ForestPress fotók
2013. július 2. - Tanulmányút Ausztriában és Németországban a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. jóvoltából. Milyen egy bajor elegyes erdő? Rainer Neumann, a burgebrachi kerület vezetője vett pártfogásába bennünket a nap további részében.
Mintegy félórás autózás után érkeztünk meg egy elegyes erdőbe, ahol erdei fenyő (50 százalék), bükk (25 százalék), tölgy (10-15 százalék) és lucfenyő (13-15 százalék) található.
Kerületében egy olyan erdőrészletet mutatott meg, ahol még messze vannak a fák a vágásérettségtől. Az erdőtörvény értelmében itt is fenntartható módon kezelik az állományt, tehát nem fogyhat a fakészlet. Az, hogy közben egyre öregebb az állomány, nem játszik nagy szerepet.
Kedvező tápanyag- és vízgazdálkodás jellemzi a területet. Az éves csapadékmennyiség 700-750 mm. Tíz évvel ezelőtt még csak 600 mm volt. Arra a kérdésre, hogy a globális fölmelegedés miben nyilvánul meg errefelé, a kerületvezető azt felelte, Közép-Európában ennek következtében több nyári és téli csapadék várható. De például ebben az évben, 2013-ban, májusban több csapadék esett, mint egyébként egész évben szokott. Ez okozta az árvizeket.
A változatos, dombos vidékre a 300-400 méter tengerszint feletti magasság jellemző.
A viharok miatti széldöntések sok gondot okoztak, a lucot jelentősen megtizedelte ez a kártétel. A kerületvezető szerint azonban, még ha nincs is nagyobb vihar, akkor is meglehetősen sok luc dől ki. A luc gyökerei ezen a talajon nem biztosítanak kellő állékonyságot. Mivel nagy kerületről van szó, az összes kidőlt egyedet nem tudják földeríteni, s emiatt várhatóan a rovarkártétel nagy lesz. Szerencsére a 15 százalékos luc elegyarány nem túl nagy, ezért megoldható lesz a fafajcsere. Helyükre jegenyefenyő kerül. Ezt sokan ellenzik, mert azt mondják, hogy ahol csak ennyi csapadék van, oda nem való a jegenyefenyő. Szerinte, ahol a luc megnő, ott a jegenyefenyő is megmarad. Egyébként, lassan egész Bajorországban fölváltja a lucot a jegenyefenyő. Ez megoldja a szúgondokat és a széldöntés-károkat is.
A nyolcvanas években a savas esők következtében még erdőpusztulástól is szenvedtek. Azóta sikerült az ipar káros kibocsátását „megszelídíteni”.
Napjainkban évente átlag 20 hektár jegenyefenyőt ültetnek - csoportos felújítás formájában - az erdészet területén. A többi fafajt nem kell ültetni, mert „megkapják ajándékba a természettől”, vagyis természetesen felújul.
A területen egyébként sűrű tölgyújulat látható mindenfelé. Ökológiailag ugyanolyan értékesnek tekintik a tölgyet is, mint a jegenyefenyőt. Az kevésbé érdekli őket, hogy a sokféleségnek a természetvédők örülnek, hanem a vadeltartó képesség növekedése a lényeges.
Az erdőkezeléssel igyekeznek minden érdeket – Natura 2000, lakosság, gazdaság – kielégíteni – hangsúlyozta a kerületvezető.
A 80 cm átmérő feletti fákat már nem vághatják ki, hanem benn hagyják az állományban.
Korábban a lágy lombos elegyfákat nem értékelték, ma ezeket is fontosaknak tekintik. Ez megegyezik az egyre erősödő természetvédelmi érdekekkel. E téren a nyilvánosság szerepe sem elhanyagolható – emelte ki Rainer Neumann. Arról a Bajor Parlament dönt, hogy egy-egy erdő védett vagy gazdasági célú legyen-e. Ahogy fogalmazott, a helyi lakosság nem akarja védettséget, hanem mindig csak a „messziről jött emberek” szorgalmazzák a védettséget. A gazdasági célú erdők teremtenek munkaalkalmat a helyieknek, s ez politikai szempontból is fontos tényező - hangsúlyozta.
A 2000 hektáros kerületéből 1400 hektár a vadászterület. Százhektáronként nyolc őzet lőttek. A vadászterületek között magánerdők is találhatók. A rágáskárokat – mint korábban már láthattuk – minden évben fölmérik, s a tapasztalataik szerint csökken a mértéke.
Korábban 50 km vadkerítés állt a kerületében, ma már csak 12 km-nyi húzódik. Fél-egyhektáros területeket kerítenek be. (z.)