ForestPress fotók
2013. július 7. - Tanulmányút Ausztriában és Németországban a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. jóvoltából. Hogy’ is néz ki Thüringiában az erdő hármas funkciója a gyakorlatban? Folytatva a beszámolót Volker Gebhard, a ThüringenForst igazgatója előadásáról, a szakember részletesen beszélt a rájuk bízott állami erdők kezeléséről, valamint a közérdekű feladatok megvalósításáról.
Az erdők hármas funkciója gyakorlatát a következők szerint valósítják meg:
Használati (gazdasági) funkciók terén: a fenntartható fakitermelés, haszonfa rendelkezésre bocsátása; vadgazdálkodás és a vad, mint erőforrás fenntartható használata; az erdő egyéb termékeinek termelése (az úgynevezett mellékhasználat, mint pl. a karácsonyfa-termelés); munkahelyek és jövedelem biztosítása; részvétel erdészeti és faipari együttműködésben (cluster); nyereség biztosítása az erdőtulajdonosoknak.
A védelmi funkcióknál: klímavédelem (szén-dioxid megkötés); vízvédelem; talajvédelem, erózió elleni védelem, emlékművek megőrzése; természetvédelem, biodiverzitás védelme, a fajok és az élőhelyek védelme; a kibocsátás elleni védekezés (zaj- és porszennyezés).
A közjóléti funkciók terén: az egészség, a pihenés, a test és lélek lazulásának a biztosítása; természeti élmények nyújtása; erdőpedagógia, művészet és képzés; turizmus; erdőesztétika; sporttevékenységek az erdőben.
A gazdasági tevékenységről részletesebben:
Az erdészeti és faipari szektor a rendszerint szegényebb vidéki területeken 40 ezer teljes munkaidős foglalkoztatást biztosít, ezzel a legnagyobb vidéki munkaadó.
Minden száz köbméter fa 1,2 munkahelyet biztosít.
Amint arról már esett szó, a legnagyobb faanyag tartalékok a kicsiny magánerdőkben találhatóak. Tervet dolgoztak ki, hogy a jelenlegi hektáronkénti 3 köbméteres évenkénti mennyiséget 6 köbméterre növeljék. Mintegy 120 ezer thüringiai élvezi az erdőtulajdonának a gazdasági hasznait.
Minden köbméter fa, amit Thüringiában termelnek ki és dolgoznak fel, a feldolgozási láncban további legkevesebb 110 € adóbevételt generál.
Az itt kitermelt faanyag 90 százalékát Thüringiában dolgozzák fel.
A thüringiai erdészet és faipar éves adókitermelése eléri a 250 millió €-t.
A ThüringenForst tevékenységi területei:
- az állami erdőgazdálkodás
- védelem és helyreállítás
- környezeti nevelés és pihenés
- a harmadik szektorban és egyéb területen folytatott üzleti tevékenység
- területi és más igazgatási feladatok.
Néhány gondolat a thüringiai állami erdészet gazdálkodásának erdőművelési alapjairól
Lássunk néhány alapadatot!
Thüringia területe 1.617.170 hektár, amelyen 2.236 000 lakos él.
A népsűrűség 138 fő/km2. Összehasonlításul: Magyarországon ez 107 fő/km2.
A legmagasabb hegycsúcs a Grosser Beerberg – 983 m. A legalacsonyabb pontja, pedig az Unstrut bei Wiehe – 114 m .
Az éves középhőmérséklet 8,5 C fok (Thüringiai medence) illetve 4,4 C fok (Thüringiai erdő).
Thüringiát geológiai szempontból három nagy területre lehet osztani: A Thüringiai medence homokkő, mészkő, agyag és lősz; a Thüringiai erdő vulkáni kőzet (porfír), homokkő, üledékes kőzet; a Thüringer Schiefergebirge palakőzet.
A csapadékot tekintve Thüringia ÉNy-i részén 750-850 mm, Ny-i részén 850-950 mm, DNy-i részén 950-1250 mm, DK-i részén már csak 650-750 mm és a Thüringiai medencében, pedig csupán 450-650 mm az éves csapadék mennyiség. Magyarországon 500-800 mm.
