ForestPress fotók
2013. október 3. - Az Országos Erdészeti Egyesület Közönségkapcsolatok szakosztálya szeptember 26-án tartotta őszi alkalmát a KEFAG ZRT Nyírierdőben álló erdei iskolájában. Makra Zsuzsa KEFAG-ról szóló PR-kommunikációs ismertetője után Zétényi Zoltán számolt be a tavasszal kiküldött kommunikációs kérdőív feldolgozásának eredményéről, és tartott tükröt a szakma erdészeti kommunikációs állapota elé.
Tükör – 2013
Pillanatkép az erdészeti kommunikáció szervezeti és személyi feltételeiről
Az előzmények – dióhéjban
A régmúlt: nyomtatott sajtóban már a XIX. században is jók voltunk: Erdészeti Lapok, erdészeti ponyvák. Ez utóbbiak azt a célt szolgálták, hogy megismertessék a nagyközönséggel az erdészek munkáját. Tehát, már eleink is fölismerték az e téren mutatkozó hiátusokat…
Nem hiába mondta e sorok írója – talán 2002-ben – Woodtech-Lignonovum konferenciáján, hogy ki kell jönni az erdőből!
De a modern kommunikációs eszközökben is otthon volt a szakma már az ’50-es években is! Az OEE-nek (Országos Erdészeti Főigazgatóságnak?) volt erdészeti filmstábja is (a filmek az OEE könyvtárban vannak.)
1998-ban az FVM sajtóosztályán döbbenten tapasztaltam, hogy a napi 30-50 interjúkérelem között egyetlen erdészeti téma sem szerepelt.
Megszerveztem egy sajtótájékoztatót az éppen New Yorkot megjárt kollégáimnak, számoljanak be az ENSZ Erdő Fórum Titkárságának üléséről. Nagy érdeklődés és siker volt, és egy újságíró kolléga a végén odajött hozzám, mondván, nem is tudta, hogy az erdészet az FVM-hez tartozik.
Néhány év múlva az Állami Erdészeti Szolgálat kötelékébe kerültem, ahol nagy elánnal kezdtem a sajtómunkát, tájékoztatókat, interjúkat szerveztem. Az egyik ismert rádiós kolléganő visszakérdezett: mi az az Állami Erdészeti Szolgálat…?
Ennyit a tíz-tizenöt évvel ezelőtti állapotokról. Azóta óriási változások történtek, s ma már – az erdészeti hatóság hányatatott sorsa ellenére – nem kell magyarázni a szervezet feladatát.
Napjaink
A szervezeti széttagoltság persze nem szűnt meg, legfőbb okaként bajainknak.
De: 15 éve még nem voltak állami honlapok… Sem az FVM-nek, sem az ÁESZ-nek , de az rt-knek sem.
2002-ben startolt az ÁESZ oldala, 2003-ban a ForestPress indult, s ezeket követték – élen járva - a vadásztató társaságok.
Később közös honlap készült az rt-knek – államerdő (?) – amely tiszvirág életű volt. Az erdo.hu az FVM-é volt, amelyet kitűnő előrelátással Szedlák Tamás foglalt le, még a ’90-es években.
PR-os, sajtós az rt-knél
A Pilisi Parkerdő Zrt, mint a közönségkapcsolatoknak leginkább kitett társaság kapja az Erdészeti Információs központot – amelynek vezetője Turi Zoltán lett, folytatva Kertész József szóvivői munkáját.
A személyi feltételek terén ma már sokkal jobb a helyzet. Erről majd a későbbiekben.
Figyelve a sajtószemlét, nyomon követhettem, hogy a 2000-es években már dinamikusan növekedett az erdészettel kapcsolatos közlések száma a médiumokban.
