknek, és szerszámot váltottak. Következett az egykezes fűrész, amihez segítő dukál, aki súrlódást csökkentő folyadékkal keni a fűrészt munka közben.
A versenyzők 30 cm ívhosszúságú kezdővágást tehetnek a fűrész indításához.
A vízszintesen befogott rönkből kell egy szeletet levágniuk a küzdőknek. Ebben a versenyszámban Juhász István egészen kiváló, 15,32 másodperces időt ért el. Ketten „elvéreztek”, így már csak négyen folytathatták a küzdelmet: Gyapjas Norbert, Juhász István, Strubel József és Rittlinger Róbert.
Az utolsó forduló a „szérialánc” versenyszám volt, amely az egyetlen motorfűrészes szám. Ezt melegített, járó motorú géppel lehet indítani. Két szeletet kell levágni a rönkből, először felülről kezdve a vágást, majd a másodikat alulról indítva, megállás nélkül. A két szelet együttes vágására tíz cm áll rendelkezésre.
Elhangzik az indító felhívás, „Hands on the wood!” – Kezek a rönkön! – és máris kaphatják fel a földről a motorfűrészt.
Ezután már csak a pontok összesítése és az eredmény kihirdetése maradt hátra.
A gyermekkel érkezett vendégek sem maradnak program nélkül, mert az íjászattól kezdve a gépbemutatón át a „bikalovaglásig”, és az igazi kistraktor vezetéséig sokféle szórakozási lehetőség várta a kisebb-nagyobb csemetéket.
A STIHL-központ ideiglenesen átalakult a vidámpark és a játszótér egyfajta keverékévé, ahol az aprónép kipróbálhatta ügyességét és bátorságát.
A szakmai érdeklődők pedig „tárlatvezetés” során bepillantást nyerhettek a bázis raktárába is, ahol emelet magasságban sorakoznak az értékesebbnél értékesebb csodamasinák és alkatrészek. A vállalkozó kedvűeknek alkalmuk nyílt arra is, hogy kipróbáljanak igazi motorfűrészt, és megérezzék a gép sodrását, húzását, amikor a lánc belekap a fába.
Aki pedig megéhezett, betérhetett valamelyik sátorba, ahol több fogásos reggelivel, kürtős kaláccsal, langallóval és más finomsággal traktálták. Természetesen a szomjúhozók sem száradtak ki, erről üdítők, sörök és fröccsök gondoskodtak.
Az ebédidőt egy elemi felhőszakadás zavarta meg, de szerencsére amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is takarodott. Folytatódhatott a műsor, a színpadra szólították a döntő résztvevőit.
A végső sorrend így alakult: az I. magyar STIHL Timbersports Kupát Juhász István nyerte, második helyezett lett Strubel József, míg a bronzérem Rittlinger Róbertnek jutott.
A helyezettek a kupán és az érmen kívül pénzjutalmat is kaptak: Az első három helyezett a STIHL 100 ezer, 80 ezer és 60 ezer forintos vásárlási utalványát nyerte.
Pukkantak a pezsgők, és máris pezsgőfürdővé vált a színpad…
Kezdődhetett a fakorongok dedikálása.
Az idei STIHL Timbersports világbajnokságon részt vevő magyar csapatnak minden bizonnyal majd ők hárman alkotják a gerincét. (zé)