Összehasonlítva a magyarországi erdőkkel, a thüringiai termőhely hűvösebb és nedvesebb, így a bükkel 140 éves korukig nincsenek gondok.
A történeti fafajmegoszlás Krisztus születése körüli időkben az alábbiak szerint nézhetett ki:
Thüringia északi területein tölgyes-bükkösök, középső és keleti területein bükkös-tölgyesek, a nyugati területeken bükkösök, a déli részeken, pedig lucos-jegenyefenyős-bükkösök tenyésztek.
A jelenlegi fafajmegoszlást elég nehéz térkép nélkül érzékeltetni, de kitűnik, hogy a bükk elsősorban ÉNy-on és Ny-on elterjedt, a luc a déli és nyugati irányt uralja, míg az erdei fenyő a középső és keleti vonalban van többségben. „Kisebb” tölgy állományokat délen és középtájon jelöl a térkép.
A fakészlet Thüringiában 307 m3 hektáronként, az éves növedék 10 m3 hektáronként. Az engedélyezett fakitermelés 6 m3/hektár évenként.
Ebből következik, hogy Thüringia fakészlete évről évre növekszik. Mondhatnánk, akárcsak Magyarországon.
Évente 1,2 millió m3-t termelnek ki, de 4,5 millió m3-t tudnak feldolgozni.
Fatartalék a magánerdőkben van, és fontos feladat Thüringiában a magánerdők mobilizálása – ahogy már említettük.
A tulajdon szerinti megoszlás a következőképpen alakul: állami erdő 39 százalék, magánerdő ugyancsak 39 százalék, vállalkozások erdei 16 százalékot tesznek ki, államszövetségi erdő 3 százalék és 2 százalék társadalmi szervezeteké. Ami a területi megoszlást illeti, az állami erdők, mint már korábban utalunk rá, az ÉNy-DK-i erdőtömbben dominálnak, melyet egy jelentős magánerdő tömb vág ketté. A keleti területeken elsősorban magánerdők találhatók.
A fafajok korosztály szerinti megoszlása: a legnagyobb területarányt (90.000 hektár) a 41-60 éves állományok teszik ki, amelyben a luc képviseli a többséget, és az erdei fenyő a második. Ezt követi a 61-80 éves korosztály, amelynek fafajmegoszlása az előbbit követi. Ezután a 81-100 korosztály jön, hasonló fafajmegoszlással. A legmagasabb korosztályt képviselő 161 év feletti állományokat már csak bükk és tölgy alkotja. A legfiatalabb, 1-20 éves korosztály fafajmegoszlása is hasonlóan alakul az idősebbekéhez.
Az idős egyedeket, ha például harkály odút találnak rajta, akkor ott hagyják. A ma 80 éves bükköst, amelynek a mellmagassági átmérője átlag 37 cm, a legkorábban, 2115-ben fogják kivágni.
A természetes erdők előfordulása:
Hegyi lucfenyvesek – Kammlagenben;
Közepes és magas fekvésű bükkösök által uralt hegyvidéki elegyes erdők;
Lomberdők alacsonyabb fekvésű területeken.
Erdőpusztulás okai korábban: intenzív fakitermelés a faszéngyártáshoz és a bányászathoz, erdei legeltetés, az erdőgazdálkodás hiánya.
Napjaik gondjai: többségben lévő lucosok (a kiirtott területeken szükséges erdőtelepítések miatt). A háború előtt az elegyetlen lucosokat részesítették előnyben.
A Thüringiai erdő középső területeit uralják az erősen kultúrerdő típusú állományok
A természetközeli erdőkezelés alapjai
Világos célok a thüringiai állami erdők kezeléséhez:
Az állami erdők előképéhez szükséges feltételek – erdőtörvény, rendeletek, szolgálati szabályzatok, erdőgazdálkodási útmutató, eredetigazolások, fafajigazolások.
A termőhelynek megfelelő fafajválasztás:
Thüringiában a talaj és a klíma sokfélesége meghatározza a fafajválasztást és a természetes erdőtársulások előnyben részesítését.
Ez megfelel az erdészeti térképeken előírt állomány-céltípusoknak, és figyelembe veszi a klímaváltozást.
Az elegyes erdők
A fejlődés általános követelménye a fajgazdag, természetközeli, elegyes erdő.