Hiányosságok ma is megfigyelhetők. Többek között:
- nincs teljes körű ágazati eseménynaptár,
- az események hírértékének felismerése nehéz feladat ma is,
- nincs ágazati hiteles hírforrás, az alapinformációkhoz való hozzájutás céljára,
- egyes rendezvények még ma is „titokban” zajlanak,
- a legnagyobb erdészrendezvényeink nem egyszer országos sajtóvisszhang nélkül maradnak,
- nem tematizáljuk kellően a sajtót,
- a szakmát ért támadásokra adandók válaszok rendre elmaradnak, késnek,
- nem favorizáljuk a tehetséges, jól kommunikáló kollégákat,
- a nemzetközi rendezvények és kapcsolataink visszahangtalanok,
- gyakorlatlanság a sajtó „kezelése”, a sajtómunka terén,
- hiányos a részvétel a szakkiállításokon –pl. innoLignum.
- hiányoznak a kommunikáció technikai feltételei: technikai háttér, amely kiszolgálná a sajtót mozgó- és álló-képanyaggal,
- nincs mozgósítható könyvtár, sajtóarchívum.
A közvélemény megismerése
A közvélemény ismerete nélkül nincs hatékony kommunikáció.
Nem ismerjük a lakosság mért, objektív véleményét a szakmáról, az erdészetről, az erdészekről. Ennek következtében bármit állíthatnak az ellenérdekelt felek „a társadalom, a lakosság” hangulatáról, véleményéről (horribile dictu, ezt még magunk is megtesszük!).
Vegyünk példát a természetvédőkről és a vadászokról, akik nem sajnálták a pénzt reprezentatív közvélemény-kutatás elvégeztetésére.
Tükröt kell tartani magunk elé!
Emlékeztetetek, a FEHOVA-n jelentette be Semjén Zsolt, az Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV) elnöke, hogy a vadászok sajtóbizottságot hoznak létre a méltatlan sajtótámadások visszautasítására és a téves ismeretek eloszlatására.
Kedvező változások az utóbbi években
Az ÁESZ önállóságának megszűnése, a sokszoros átszervezés ellenére, a kormányváltással együtt járt kommunikációs hangsúlyváltás és a központosítás, rendszeressé tette a sajtóközleményeket.
Hasonló folyamat az állami erdészeti társaságoknál is - a tulajdonosváltással erőteljes médiaorientáció jelent meg az MFB-cégeknél: rendszeres híradási kötelezettség, népszerű erdészeti témájú lap kiadása, a tévés megjelenést támogatják.
A protokolláris eseményeken a bank legfelső vezetői jelen vannak, mivel ez feltétele az országos sajtómegjelenésnek.
Ez szerencsésen együtt járt a hazai közmédia átszervezésével, az MTI hírgyártási gyakorlatának változásával is.
Az OEE főtitkára egy személyben az egyesület szóvivője is. Az általunk javasolt Lomniczi Gergely kellő felkészültséggel és rátermettséggel látja el ezt a feladatot. Hivatalba lépésével együtt új programra telepítették az OEE honlapját, s a közelmúltban lezajlott főszerkesztőváltás az EL-nál is új korszak kezdetét jelentette.
Az egyesületi tájékoztatás további lehetőségeit jelenti a HCS-ok és a szakosztály-rendezvények sajtónyilvánosságának megteremtése (régi szép idők, amikor például a közjóléti szakosztály vidéki „föllépésére” nem csak a helyi vezetők, hanem a sajtó is kivonult!)
A felmérés, mint tükör
Mintegy harminc szervezetnek küldtük ki a kérdőívünket. 25 kérdőív érkezett vissza – ez jó eredmény, hiszen a postai kérdőívek 33 százalékos arányban szoktak visszaérkezni.
A kommunikációs munkatárs
Alkalmaz-e a szervezet kommunikációs munkatársat?
Főállású – 36 %
Mellékállású – 32 %
Külsős – 12 %
Tehát a szervezetek 80 százaléka foglalkoztat kommunikációs munkatársat.
Nem alkalmaz - 20 százalékuk.
(Az utóbbihoz megjegyzés: ahol formálisan nem is alkalmaznak, mégis gyakran van egy (két) munkatárs, aki ezt a feladatot a fő tevékenysége mellett ellátja – nem is rosszul. Az már más kérdés, hogy milyen szinten azonosul a témával…)
Van-e honlapja a szervezetnek?
