ForestPress fotók
2013. június 24. - Tanulmányút Ausztriában és Németországban a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. jóvoltából. Hogy' szálalnak az osztrákok? A megérkezést és kölcsönös üdvözlést követően Johannes Josef Wohlmacher főerdőmester vezetésével elindultunk gépkocsikkal a Forstverwaltung des Stiftes Schlägl körletében található egyik erdőrészletbe.
Ott egy rövid történeti bevezető után a helyi erdőművelési célkitűzéseikről beszélt Wohlmacher úr, Heinz Reininger, a korábbi főerdőmester emlékoszlopánál.
Az 1218-ban alapított Stift Schlägl 6500 hektárnyi mai erdőterülete hosszú idő alatt „gyűlt össze”. Az apátsági erdőbirtokot egy kisebb adomány alapozta meg, melyet később a Rosenberg család ajándéka növelt. 1520-ban pedig vásárlással egészítették ki a mai nagyságú területre. 1890 óta pedig Attersee közelében van még egy másik, mintegy 800 hektáros erdőtaguk is.
Hosszú ideig az apátság számára az erdőnek nem volt nagy jelentősége, csupán a szükséges tűzi- és épületfát vették ki belőle. 1630 körül a Cseh-erdőben megjelentek az üveghuták, amelyek nagy tűzifaigénnyel működtek. Az erdőhasználatban a következő fordulópontot az 1789-es csatornaépítés hozta. Ez a faúsztató csatorna a hegység csehországi oldalán kezdődött, és közel száz éven át ezen szállították a tűzifát Bécsbe. A számítások szerint az évszázad alatt mintegy 8 millió köbméter fát úsztattak a császárvárosba.
1920 óta az erdőkezelést természetes felújítással végzik. Először az állomány szélén vágnak ki fákat, ahol megjelenik az újulat, majd később kiveszik az idős egyedeket, és keletkezik egy fiatalos sáv. 1960-ban Heinz Reininger főerdőmester - Wohlmacher elődje – áttért a szálaló erdőművelésre. Ennek lényege, hogy a szükséges fatömeget nem a terület, hanem az egyes fák méretei alapján termelik ki. A méretes egyedek kivétele után a kisebbeknek még marad idejük a növekedésre. Ahol egy vastag törzsű fát kivesznek, ott egy lék keletkezik.
Ezekben a lékekben kedvező feltételek esetén megjelenik a természetes újulat: a következő generáció. Megvizsgálták, hogy ez az újulat náluk mekkora mennyiségű. A szakintézet munkatársai megállapították, hogy 15 e db hektáronként. Az újulatra különböző hatással vannak a fölötte álló anyafák. Azon a részen, ahova a legtöbb fény jut, ott fejlődnek a leggyorsabban. Ebből adódóan „újulati kúpok” alakulnak ki. Ebben az újulat tömegben aztán bekövetkezik az egyedszám csökkenés. Húsz év alatt a 15 ezerből mintegy 4400-ra apad a számuk. Ezek közül csak 1000-1100 db magasabb öt méternél. Ez a mintegy ezer fiatal fa alkotja a következő generációt. Tehát nem csupán természetes újulat keletkezik, hanem bekövetkezik a természetes egyedszám csökkenés is. További következmény, hogy kitűnő minőségű utánpótlásra tesznek szert.
Az erdő művelése tehát az egyes törzsek kivételével történik, amivel a fenntarthatóságra törekednek. Egy-egy állományból nem vesznek ki többet, mint amekkora a növedék.
A fák kiválasztása különböző kritériumok alapján történik: egyrészt megvizsgálják, melyik fa sérült, másrészt, megnézik, hogy melyik egyed kivételével segítik egy másik növekedését. Harmadrészt, pedig ügyelnek az elegyarányra is, végül pedig az érett fákat választják ki.
Minden területre hatévenként térnek vissza. Hatévente hektáronként 40-60 m3 fát vesznek ki. A sérült fákat azért vágják ki, hogy a legjobb minőségű egyedeket tartsák meg.
Ezen a helyszínen például – mutat egy facsoportra Wohlmacher – láthatunk három lucfenyőt, egyikük egy újulat, amely majd megnő, a másik kettő idősebb egyed, az egyik gyenge. Itt jól látható, mit jelent az, ha kivágjuk az egyiket a másik segítése érdekében. Ha az erősebb idős fát kivágjuk a másik kettőnek ezzel segítünk a további fejlődésben. Az elegyfák, például a bükk, a talaj szempontjából fontosak.
A lucfenyő ideális vágásérettségi méretének meghatározásához Ausztriában egy ideálitipikus mérettáblázatot alkalmaznak. Ez átlagosan 56-60 cm-es átmérőt jelent. Ha jó minőségű, szép törzsű, magas értékű fáról van szó, abban az esetben ez a méret lehet jóval több is.
Ismeretes, hogy a lucfenyő a hangszerek kitűnő alapanyaga is. Ott a törzsátmérő nem számít.
Tehát, a gyengébb minőségű egyedeket minél előbb ki kell vágni, az átlagosakat 56-60 cm-es átmérőnél, míg a nagyon szépeknél nincs méretkorlát.
A bemutatót követően az elnök Hubert Katzlinger erdőmérnök, erdészetvezető gondjaira bízta a csoportot, és más helyszíneken folytatódott az erdőjárás. (z)
A Stift Schlägl erdők tulajdonjoga
A Stift Schlägl Kolostor erdei a Bajor-erdők dél-keleti folytatását képezik Ausztriában. Plöckenstein (1378 m), a magas Ficht (1337 m) és a Bärnstein (1077 m) a legkiemelkedőbb hegycsúcsai. Több mint 30 km hosszon határosak részben Bajorországgal és a Cseh Köztársasággal (a Sumava NP). Az erdőtulajdonra két nagyobb részben tett szert a kolostor. 1264-ben a kolostor a Rosenberg adományból az Iglbach és Klafferbach közötti területet kapta meg. A Klafferbach területet, északnyugaton, a bajor határnál Siegmund Zehrer vásárolta meg 1522-ben Hardek gróftól.
1890-ben Norbert Schachinger apát vásárolt a Hongar gerincén, Aurach és Attersee között mintegy 860 hektár erdőt, ebből 798 hektár még mindig birtokukban van.
Az erdőterületük jelenleg mintegy 6500 hektárt tesz ki. Ezzel az ausztriai kolostorok között a 6-ik helyet foglalják el a rangsorban.