ForestPress fotók
2013. július 7. - Tanulmányút Ausztriában és Németországban a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. jóvoltából. Mit tekintenek luxusnak a thüringiai szálaló erdőben, és milyen konfliktusokat generál a vad? Utolsó előtti thüringiai erdőjárásunk a ThüringenForst AöR, Forstamt Hainich-Werratal területére vezetett, ahol a szakmai irányítónk Dirk Fritzlar okleveles erdőmérnök, erdészeti hivatalvezető és Andreas Biehl kerületvezető erdész volt. Andreas Biehl 2005 óta vezeti az 1400 hektáros kerületet, melyből mintegy 620 hektár közbirtokossági terület.
Mindketten a szálalás szakértői.
A hozzájuk tartozó erdők közül 2 ezer hektár állami, 8 ezer hektár közösségi, végül 5 ezer hektár magánerdő. Az állományokat lombos fafajok alkotják: bükkösök illetve lombelegyes bükkösök, de van luc is.
A terület a közép-németországi triász mészkő hegyeken és dombvidéken található. A felszín részben löszös, de sok helyütt nagyon vékony. Rendzinák, üledékes, meszes talajok, tápanyagban gazdagok.
Az éves csapadék mintegy 400-800 mm, erős ingadozással. Az elmúlt hetekben a környéken az éves csapadék fele lehullott: ebből keletkeztek az árvizek.
A terület különlegessége, hogy különböző korú állományokban folytatják a szálaló gazdálkodást.
A fő fafaj a bükk (80 százalék), a luc 10 százalékot tesz ki, a többi egyéb lombos (gyümölcs).
A munkálatokat azokkal a vállalkozókkal végzik, akik korábban a saját munkásaik voltak, tehát jól ismerik a területet, az állományt.
Az erdőben jókora határkövek jelzik a tulajdonhatárokat. Három közeli és egy távolabbi falu lakosai a tulajdonosok. A XIX. században minden falu kapott erdőt. A közösségi erdőhasználatnak, pedig ezeréves hagyományai vannak (tűzifa nyerése).
Vegyes (mag- és sarj eredetű) középerdőben járunk.
A fakereskedelemben a rönk iránti kereslet növekedésével változott az erdőkezelés, és a mageredetű, természetes felújításra törekedtek. Arra törekedtek, hogy már a kezdetekben különböző korú és elegyes fafajú állományok alakuljanak ki.
A hektáronkénti fakészlet 100-150 m3. Az utóbbi száz évben a fakészlet folyamatosan nő.
Az erdő azért is nevezetes, mert a Müncheni Egyetem Tharandti Erdészeti Kara 1956-ban itt létesített kísérleti területet.
Bizonyos kutatási célokat fogalmaztak meg: szálalnak, de nem egyenként veszik ki a fákat; különböző életkorúakat; egykorú fák alkotta csoportokat hagynak; az ágtisztaság kialakulását segítik.
A legnagyobb magassági méret 32 m körüli. A fakészlet nem lehet több 350 m3-nél. (Gyertyánnál 400 m3.) A fák 2/3-ának a jelenlegi mellmagassági átmérője 7 és 25 cm közé esik. 1/4-ük a középkategóriába esik, s a maradék 50 cm átmérő feletti.
A gyakorlatban a tudományos megállapításokkal számos esetben vitatkoznak, például soknak tartják a 400 m3/hektáros fakészletet.
1945-ben végeztek hektáronkénti egy mintakörös felvételt, három különböző termőhelyen. Ezt a leltárt 2004-ben megismételték.
Az átlagos fakészlet 400 m3/ hektár. Ebből látszik, hogy túl sok a vastagfa. Ennek az a következménye, hogy a fiatalabb fák nem tudnak nőni, mert kevés a fény.
Emiatt szeretnék a készletet csökkenteni.
Az éves folyónövedék 8,5 m3. Az erdő jól újul természetesen.
Arra törekednek, hogy különböző korú, jól növekedő állományuk legyen.
Csak olyan fákat vágnak ki, amelyek megfelelő méretűek vagy akadályozzák az ígéretes egyedeket.
A bükknél a célátmérő 60-75 cm, mert e fölött erősen álgesztesedik. A kivágott törzsek 75 százaléka elérte a célátmérőt.
Ezen a területen is hagynak biotóp fákat, már csak azért is, mert Natura 2000 területen vagyunk. Támogatást ugyan kaphatnának, de szeretnék megőrizni a döntési szabadságukat. A Natura 2000 kijelölését a természetvédelem végezte, de érdekes módon Brüsszelben volt egy „árnyák lista” is, amit az itteni természetvédelmi szövetség juttatott ki.