Van saját – 100 %
Több is – 21 %
Ezen ma már nem csodálkozhatunk. A ’80-as években az a szlogen járta sajtókörökben, hogy aki nem hirdet, az nincs. Később, az ezredforduló táján ez úgy módosult, aki nincs fönn a világhálón, nincs honlapja, az nincs. Ma ugyanezt mondhatjuk a közösségi felületekre, a web2-re.
Ki gondozza a honlapot?
A honlap szerkesztője, frissítője:
- webmester, informatikus – 12 esetben
- kommunikációs vezető, szóvivő – 3 esetben
- 2 főállású alkalmazott: főszerkesztő, szerkesztő - 2 esetben
- osztályvezető – 2 esetben
- munkatárs, ügyintéző - 2 esetben
- titkár
- erdészeti szakirányító erdőmérnök
- külsős kommunikációs munkatárs
- vállalkozó.
A web2 használatára nem kérdeztünk rá, de tudjuk, hogy ma már majdnem minden erdészeti társaság használja a legnépszerűbb közösségi oldalt. Majd valamennyi ágazati szereplő fölismerte a web2 szerepét, és elindította a saját oldalát. Sőt, a közelmúltban az egyik legaktívabb médiahasználó társaság bejelentette, hogy elindítja a Twitteren angolul a közleményeit.
Meg kell jegyeznünk, közösségi portálok kétarcúsága sokakat, számos vezetőt elriaszt a felülettől. Ott ugyanis nincs elválasztva a legbugyutább személyes és magánügy (sajtónyelven: privatizálás) a közügyektől.
Ez a felület egyébként várhatóan az egész médiára óriási hatással lesz.
Van-e saját újságja a szervezetnek?
Hetilap 0 %
Havi lap 4 %
Időszakos kiadvány 24 %
Hat szervezetnek van időszakos kiadványa (vállalati újságja).
Milyen formátumban jelenik meg?
B3 – napilap formátum – 3 esetben
B5 – kisalakú – 2 esetben
A4 – irkafűzött – 2 esetben
A lapok átlagos terjedelme 29 oldal.
Milyen a lap nyomása és papírminősége?
Négyszín-nyomású - 75 %
2+2 szín - 25 %
Kettő kivételével műnyomó papírra készülnek. Ez arra utal, hogy az újságjaink túltervezettek, nagyon jó minőségű, műnyomó, fényes, nehezen olvasható, nem komfortos lapot állítanak elő.
Ki szerkeszti a lapokat?
Külsős újságíró, szerkesztő – 3 esetben
belső munkatárs - 1 esetben
nyugdíjas-vállalkozó - 1 esetben
főszerkesztő - 1 esetben
elnök+tag - 1 esetben
A szerkesztők 12 százaléka külsős.
Egy válaszadó megjegyzése: nincs újságjuk, mert nem éri meg, nincs rá fedezet, a nyomtatottak az egész világon hanyatlanak, különösen a gyorshír terén. Ugyanakkor fontos presztízs értéke lenne (ha futná rá), továbbá, szakmánként eltérő mértékben mindig van egy kör, amelyiket a digitálissal nem lehet elérni.
Van-e a szervezetnek hírlevele?
Három szervezetnek van.
Milyen gyakran jelenik meg a hírlevele?
Egy - hetenként
Egy - évente 3-5 alkalommal
Egy - évente 2-3 alkalommal
Kikhez jut el? Kik a hírlevél célcsoportja?
Egyik válaszoló: „Ismereteim szerint - szakterületünkön a mienk az egyetlen, amely hetente 14.000 címre jut el; az erdészethez, faiparhoz, a fához, erdőhöz és ezek termékeihez bármi módon kötődőkhöz. A címlistát folyamatosan karbantartjuk.”
Másik: „Zöld” ügyek iránt érdeklődő magánszemélyek, pedagógusok, szervezetek, médiumok a célközönség. (Jelentkezés alapján küldjük.)
Harmadik: 1500 magánerdő-tulajdonosnak.
Hány hír keletkezik a szervezetnél havonta? – szólt az egyik legfontosabb kérdésünk.
