2013. július 5. - Talán ez a kifejezés jellemzi legjobban azt az
élményt, amit a Muzsikál az erdő ötödik napján a Delelő kútnál Dés
András és Szokolay Dongó Balázs koncertjét hallgatva átélhettek. Több, mint száz ember tette meg azt a három kilométeres erdei sétát, ami a szurdokpüspöki iskola udvarától a Delelő kútig vezetett. A téma pedig mi is lehetett volna más, mint a fenntartható fejlődés, az ember és a természet kapcsolata és a fenntartható gazdálkodás. Aki hallotta már Szabó Lajos erdőmérnököt az erdőről beszélni, tudja, hogy szinte része a természetnek, eggyé válik vele és ő beszél a fák helyett, elmondja a bogarak „gondolatait” és az állatok álmait. S mindezt úgy, hogy észre sem vesszük és megtanuljuk a fák neveit, a távolban felreppenő madár nevét és természetét, vagy az alig hallható madárdal gazdáját. Itt is ez történt. A résztevők ráhangolódtak az erdei koncertre. A 10 éve Muzsikál az erdő-t járók már sejtik mi vár rájuk egy-egy ilyen helyszínen, de azért még őket is éri meglepetés, nem hogy az „újoncokat”.
A Diós patak völgyében, a Delelő kútnál egy hárs és egy gyertyánfa tövében, az erdei patak csobogása mellett már zenével várta Dés András és Szokolay Dongó Balázs az érkezőket. A hangulat, ami a koncerten volt a katarzis szóval jellemezhető. Talán a kiváló hangzás, talán a programsorozat közepére megért közönség, talán a kiváló zenészek, de lehet, hogy épp mindezek összessége hívta elő azt a hangulatot, amit Szokolay Dongó Balázs és Dés András „művészettörténeti esemény”-nek nevezett. Papír és toll, de még fotó és film sem adhatja vissza hűen azokat a mozdulatokat, amelyben a művészek együtt lélegeztek az erdővel. Zenélt a föld, az avar, zenéltek a levelek, zenélt a patak, és kísérte őket a két zenei kiválóság. A madarak elhallgattak és vélhetően azon töprengtek, hogy hogyan lehet az, hogy az ő koncerttermükben más is adhat ilyen kiváló dallamvarázslatot. Mert varázslat volt. Varázslat, amely elröpítette a civilizált embert a napi rohanásából, gondjaiból egy másik, - valaha már megélt - tiszta világba. Ahol békében élnek egymással az emberek, az állatok és a növények. A zene szárnyán szálltak, és talán azért ilyen messzire, mert az ember keltette zene része volt a természet csodájának. A harmónia megjelent és megjutalmazta az embereket. Megmutatta, hogy mit is tudhatnánk, ha újra helyre állna a régi rend és nem csak a magunk hasznára élnénk, nem gyűlölködnénk és ölnénk szóval és tettel, hanem együtt vállvetve haladnánk az úton. Együtt. Mint ahogy a Delelő kútnál együtt zenélt a föld, az avar, a levél és a patak csobogása Dés Andrással és Szokolay Dongó Balázzsal egy gyertyánfa és egy illatát ontó hársfa tövében. Mert erről szól a Muzsikál az erdő már tíz éve. Rita