A környéken 1997 előtt Nemzeti Park volt 15 ezer hektáron. Emiatt a terület nem lehet „rosszabb” természetvédelmi szempontból, mint korábban. Az üzemterveket ennek megfelelően készítik, s például több biotóp fát jelölnek ki. A biodiverzitás értékeit a területen nem ismerik, de jelenleg folyik egy nagy kutatás, intenzív kísérleti területeket jelöltek ki, és minden élőlényt felmértek. Az eredmények szerint itt például a rovarfajok száma meghaladja a Nemzeti Parkban találhatókét. Ugyanez mondható el a lágyszárúak körében is. Ez egy fontos üzenet a nyilvánosság felé is.
Németországban is nagy vita folyik a természetvédelemmel, hogy műveljék-e az erdőket, legyenek-e gazdasági célú erdők, és hogy a Nemzeti Parknak is legyen-e saját, de nem kezelt erdeje.
Az NGO-k álláspontja szerint ne válasszák külön az erdőket, amennyiben az állami erdők 5 százalékát védett erdőkké nyilvánítják. Az ő természetvédelmi törvényük erős megszorításokat tartalmaz.
Andreas Biehl elmondta, hogy munkájuk fontos része a kellő infrastruktúra megteremtése. Ezért néhány utat felújítottak és 40 méterenként közelítő nyomokat alakítottak ki. Mivel ezek alig észrevehetőek, az állománytól alig térnek el, fehér festéssel jelölték ki, amit ötévenként megismételnek.
A fakitermelési terveket nyáron készítik az irodában, de a terepen ellenőrzik. A tapasztalt szakembereknek ez már a „fejükben van” - mondta a kerületvezető.
A területre tíz év alatt kétszer jönnek vissza. A két belenyúlással 80-100 m3-t vesznek ki. Ez hektáronként mintegy öt fát jelent. A jelöléseket a kitermelés előtt ő végzi. Az odús fákra természetesen vigyáznak. De otthagyják az elszáradt ágas fákat is. „Megengedhetjük magunknak ezt a luxust”- fogalmazott a szakember.
A költségeik elég alacsonyak ahhoz, hogy hasznot hozzon az erdő.
A jelenlegi faárakról elmondta, hogy a bükk 55 €/m3, a kőris 70 €/m3, a juhar 160 €/m3, a luc 70-75 €/m3, a „C” ipari rönk 65-70 €/m3, a „B” ipari rönk 115-120 €/m3. Ez utóbbi a választék 8 százalékát teszi ki.
A lucfenyős erdészeteknél több a bevétel, de ott nagyobb a kockázat is (biotikus és abiotikus károk miatt). Lásd az emlékezetes 2007. évi nagy viharkárokat!
A lombos erdőkben nincsenek ilyen nagy kockázatok, és nagy az üzembiztonság, s ökológiailag is értékesebbek.
Az a törekvésük, hogy növeljék a lombos erdők arányát a biodiverzitás és a klímaváltozás miatt is.
Dirk Fritzlar a vadászattal kapcsolatban kifejtette, hogy az őz a bükk kivételével minden fafajt szívesen megcsipked. A szálaló üzemmódban nagyobb a rágásnyomás. Érdekes megfigyelésük, hogy amikor több őzet ejtettek el, több lett az ikerellés és a nőivarú egyed. Annak ellenére, hogy az erdő nem ideális élőhely az őznek. Tehát még intenzívebben kell vadászniuk. Évente 100 hektáronként 10 őzet kellene kilőni. De nem sikerült eddig a szaporulatnál többet kilőni. A környéken nincs hiúz, és farkas is csak háromnapi járásra. Nem szeretnének oda jutni, hogy az őz határozza meg az erdő fejlődését. Ezért ez az egyik legfontosabb szakmai téma náluk. Az erdő és a vad konfliktusa sok „szenvedést” okoz nekik, különösen ott, ahol a lucon kívül más fafajokat is szeretnének felhozni.
Magas a vadlétszám, de nem akkora, mint Magyarországon – tette hozzá az erdészetvezető.
35 évvel ezelőtt a dámmal volt ugyanez a helyzet, de ma már nem okoz gondot. A Nemzeti Parkban van a legtöbb jelenleg, ahol szarvas is él. Bevándorol a muflon is, ezért külön szabályozást alakítottak ki rájuk: egész évben lőhető legyen, kivéve a vemhesség és utódnevelés idején. A legjobb védekezés ellene a kutya, ettől messzire menekül.
Érdekes a vadászat megítélése a lakosság körében, s ebből adódóan a téma körüli konfliktusok kialakulása. A lakosság egyre nagyobb hányada él városban, s az ő véleményük szerint a vadászat valamilyen feudális csökevény, amit meg kell szüntetni. (Lásd Angliában a falkavadászat betiltását – Z.Z.) A profi NGO-k szerint azonban szükség van a vadászatra. (z)