Átlagosan 18 hír/hónap keletkezik a szervezeteknél.
Az értékek 1 és 70 között szóródnak. A hetvenszeres különbség nagyon nagy. Ez is jelzi, hogy e téren – hírfelismerés, hírgyártás – súlyos gondok vannak a szakmában.
Kik írják a szervezetnél a híreket?
munkatársak – 5 esetben
felsővezető – vezérigazgató, főtitkár, elnökség - 4 esetben
középvezető – osztályvezető, titkár, tisztségviselők – 4 esetben
A vezetők együtt – 8 esetben
Továbbá:
PR referens, közönségkapcsolati megbízott - 3 esetben
főszerkesztő - 2 esetben
kommunikációs vezető - 2 esetben
külsős kommunikációs munkatárs – 1 esetben
szerkesztő - 1 esetben
webmester - 1 esetben
átvett hírek – 1 esetben.
Kommunikációs „szakember” írja a híreket – 7 esetben.
Valamivel több a hatalmi helyzetben lévő (felelősséget vállaló), mint a szakmailag erre predesztinált.
A szakmaiság biztosítása és a hírhez kapcsolódó felelősség, félelem a retorziótól a hírgyártás felfelé tolódásának okai.
Ki hagyja jóvá a szervezeteknél a híreket?
- felsővezető – elnökség, vezérigazgató, igazgató, elnök, főtitkár – 15 esetben
- kommunikációs vezető, szóvivő - 3 esetben
- főszerkesztő - 2 esetben
- szerkesztő - 1 esetben
- osztályvezető - 1 esetben
- tulajdonos - 1 esetben
A témától függően – 3 esetben
Ebből is látszik, hogy a felelősség, az óvatosság nagyon fontos tényező…
A fotózás
Erre a fontos sajtóterületre nem kérdeztünk, de a több mint tízéves tapasztalatom alapján tudom, hogy számos társaságnál amatőr művész(ek) „rejtőzködnek”, ugyanakkor bántóan amatőr riport- és protokollfotók készülnek.
Néhol profi dokumentátort alkalmaznak.
A videózás
Napjainkban egyre inkább követelmény, ezért meg kell teremteni a személyi, technikai feltételeket és a felületek fogadókészségét ehhez.
Van-e hírterve a szervezetnek?
47 százalékuknak van.
Van-e hírstratégiája a szervezetnek?
35 százalékuknak van.
Szerepel-e az eseménykommunikálás az éves tervben?
A szervezetek felénél szerepel.
Változott-e az elvárás a kommunikációval kapcsolatban?
61 százalékuk szerint igen.
Hol lehetne javítani a kommunikáción?
1. Többen említették, (hiányolták) az egységes, központi hírszervezést, -szerkesztést
2. központi szóvivői rendszer (és pozicionálás) szükséges
3. A várható események központi gyűjtését, publikálását igénylik
4. Az eseményekre adandó kommunikációs és egyéb választ, a reaktivitást hiányolják
5. az előre tervezést, proaktivitást hiányolják
6. a naprakész hírek gyűjtését (közreadását) javasolják
7. a szakmai információk gyűjtését (közreadását) javasolják
8. az átlagpolgárok számára elérhető (érthető) információkat hiányolják
9. a szakma, az erdészek ismertsége, presztízse növelését javasolják
10. a közjóléti tevékenység előtérbe állítását javasolják
11. szemléletváltást (?) javasolnak
12. az elektronikus média fontosságát (internet, rádió, televízió) hangsúlyozzák
13. civil kapcsolatokat hangsúlyozzák
Végezetül megállapíthatjuk, hogy óriási lépéseket tettünk meg, ugyanakkor széthúzódott a mezőny. Van, ahol még „kőkorszaki” állapot és szemlélet uralkodik, máshol készségszinten alkalmazzák a legkorszerűbb felületeket is.
Remélem, hogy ma már nem kérdéses a kommunikáció relevanciája, és ennek megfelelően a személyi és technikai feltételek mielőbb megoldása. Z.Z.