Lehetőleg természetes vegetációval, lombos fafajokban gazdag elegyes erdők, szemben a bükk dominanciájával.
Az elegyes állományok előnyei: kockázatmegosztás és nagyobb erdőművelési alkalmazkodás. Az elegyes erdők egy-egy kalamitás után hamarabb regenerálódnak.
Erdőművelés – átalakítás
Fontos feladat az elegyetlen lucosok átalakítása aktív beavatkozással, de természetes úton, lucos-jegenyefenyves-bükkös állományokká, amelyek már inkább természet-közelinek tekinthetők.
A bükkösökben a tölgyállományok természetes úton való megerősítése.
Mindenhol a természetes állapotok elérésére törekednek, és nem alkalmaznak tarvágást. A természetes felújítás sokkal olcsóbb is.
A folyamatos erdőborítás
Cél a folyamatos erdőborítású állományok fejlesztése. Ugyanis ezen állományok stabilitása jobb, az anyagkörforgás zárt marad, nagyobb asszimilációs felületet őriznek meg, jobban védik a talajt és az erdő mikroklímáját.
A természetes felújításnak van elsőbbsége
A természetes felújítás költséghatékony falújítási módszer.
Az újulat sikeres gondozási módszere a természetes kiválasztódás, a biológiai automatizmus.
Kerülendő a tarvágás
A tarvágás hátrányai: megszakítja az anyagkörforgást, és kimosódik a talaj. Számos állat és növény élőhelyét elpusztítja. A humuszképzést nem segíti, és nem véd az időjárási szélsőségekkel szemben. Tápanyagveszteséget okoz, és szén-dioxid kibocsátást okoz.
A kiválasztás elve az erdőnevelés során
A jelölés során pozitív válogatást végeznek, a jókat felszabadítják.
A növedéknél a legígéretesebb célfákra összpontosítanak.
A célfák, mint egyedek állékonysága megteremti az egész állomány stabilitását.
Ezt állítják szembe az erdőleltár-függő kezeléssel.
A célfák kiválasztási rangsora függ a vitalitástól és az egészségtől, a minőségtől, valamint a térbeli eloszlástól.
Fontos az elitfák koronafejlődése (koronaszázalék, a magasság/átmérő arány).
A szerepet nem játszó egyedeket figyelmen kívül hagyják.
Célátmérő helyett életciklus
A célátmérőre törekvő használat megfelel a közép-európai természetes erdőknél a szálalásnak.
A fakitermelésnél a helyben elérhető lehető legmagasabb értékkihozatalt kapják.
A célátmérőt az erdőgazdálkodás során helyileg rögzítik: a bükkre, a tölgyre és a keménylombos fafajokra 60 cm.
Erdőátalakítási tervek
A lehetséges kockázati területek, ahol megfelelnek az előírt keretértékeknek;
A jelenlegi fafajmegoszlásnak megfelelő lucosok, amelyek kívül esnek a kockázati területeken;
Valamint azok a lucosok, amelyek a kockázati területeken belüliek.
Fontos és nehéz feladat a száraz területek és a magas hegyek átalakítása, ahol korábban nem volt erdő. Ide, annak idején, sík vidékről hoztak, nem megfelelő szaporítóanyagot.
Ilyen területek 11.250 hektárra tehetők az állami erdőkben, s a költségek vadkárvédelem nélkül hektáronként 5000 €-t, kerítéssel 13.500 €-t tesznek ki.
Kerítés nélkül valószínűleg nem oldható meg a fafajcsere.
Mennyiben, mikorra valósíthatja meg a ThüringenForst ezeket az elképzeléseket?
Ezeket a célokat évszázadok alatt lehet elérni.
Az állami erdészet az utolsó húsz évben mintegy 20 ezer hektárt telepített és magról felújított. Ezen túl 2011/2012ben mintegy 1600 hektárt.
A fafajmegoszlás alakulása 1993 és 2002 között:
A tölgy közel 1 százalékkal nőtt, a bükk 2 százalékkal, a keménylombos fafajok és a lágylombosak is mintegy 2 százalékkal növelték az elegyarányukat. A lucosok és erdei fenyvesek elegyaránya 4 százalékkal csökkent, a vörösfenyőé mintegy fél százalékkal nőtt. (z.)